Jelenleg a következő a tarifa: szülésért minimum 135 ezer forint; szobahasználat, két-három hétig átmenetileg kedvezményesen 3–5 ezer forint/éjszaka; műtőhasználati díj további 18 ezer forint; s babaápolásért is elkérnek 15 ezret. Ez már együtt a 180–200 ezret közelíti, s kérdés, mit kap a szülész. Nem látom kiírva az intézményben, amit örömmel olvastam az Ormos Intézetben: a hálapénz egyenesen sértő… Azt pedig még csak remélem, hogy az ellátás színvonala, az emberi figyelmesség mindezért jobb lesz, mert most még nem látni a különbséget.
PORCSIN B.
• Felsőoktatási reform
Nem csupán szakmai berkekben, de olvasóink körében is élénk vitát váltott ki a Bokros Lajos által szerkesztett – és hét egyetem gazdasági tanácsa által összeállított – vitaanyag a magyar felsőoktatás szerkezeti válságáról és annak megoldásáról (Minőségi oktatást és kutatást eredményező reform körvonalai a hazai felsőoktatásban – Figyelő, 2007/17. szám). Néhány az interneten érkezett hozzászólásokból:
„Helyesnek tartom az elképzelést, igenis elég a sok-sok semmitmondó diplomából. Ezt már évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni. A mai oktatási rendszer egy káosz, úgy zagyvaság, ahogy van. Szűnjenek meg az olyan intézmények, ahol színvonaltalan a képzés. Kevesebb lesz a munkanélküli. A jól végzett, tudással rendelkező diplomás ma sincs munka nélkül. Nem ártana valami hasonlót a középiskolákra is megfogalmazni, mert ami azokban van, szintén szörnyű.”
ANIKÓ, Budapest
„Lassan az országot kellene bezárni. Amennyiben az állam mindenhonnan kivonul, mire fizetünk adót?”
ÖDENBURGER, Sopron
„Nem értek egyet a reform alapelvével, miszerint a felsőoktatás »a társadalom és ezen belül a fiatal korosztályok kisebbik hányada számára célszerűen elérendő« legyen. Vannak, akiknek először egzisztenciát kell teremteni, gyerekeik vagy idős hozzátartozójuk megélhetését biztosítani, ezért csak felnőtt korban, esetleg 40 felett tudják továbbképezni magukat. A Lifelong Learning ennél jobb koncepció, abban a munkával és a tanulással töltött időszakok váltakoznak, és szolgálati idő szempontjából is egyenértékűek lehetnének.”
POTYAUTAS, Magyarország
• Uniós politika, hazai valóság
Az Érvelő gigászok című cikkben (Figyelő, 2007/17. szám) szerepel, hogy „…ha például az EU egyedül vág bele a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésébe, akkor európai munkahelyek fognak megszűnni”. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a kérdéskört az externáliák oldaláról célszerű megközelíteni. Ha egy gazdaságban bizonyos szereplők ingyen vesznek igénybe erőforrásokat a közösség kárára, akkor a többi iparághoz képest előnyre tesznek szert, bár, ha verseny van, akkor az általuk forgalmazott termékek árába ez beépül, tehát extraprofitjuk nem keletkezik. A közösség (lakosság, ország) veszít – a felhasználók nyernek. Helyes, ha ilyenkor a szabályozó korrigálja a szabadpiac által elkövetett hibát, és csökkenti az externália hatását, s ennek költségeit beépíttetni az árba. Ez egyszerű, logikus és elfogadható, feltéve, hogy minden szereplőre egyaránt vonatkozik, azaz zárt a gazdaság. Ha nem az, mert létezik az import, akkor minden egyéb feltétel változatlansága mellett a termelés oda megy, ahol a leggyengébb a szabályozás. Ráadásul a szén-dioxid-kibocsátás esetében a gyengébb szabályozású ország úgy nyeri meg a munkahelyeket, hogy a kár eloszlik az egész világon (oda is száll a füst, ahol szabályozzák). Ebben az esetben érdemes lenne megfontolni egyfajta ökológiai védővámot, azaz, ha egy termék előállítása során jobban szennyezték a környezetet, mint ahogy az unión belül lehetne, akkor az így elért árelőnnyel megegyező mértékű vám legyen kivethető – mindannyiunk, és a jövő generációja érdekében.
És egy másik megjegyzés. Egyirányú behajtás című írásuk igen remek! Mutatja a pártpolitikán (és hatalmi ágak közötti feszültségeken) felülemelkedő anyagi érdekek érvényesülését. Bárcsak szakmai kérdésekben állnánk ilyen remekül!
ANTAL ANDRÁS
