Még nagyon az elején voltunk; emlékszem, egy ruházati bolt kirakata előtt bambultam, amikor lelki szemeim előtt megjelent a következő könyvünk borítója. Ekkor jött a felismerés: nincs mese, ez az életem – ad iránytűt önmagához a könyvkiadással foglalkozó Ulpius-Ház alapító-tulajdonosa. Kepets András kilenc évvel ezelőtt, újszerű lendülettel és hiánypótló irodalommal robbant be a magyar könyvtudatba. Pedig ezt – amikor középiskola után a Rabbiképzőbe jelentkezett – senki sem gondolta volna róla. Az iskolaválasztást azzal indokolja: nem akart ő rabbi lenni, egyszerűen csak érdekelte a zsidó kultúra és vallás, miközben azt gondolta, idővel úgyis kiderül, merre tovább. Kiderült, de csak második nekifutásra. Első körben az iskolai újság szerkesztésébe és kiadásba szeretett bele, majd ezután ugrott fejest a könyvkiadásba. Hobbiként – a héberül nem tudók számára – barátja cégén keresztül megjelentette a Péntek esti imakönyv fonetikus változatát. Ezt több zsidó témájú könyv követette, majd egyszer csak azon kapta magát, hogy rabbi tanulmányai korántsem érdeklik annyira, mint a könyvek. Diploma előtt fél évvel ott is hagyta a Rabbiképzőt, hogy 1998-ban megalapítsa saját kiadóját, amelynek nevét Szerb Antal Utas és holdvilág című művéből kölcsönözte. Mivel az induláskor szerény tőke állt a rendelkezésére, nem engedhette meg magának, hogy hibázzon. Egy könyvesbolti eladó javaslatára elsőként Mark Twain Pudingfejű Wilsonjával rukkolt elő. Az évtizedek óta kiadatlan regény akkora sikert aratott, ami anyagilag lehetővé tette számára a folytatást.
Kepets az első két év 26 kötetét külföldi írók olyan regényeiből állította össze, amelyeknek szerzői joga a többszöri megjelenés miatt már lejárt. Az ezredfordulótól a vizuális megjelenésre is nagy súlyt helyezett; a cég könyvei – kis méretükkel, puha fedelükkel, jó minőségű papírjukkal, egységes és markáns arculatukkal – jól elkülöníthetővé váltak a boltok polcain.
Nem jött rosszul, hogy egy, addig a kortárs külföldi irodalomra fókuszáló konkurens kiadó idővel egyre kevesebbet foglalkozott az új szépírók felkutatásával és megjelentetésével. Kepets viszont úgy érezte, volna igény az itthon még nem, de külföldön már hangos sikereket elért írók regényeire. Így 2000-től Chaim Potok, Carlos Fuentes és a 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett Orhan Pamuk írásait kezdte teríteni a hazai piacon. A regények és azok kedvező kritikái hamar meghozták a szakma elismerését: az Ulpius 2002-ben megkapta az Év Kiadója címet, ám Kepets nem bízhatta el magát. A szakmai siker begyűjtése kevés volt ahhoz, hogy szépen csilingeljen a kassza. Kiderült ugyanis, hogy a kortárs irodalom 80 százaléka csak egy szűk olvasói réteget érdekel. Hiába tehát a szakmai elismerés, ha nem lett volna két kiugró eladási példányszámot produkáló könyv, talán le is húzhatta volna a rolót.
 |
KEPETS ANDRÁS
■ 35 éves, egyedülálló; hat és fél évet járt az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemre, de a célegyenesben búcsút intett tanulmányainak, így diplomát nem szerzett
■ Az Ulpius-Ház Kft., amelynek 1998-as megalapítása óta többségi tulajdonosa, 11 főállású munkatársat, valamint százegynéhány külsőst – fordítót, lektort, szerkesztőt és grafikust – foglalkoztat, emellett pedig egy saját könyvesboltot is birtokol.
