Appelshoffer József

– Az elhíresült autópályakartell-ügyet, amelyben az Önök cégét és négy másik út-, illetve hídépítő társaságot talált bűnösnek a versenyhatóság, 2004 óta nem sikerült lezárni. A minapi zárófordulóban még vétóztak egy utolsót. Elárulná, mégis mire számítanak?

– Arra, hogy a jogerős ítélet, ami még nincs, felment minket a kartellgyanú alól. Az elsőfokú ítélet értelmében 2 milliárd forint bírsággal már az államkasszához járultunk. Mivel nem jó szájízzel fizettem be az összeget, titkon azt is remélem, ezt a pénzt önmagunk tisztázásakor visszakapjuk.

– Sok jóra azért ne számítson; úgy tudni, az autópálya-kartell 28 milliárd forinttal rövidítette meg közvetlenül a fogyasztókat.

– Meglátjuk. Ha kell, körömszakadtáig fellebbezünk.

– Beszéljünk Oleg Gyeripaszka orosz oligarcháról, aki 30 százalékos tulajdonrészhez jutott a Strabagban.

– Az, hogy az orosz tőke megindult Európába, nem újdonság. A Strabag nem titkolt célja, hogy a legnagyobb európai konszernné váljon, ami csak úgy lehetséges, ha erőteljesen jelen vagyunk az orosz piacokon is. Az az ország még a nagy építkezések előtt áll. Autópályákra, repülőterekre, szórakoztató- és bevásárlóközpontokra lesz szükség. Minket ezek a fejlesztések úgy érinthetnek, hogy mivel itthon gyengén muzsikál az építőipar, esetleg oda csoportosíthatnánk át az energiáinkat.

– Mi táplálja a pesszimizmusát idehaza?

– Az, hogy befejezés előtt áll az M7-es, nincs új projekt, és az uniós pénzek sem látszanak az iparban. Május van, nemhogy nyertes tenderünk nincs, de veszteni sincs lehetőségünk. Igaz, mélyépítési munkák azért akadnak, mert az irodaházak és a bevásárlóközpontok rendületlenül épülnek tovább.

– A vesztes szerepét Sarkozynek nem kellett megtapasztalnia a francia elnökválasztáson. Mit szól a győzelemhez?

– Hajrá magyarok alapon azt, hogy örülök neki. Mivel Sarkozy EU-párti, így Magyarországnak minden esélye megvan arra, hogy a franciaországi változásokból profitáljon.

– Múlt héten a hazai közélet sem volt unalmas. Meglepte például Martonyi ügynökmúltja?

– Kezd túl hosszúra nyúlni ez a komédia. Vagy le kellene zárni ezeket az ügyeket, vagy mindet kiborítani a közéletbe. Én borítanék. Az a baj, hogy egy-egy név nyilvánosságra kerülése egyre érdektelenebb lesz, pláne, hogy a többség a végsőkig tagad, aminek következtében senki nem hisz senkinek.

– Igaza volt-e a túszdrámában a kommandósnak, amikor habozás nélkül lőtt?

– Az ilyen ügyek kezelésére is ki kell képezni a rendőröket, mert a bankrablások számának megugrását jósolom. Ez történik Ausztriában, Németországban, ahol négyszer ennyi bankrablást hajtanak végre évente, csak kicsivel több agymunkát visznek bele. Nézze meg a pécsi benzinkutas tolvajt: tankolt, rabolt, ám slusszkulcsa a benzinkutasnál maradt. Vicc. Őt is első körben a pszichiátriára kellett volna vinni, nem a börtönbe. Bár meglehet, a kórházbezárások idején nehezebb lett volna megtalálni, hova is kell vinni az illetőt…

– Egy pszichiátriai beutaló talán annak is jól jönne, aki Kádár tetemét kiásta, majd részlegesen visszahantolta…

– Aberrációnak tartom magam is a cselekedetet, függetlenül attól, kivel történt meg. Aki ilyesmire vetemedik, az heccből csinálja, így nem hiszem, hogy sokáig titokban marad a tettes kiléte.

– Ötvenéves lett a Magyar Televízió, amely a saját romjain ünnepel, miközben a posztkádárista nosztalgiára épít: előveszi megkopott fényű műsorait.

– Kultúrtitanic, ami a szemeink előtt zajlik. Nem biztos, hogy nyereségesnek kell lennie az MTV-nek, de tény, az Ablak helyett a régen jól menő színházi közvetítéseket, filmeket erőltetném. Ünnep után várnék is egy új modellt, ha már új székház is lesz. Ez utóbbira, úgy tudjuk, hamarosan kiírják a pályázatot, ahol remélem, lesz keresnivalónk.