A nyilatkozatot annak kapcsán adta ki az MTA, hogy a napokban a magyar sajtóban felröppent egy hír, miszerint egy szubtrópusi vízinövény tömeges elszaporodása veszélyezteti a Balatont. A hír azután kapott szárnyra, hogy egy keszthelyi strand szomszédságában, egy kis csatorna vízfelületét két-háromszáz méteren a felszínen úszó vízinövény sűrű, vöröses színű rétege borította.
Ez az 1-2 centiméteres moszatpáfrány (Azolla filiculoides) Magyarországon meglehetősen ritka. Eddig mindössze két területen, Gemencen és Szarvason fordult elő, de a kilencvenes években a Kis-Balatonban és a Zala folyóban is megjelent. Melegkedvelő növény, ezért állományai nyáron és kora ősszel fejlődnek ki, de késő ősszel és a tél elején is fennmaradnak, jég alatt is megfigyelték vöröslő állományát. Nem kétséges, hogy az idei enyhe időjárás kedvező számára – mutat rá a dokumentum.
Nem fog ilyenné válni a Balaton
Ez a növény – a békalencséhez, valamint a rucaörömhöz hasonlóan – képes nagy vízfelületeket beborítani, és valóban károsíthatja annak élővilágát. Gátolja ugyanis a fény behatolását a vízbe, lehetetlenné teszi a vízben lebegő algák és az alámerült hínárok fotoszintézisét, ami gyakran oxigénhiányhoz, és következésképpen halpusztuláshoz vezet.
Ez a jelenség azonban csak hullámzás- és áramlásmentes vízben tud kialakulni, ezért sem a moszatpáfrány sem a békalencse inváziójától nem kell tartani a Balatonban, még akkor sem, ha besodródnak a tóba, mivel ott nem képesek élni és szaporodni – hangsúlyozza az Akadémia közleménye.
A dokumentum ugyanakkor kitér egy szokatlan jelenségre is: a Keszthelyi-medencében tudományos szempontból rendkívül figyelemreméltó jelenséget tapasztaltak. Itt a lebegő algák tömegének túlnyomó részét egy bakteriális méretű, pálcikaformájú, 5-10 mikrométer hosszú és 1 mikrométer átmérőjű egysejtű zöldalga alkotta: egy köbcentiméter vízben félmillió volt ebből a tudomány számára ismeretlen parányi algából. A kutatók azonnal hozzáláttak e szervezet részletes és beható tanulmányozásához.
