Ne felejtsük el, hogy a sci-fi filmek mindig jól teljesítenek az első héten, azután a nézettségük szinte a nullára esik vissza; várjunk még néhány hetet – így kommentálta George Lucas rendező-forgatókönyvíró a Star Wars sikerét, amikor a film országos bemutatója után öt órával értesítették a premieren kígyózó sorokról és a magas nézettségi adatokról. A filmet pontosan 30 évvel ezelőtt, 1977. május 25-én mutatták be először a nagyközönségnek, az elegáns hollywoodi Grauman’s Chinese Filmszínházban. Akkoriban még a készítők sem gondolták, hogy a popkultúra egyik legmarkánsabb, legmaradandóbb jelenségének kezdeteit élik át, hiszen Amerika-szerte mindössze 32 mozi tűzte műsorra Lucas alkotását. Az pedig, hogy az elsőként leforgatott rész premierjére éppen Los Angeles legelőkelőbb mozijában került sor, csak annak a véletlennek volt köszönhető, hogy elhalasztották William Friedkin „A varázsló – a félelem bére” című előadását.
Az év legnagyobb kasszasikerét végül 70 hétig játszották teltházzal az amerikai mozik (az átlagos egy hónap helyett), a Lucasfilm Star Wars-mítoszból befolyó addigi összes bevételét pedig 20 milliárd dollárra becsülte 2005-ben a The Guardian című magazin. A bemutató 30. évfordulójára rendezett gigatalálkozókra – május 24-e és 28-a között Los Angelesbe, illetve július 13-a és 15-e között Londonba – több tízezer rajongót várnak, akiket a film szereplői mellett a Londoni Szimfonikusok előadásában felharsanó halhatatlan főcímzene is megörvendeztet majd. „Amikor azt mondjuk, hogy a Star Wars örök, akkor azt úgy is gondoljuk” – olvasható a Lucasfilm honlapján Howard Hoffmann, a Lucas Licensing Ltd. elnökének nyilatkozata. Kétségtelen, hogy a Csillagok háborújának első három része (a sajátos számozás szerinti IV., V. és VI. fejezete) világszerte generációkról generációkra öröklődő filmkultuszt teremtett, melynek megálmodói három évtized múltán is lépést próbálnak tartani a rajongók igényeivel.
GALAKTIKUS RECEPT. A hetvenes években a Sötét oldal technokrata osztagait és a transzcendentális Jedi lovagokat felvonultató Star Wars ráérzett a korszellemre. A korábbi gépőrület és a műanyagok kultusza után éppen megingott a technológiába vetett hit, megtört a világűr meghódításának lendülete. Ezzel összhangban a hippikorszak és a vietnami háborút követő időszak Amerikájában a nézők szívesen fordultak a távol-keleti filozófiák, a misztikum felé, ezért örömmel üdvözölték a mozivásznon, ahogy a barátság és bátorság ősi értékeit képviselő, puritán hősök összecsapnak a Halálcsillag rideg gépi világával. Réz András esztéta, aki a régi trilógiával kapcsolatban osztja a rajongók lelkesedését, úgy véli: a kultuszfilmek sikerének titkára ugyan nincs általános recept, az azonban közös bennük, hogy nagyon tömören és megismételhetetlenül meg tudják ragadni egy korszak vagy csoport életérzését. Emellett úgy lopják még be magukat a nézők szívébe, hogy keverik az új tartalmakat és a régi ikonográfiát. Lucas alkotása a kronológiát semmibe vevő történetszerkesztésével, a Kelet és a Nyugat, a valóság és a mese, a mítosz és a sci-fi összemosásával egy komplett fantázia-univerzumba repíti a nézőket, amit úgy konstruáltak meg, mintha már „örök időktől” létezett volna. Erre utal, hogy a bemutatók sora a IV. résszel kezdődött, azaz eleve folytatásnak tűnt.
A kultusszá válás fontos momentuma, amikor a befogadó az alkotók előzetes szándékától független filozófiai összefüggéseket aggat a látottakra. Jó példa erre a Mátrix, melyhez honlapot hoztak létre (www.whatisthematrix.com), hogy a nézők kedvükre találgathassák a bibliai neveket és a negatív utópisztikus jövőképet talányosan keverő történet mélyebb értelmét. Anno a Star Wars is kitalált párhuzamok áldozatává vált, amikor a Galaktikus Birodalom és a Felkelők Szövetségének viszályát azonosították a hidegháborús konfliktussal, a kétpólusú világ örökös feszültségével. Lucast ugyan foglalkoztatta a demokráciák és a diktatúrák viszonya, ám arra korántsem gondolt, hogy Reagan elnök 1983-ban majd Star Wars névre keresztel el egy katonai rakétaprogramot.
