Vasárnap ünnepelte a Római Szerződés aláírásának 50. évfordulóját az Európai Unió. A tagállamok vezetői ebből az alkalomból Berlinben gyűltek össze, miután ebben a félévben Németország vállára borul az unió elnöki talárja. Berlin nevét viseli az elfogadott nyilatkozat is, amelynek utolsó szavai („Tudjuk, hogy közös jövőnk Európa”) értékes igazságot hordoznak. A nyilatkozat tartalma azonban megelégszik az ilyenkor szokásos ideálkép felrajzolásával. Nem jelennek meg az EU belső és külpolitikai feszültségei. Nem említi sem Oroszországot, sem az Egyesült Államokat.
MERKEL GONDJAI. Mielőtt szombat este táncra perdülhetett volna az ünneplő gyülekezet, a vendéglátó Angela Merkel német kancellárnak meg kellett birkóznia Varsóval és Prágával, ahol a kormányok elfogadták, hogy a Pentagon cseh és lengyel területen létesítsen rakétavédelmi pajzsot olyan iráni támadás ellen, amelyet Teherán technológiai felkészültség híján még legalább másfél évtizedig nem tud végrehajtani. A német nagykoalíció kormánya ezért nem titkolt értetlenséggel szemlélte az amerikai katonai megbízottak sürgető nyomását Közép-Európa e két fontos országára. Néhány nappal az EU-évforduló előtt megjelent Berlinben Henry Obering, a „pajzs” európai telepítéséért felelős amerikai tábornok. Közölte, hogy az év végéig „részlegesen befejezik” a rendszer telepítését, mert csak így lehet „üzemkész” 2011-re. A késlekedés azzal járhat – fűzte hozzá – hogy az Egyesült Államok és Európa sebezhetővé válik, miután Teherán 2015 táján rendelkezik majd a támadó technológiával.
Gömöri Endre, újságíró
A német kormány nevében Steinmeier külügyminiszter arra célzott, hogy Washington a „bekerítés politikájával provokálja Moszkvát”, majd elítélte a cseh és lengyel álláspontot, amely az ügyet „bilaterális kérdésként kezeli”, holott a telepítés „stratégiai fontosságú, mert új fegyverkezési versenyt gerjeszthet, és megosztja Európa országait”. Merkel kancellár ebben a szellemben tárgyalt március 17-én Varsóban. (A „pajzs” tíz bázisát ugyanis Lengyelországban helyeznék el, míg a Pentagon által kevésbé megbízhatónak tartott csehek „csak” az elhárító rendszert támogató radarhálózatot kapnák.) Merkel arra próbálta rávenni Varsót: az egész szisztémát helyezzék át a NATO kereteibe, hogy így az multilaterális kontroll alá kerülhessen.
A lengyel kormány Obering tábornokkal egyeztetett, majd elvetette a kancellár javaslatát. Így a „pajzs” a jelenlegi feltételek szerint egyoldalú amerikai ellenőrzés alá kerülne. A „jelenlegi feltételek” kifejezésnek komoly tartalma van. Az orosz politika (és személyesen Putyin elnök) nem maradt tétlen. Sőt, mozgása sokrétűbb és bonyolultabb volt a 2015 utáni iráni rakétafenyegetésre koncentráló amerikainál.
Az első menetben Putyin igyekezett semlegesíteni a „Gazprom diplomácia” politikai vetületével kapcsolatos gyanakvást. Ebben támogatást kapott a hibátlan kereszténydemokrata „pedigréjű” Merkeltől. Varsóban a kancellár közölte: nem mond le azokról az előnyökről, amelyeket a tenger alatti, közvetlen orosz-német gázvezeték biztosít majd Berlin számára. Ez utóbb görögországi és olaszországi tárgyalásain megkönnyítette Putyin helyzetét. Nem titkolta, hogy (amíg lehet) kihasználja Európa függését az orosz energiaexporttól. Egyben a partnerek igen eltérő politikai karaktere lehetővé tette az orosz elnök számára annak a demonstrálását, hogy célja a pragmatikus, üzleti haszon biztosítása – tekintet nélkül a másik fél ideológiai profiljára.
Így Athénben Karamanlisz konzervatív miniszterelnökkel (Sztanisev bolgár kormányfő bevonásával) Putyin megállapodást írt alá egy több mint 1 milliárd dolláros olajvezeték létrehozásáról, amelyen át Burgasz bolgár kikötőből juthat el az orosz olaj Görögország Égei-tengeri partvidékére. Egyúttal szóba került a Gazprom részvétele egy török-görög gázvezeték építésében. Az olasz Edison-csoport már megállapodást írt alá, amely szerint ezt a vezetéket 2012-ig az Adria alatt Bari olasz kikötőig meghosszabbítják.
MOSZKVA IS BEKEMÉNYÍTETT. Bármilyen imponáló különbségeket is mutat Putyin partnereinek profilja – az uniós tagállamok konzervatív, illetve balközép vezetőitől a „mérsékelt iszlámistának” tartott török kormányfőig -, Moszkva iráni fordulata minden mást felülírt és elhalványított. A hét végén az Associated Press így fogalmazott: „Két befolyásos európai szakértő egymástól függetlenül azt mondta, hogy az oroszok kereken megtagadtak minden további segítséget az iráni Busher városában épülő atomerőműtől. Követelik, hogy Irán engedelmeskedjen az urándúsítást tiltó ENSZ-döntéseknek. Az orosz szakemberek tömegesen hagyják el Bushert.”
A Kreml fordulatának első eredménye szombaton megszületett. A Biztonsági Tanács 1747. számú egyhangú határozata megtiltott minden fegyverkereskedelmet Iránnal, részlegesen zárolta Teherán külföldi vagyonát, és korlátozta az atomprogramhoz kötődő személyek utazási lehetőségeit. Moszkva fordulata így lehetővé tette Irán elszigetelését. És – ami fontosabb – „néma”, de jelkép értékű üzenetet is küldött Washington címére. Azt, hogy ott „fogják-e” a gesztust, a rakétavédelmi rendszer lengyel-cseh elemeinek sorsán lehet majd lemérni.
