A fenyőkirály

Minek jártál egyetemre, édes fiam, ha maszekolni akarsz? – kérdezte Németh Jenőt édesanyja bő negyed századdal ezelőtt, aki akkor még nem látta, hogy fia milyen jó döntést hozott. Az erdészből kertésszé érett fiúnak ugyanis díszfaiskolája van. Emellett kertészeti árudákat és nagykereskedést tart fenn, sőt a könyvkiadásba is belevágott, s mindezek eredményeként cégcsoportja tavaly közel 900 millió forintos forgalmat ért el.

NÖVÉNYKERTI START. Pedig ötödévesként a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen Németh még azon tépelődött, mihez kezd majd a diplomájával. Ekkor azonban kisebb csoda történt. A Veszprémi Növény- és Vadaspark igazgatója azzal a nem titkolt szándékkal sétált be az egyetem kapuján, hogy kinevelje az utódját. Németh Jenőt szemelte ki a feladatra, aki diplomaosztás után igazgatóhelyettesként állt munkába. Pozícióba kerülését követően rögtön komoly pénzek fölött diszponált. Az intézmény abban az időben kapott ugyanis félmillió forintot fásításra. Mivel erdőmérnökként Németh vajmi keveset értett a dísznövényekhez, egyetemi tanárától és egyben példaképétől, Babits Elemértől – a soproni botanikus kert vezetőjétől – kért segítséget a pénz helyes elköltéséhez. A két férfinek sikerült teljesítenie a feladatot.

Az 1970-ben megkezdett alkalmazotti léttel Németh tíz évvel később hagyott fel, addigra több munkahelyen is megfordult. A gyökeres váltást az inspirálta, hogy a szülői ház kertjében néhány marék fenyőmagot elvetve gyönyörű örökzöldek bújtak ki a földből, s e növények szaporítása is eredményesnek bizonyult. A sikeren felbuzdulva – ekkor 1980-at írunk – Németh Jenő engedélyért folyamodott: saját díszfaiskolát akart. Nem úgy a hivatalos szervek, amelyek az első körben azzal utasították el, hogy nincs rá igény. Ez az állítás az „átkosban” sem volt igaz. „Ma pedig kifejezetten nagy a dísznövények iránti kereslet. Főként a virágzatukkal díszítő növények kedveltek, a vastagabb pénztárcájú vevők pedig szívesen vesznek normál méretű, de bonsai formára nyírt kerti fákat” – mutat rá a vállalkozó arra, hogy a hatóságok által egykor igénytelennek ítélt ország mára hova fejlődött.

Németh nem adta fel tervét. Újból próbálkozott, s elérte, amit akart. Üröm volt az örömben, hogy évente csak 2500 négyzetméternyi terület betelepítésére kapott engedélyt. Igaz, többre pénze sem nagyon lett volna, pláne, hogy vállalkozását is nagynénikéinek néhány tízezer forintjából sikerült beindítania. Eleinte csak egy évig nevelgette a növényeket, majd – hogy minél hamarabb pénzhez jusson – túladott rajtuk.

Kevésbé munkaigényes, ám nagyobb dísznövényekkel csak később kezdett foglalkozni. A megyében fenyőkirálynak becézett vállalkozó, hamarosan az országhatáron túl is hallatott magáról; 1982-ben és 1983-ban több kamionnyi árut exportált a hamburgi faiskolai körzetbe, s az üzlet eredményeként mai áron össze is jött az első tízmilliója. Évekkel később Oroszországba kezdett szállítani, s jelenleg is a keleti a legfontosabb exportpiaca.

A megnövekedett külföldi igények kielégítéséhez nem csak a szülői ház kertjét, hanem a fertőszentmiklósi 2 hektáros területet, majd a többi bérelt földet is kinőtte. A rendszerváltást követő évben Kapuvár mellett, Kistölgyfapusztán létesítette 100 hektáros, nagyüzemi művelésű faiskolai termesztőtelepét. A részben állami támogatással megvalósult fejlesztés révén a területen ma 220 féle növényt nevelnek, de a díszfaiskolában intenzív nemesítés is folyik, az általánosan elterjedt klónozás helyett szelekcióval. Ennek eredménye többek között a törökmogyoró Silvanus változata, amely intenzív vörös színét nyáron sem veszti el.