■ Szabadidejében utazni szeret, de arra kínosan ügyel, hogy utazásait könyvvásárokkal kapcsolja össze. Hetente minimum két könyvet olvas el, az utánpótlásról pedig nem átall az antikváriumokból gondoskodni. |
|
|
|
|
Vékony jégen táncolt akkor is, amikor felkarolt néhány tehetséges, de ismeretlen fiatal írót – köztük például az Igazolt hiányzást megíró Gerlóczy Mártont -, majd az eladások növelése érdekében reklám- és pr-tevékenységbe kezdett. Mivel hazai pályán ez akkoriban példa nélküli volt, kapott érte hideget-meleget egyaránt. „Az irodalom nem áru, nem lehet úgy reklámozni, mint a mosóport” – érveltek kritikusai. Később az eredmények mégis őt igazolták. Amikor pedig Gerlóczy és Méhes György könyvei húzták el a kiadót, Kepets a külföldiek mellett egyre több elismert magyar írót is megjelentetett. Mivel ez nem hozott sikert, az üzletember az arányok finomítására szorult.
A cég kiadáspolitikája 2003 és 2005 között folyamatosan változott. A kísérletezés során nem egyszer fordult elő, hogy a tulajdonos megvett és lefordított egy-egy művet, de mégsem adta ki, mert a nyomdagépek beindulása előtt valami azt súgta neki, az nem tetszene az olvasóknak, sőt előfordult az is, hogy 37 alkalommal módosította az éves tervet. Végül aztán a minőségi kortárs külföldi és magyar irodalom, valamint az igényes lektűr kiadásának finom mixe mellett döntött. Azt, hogy az arculat folyamatos finomítgatása nem volt haszontalan, mutatja: 2005-ben 8, tavaly már 20, az idén pedig szinte az összes eddig megjelent könyvük bestseller lett.
„Az Ulpius-Ház jókor, és megkülönböztethető, karakteres arculattal érkezett a piacra. És bár idővel klasszikusabb fazonú könyvkiadóvá érett, tevékenysége mindenképpen inspiratív hatású; arra ösztökél, hogy még jobban figyeljem a piaci változásokat, és ha kell, még fürgébb legyek” – mondja Barna Imre, az Európa Kiadó igazgatója.
Kepets hitvallása szerint az a legfontosabb, hogy a közönség szeresse és olvassa az általa kiadott regényeket. „Ugyanolyan büszke vagyok a Búcsú Afrikától című lektűrünkre, mint az Orhan Pamuk-kötetünkre, mert saját kategóriájában nagyon jó írás mindkettő” – mondja az üzletember, aki a könyvkiadásban a nyugati példákat követné. Például az angol Paperback mintáját, miszerint nem kell megijedni a nagyközönség érdeklődését kiváltó igényes bestsellerek kiadásától, ha azok pénzügyi sikerei fedezni tudják a minőségi irodalom megjelentetését. Miközben a kiadó szívesen veszi át a külföldi sikerreceptet, ezzel párhuzamosan az olvasók kötődésének kialakítására törekszik; azt szeretnék elérni, hogy vevőik megbízzanak az Ulpius-Ház ízlésében és válogatásában.
Kepets András, a 2006-os év anyagi eredményein felbuzdulva, az idén immár 150 címmel számol. Köztük a modern külsejű ifjúsági, valamint az önálló arculattal kialakított Ulpius Anno sorozat első 5-10 példányát is útjára indítja – ezek már az Ünnepi Könyvhét kínálatába bekerülnek. S hogy mi jelent egy magafajta megszállott kiadónak elismerést? Kepets erre csupán annyit mond: óriási érzés, amikor azt látja, hogy a metrón valaki az általa kiadott könyvet bújja.
|
SAROKPONTOK
■ Azonnal reagálni kell az olvasók igényeire, valamint az íróvilág eseményeire, még ha ez az üzleti terv többszöri megváltoztatásával is jár
■ Egyensúlyban kell tartani a magas irodalmi értéket képviselő regények és a minőségi bestseller könyvek arányát
■ Az egységes, karakteres arculat markánsan megkülönböztet a konkurenciától, így az olvasó „messziről” felismeri a kiadó könyveit |
|
|
|
|