A Csillagok háborújával rokon, közszájon forgó kultuszfilmeket szinte látni sem kell, hogy ismerjük őket, hiszen a karakterek és a legtalálóbb mondatok a mindennapi kommunikáció részévé váltak. Egyes szubkultúrák jelképvilágába hosszú időre beépülnek egy-egy kedvenc film részletei, mint például a szivárvány túlsó végén játszódó Óz, a csodák csodája, melynek hatására az amerikai melegek ma is „Dorothy barátainak” hívják magukat. „Hazánkban Bacsó Péter Tanú című filmjének halhatatlan mondatait fedezte fel újra a retrolázban égő fiatal korosztály. Ezzel szemben a Csillagok háborúja új részei, a játékeladásoktól eltekintve, valahogy nem képesek a régi trilógiához hasonló kultuszt teremteni” – véli Réz András.
A Star Wars filmtörténeti jelentőségét a Time magazin a Lucas-féle példaértékű merchandisinggal, a kultuszból fakadó fogyasztási kedv felismerésével magyarázza. Barta Zoltánt, az egy évtizede működő magyar Star Wars klub vezetőjét, 1979-ben a Csillagok háborúja valósághű, aprólékosan kidolgozott látványvilága fogta meg a Corvin moziban rendezett bemutatón. Az akkor 11 éves, ma nyomdai grafikusként dolgozó rajongó – aki tucatnyi társa kíséretében júliusban ellátogat majd a londoni ünnepségekre is – elismeri: a jól időzített bemutatóknak és a tíz évre előre készített marketingtervnek nagyban köszönhető, hogy az alkotás 30 év távlatából sem vesztett varázsából. Mindig van mit várni, mindig kerül olyan újdonság a piacra, amely feleleveníti a gyermekkori emlékeket. Eddig főként könyvekkel és játékokkal töltötték meg a bemutatók közti űrt, de a rajongók már azt is tudják, hogy a Star Wars sagának még nincs vége: 2008-ban animációs sorozat, 2009-ben tévészéria formájában követhetik a messzi-messzi galaxis eseményeit.
George Lucas rendez. Marketingterv 10 évre elõre.
George Lucas egyébként előrelátó módon már 1978-ban szerzői jogokkal foglalkozó céget alapított Lucasfilm Licensing néven, mely három évtized alatt 9 milliárd dollárnyi termék forgalmazását felügyelte világszerte. A ‘80-as években még nem ért el a vasfüggönyön túlra Lucas keze, ezért nálunk számtalan jogtalanul legyártott kártya, matrica és kezdetleges műanyagfigura került a trafikokba; ezeket az amerikai gyűjtők manapság egzotikumként tartják számon.
SZUVENÍR. A filmes tárgykultúrának hála, a mozi ma nagyobb üzlet, mint a hadiipar. Az elmúlt harminc évben a merchandising, a maga gyorsétterem-láncokban feltűnő Gyűrűk Ura-emléktárgyaival és a játékbolti polcokon tornyosuló Harry Potter-figuráival, a sikerfilmek természetes velejárója lett. Napjaink mozilátogatója azonban a mozin kívül is a személyes élményt részesíti előnyben. Az internetes fórumok tanúsága szerint a rajongók számára például a tucattermékek gyűjtésével szemben megismételhetetlen dicsőség a kiadás napján nulla órakor hozzájutni a könyvesboltban a Harry Potter-sorozat legújabb kötetéhez. Az egyedi élmény elvét követi a főként a tengerentúlon dívó filmturizmus is, amit a nagyérdeműt Londonba invitáló Lucasfilmhez hasonlóan egyre több utazási iroda ismert fel. Azt, hogy a fiktívből valósággá váló helyszínek látogatása nem csupán szórványos jelenség, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az idei milanói nemzetközi turisztikai vásáron tanulmányt mutattak be a filmek idegenforgalomra gyakorolt hatásáról.
A Star Wars legeltökéltebb hívei egy szál hátizsákkal, a GPS koordinátákat követve képesek évente végigzarándokolni Tunéziában a Lucas stábja által érintett településeket és sivatagos területeket. Emellett azonban a kulisszatitkok szervezett felfedezésére is igény mutatkozik – derült ki abból a kutatásból, amellyel Basa Balázs operatőr igyekezett feltérképezni a rajongói utazási szokásokat. Basa, aki két társával tavaly indította el a Road Movie Tour nevű utazásszervező cégét, inkább olyan fiatalok és családosok számára ajánlja turisztikai célpontként a kultuszfilmek forgatási helyszíneit, akiket a kíváncsiság és a filmek szeretete vezérel, de nem sorolják magukat a fanatikus rajongók közé. E kalandtúrák és kulturális városlátogatások koktéljaként definiálható utak során megismerhető többek között a Star Wars sivataga, a New York-i gengszterfilmek világa, a Hegylakó hátteréül szolgáló skót felföld, Jiří Menzel csehországi helyszínei, Amélie Párizsa, vagy a Harry Potter-legenda Angliája. Ugyanakkor terveik között az is szerepel, hogy kiránduló osztályokat kalauzolnak majd el az olyan magyar klasszikusokból készített filmek természeti díszletei közé, mint a Tüskevár vagy a Kőszívű ember fiai.