A vállalkozó a kiskerttulajdonosok kegyeit is keresi. A rendszerváltás környékén egyre több ember érdeklődését keltette fel a kertkultúra. Mivel ismeretterjesztő irodalom e tárgykörben nem létezett, Németh egy osztrák céggel vegyes vállalatot hozott létre, hogy ki tudja adni az első Silvanus könyvet, amelyet a Híradóban is bemutattak. Ezt követően a kötetet egymás kezéből kapkodták ki a vevők, hozzásegítve ezzel a vállalkozókat a honi mércével hatalmas, 80 ezres eladott példányszámhoz.

Könyvpiaci sikerei után, 1988-ban Németh Jenő elérkezettnek látta az időt, hogy megnyissa első fővárosi kertészeti árudáját a Füvészkert egy félreeső részén. Korábban azokat a növényeket termelte, amelyeket a többi faiskola megrendelt tőle, mert nem vesződtek az előállításukkal. „Ezután azonban közvetlen kapcsolatba kerültem a piaccal, és azt kezdtem termelni, amire valóban igény volt” – mondja a vállalkozó. Igény pedig volt sok mindenre, amit mutat, hogy Magyarország első díszfaiskolai nagykereskedését 1998-ban HungaroPlant néven Németh Jenő hozta létre. A vállalkozás szépen terebélyesedett. Az üzletember idővel újabb lerakatokat nyitott.

„Nincs szükség mélyre ásni, ha kudarcról kell beszélnem. Igaz, a budaörsi árudát nem az én hibámból kellett bezárni, hanem mert fölötte építették ki a Tescóhoz vezető felüljárót” – idéz fel egy kellemetlen fejleményt. A Méta utcai áruda sincs meg már, mert nem sikerült megbízható munkatársakat találnia, a Füvészkert-beli üzlet pedig időközben kicsinek bizonyult, ezért bezárta. Legnagyobb buktájaként mégse ezekre, hanem a franchise rendszerre emlékezik. „Több mint tíz évvel ezelőtt próbáltam létrehozni, de a vállalkozások nem voltak hozzá elég érettek.” Hatalmas reklámmal vezették be a siófoki, a veszprémi és a győri árudákat, de az üzletek nem csak tőle, illetve az általa garantált helyekről szerezték be a növényeket, ezért lehetetlen volt tartani a minőséget.

PROFILVÁLTÁS. A tapasztalatokból okulva a csoport a nagy- és a kiskereskedelemben is saját termelésű árujára építi marketing-stratégiáját, amit az alapító második felesége dolgoz ki és irányít. Közös agyalás eredménye volt a Silvanus termesztőtelepen bekövetkezett profilváltás is. A piaci viszonyokhoz igazodva többször iskolázott méretes örökzöldek, fenyőfélék és díszcserjék előállításába kezdett a házaspár.

„Németh Jenőtől elvárható lenne, hogy a piac egyik éllovasaként aktívabban vegyen részt az érdekképviseleti munkában” – fogalmaz Ifju Zoltán, a Tahi Faiskolai Kft. ügyvezetője, aki egyúttal a több mint 200 tagot tömörítő nyugat-magyarországi faiskolai egyesület elnökségi tagja is. A felvetésre Németh legyintve csak annyit mond: korábbi javaslatai is terméketlen talajra hullottak. Az adakozásáról ismert vállalkozó önkormányzatoknak, iskoláknak, a győri autista otthonnak juttat a növényeiből. Miközben ezt szívesen teszi, lapunknak panaszkodik kicsit. Például a stresszről; mint mondja, 55 éves koráig se hétvége, se ünnepnap nem létezett számára. Mindig dolgozott, részben ezért is ment tönkre az első házassága. Szomorúan konstatálja ugyanakkor, hogy dísznövénytermesztő diplomával rendelkező nagyobbik fiának nincs kedve folytatni a szakmát. Ezért szomorúsággal a szívében, de azt tervezi, hogy a céget öt éven belül részvénytársasággá alakítja, majd profi menedzsmentre bízza.