Magyarország természetföldrajzi környezetében, történelmi múltra visszatekintően tenyésztett állat, amely része a nemzeti örökségnek, a mezőgazdasági génbanknak, valamint a természet- és tájvédelemnek – szól a védett és őshonos állatfajta meghatározása.
Ridegen tartott szürkemarha – tehén és bikaborja (fotó:MTI)
A rendelet ebbe a körbe sorolja – egyebek mellett – magyar szürkemarhát és három (a szőke, a vörös és a fecskehasú) mangalica fajtát, továbbá a fehér és fekete hortobágyi racka juhot, a kendermagos tyúkot és a magyar óriásnyulat is. A veszélyeztetett állatfajták olyan genetikailag magas értéket képviselő, nem honos állatfajták, amelyek kiszorultak a termelésből. A génállományuk megőrzése érdekében viszont szükséges védeni azokat. Veszélyeztetett állat például a magyar tarka tehén, a nyurga ponty, a lipicai és a nóniusz ló.
A rendelet mellékletében szereplő két felsorolás nincs kőbe vésve, annak módosítását – kellően dokumentálva – bárki kezdeményezheti a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternél. A kezdeményezésről véleményt mond a miniszter által létrehozandó 10 tagú Őshonos Haszonállatok Génerőforrás Bizottsága. A bizottság feladata még az őshonos és veszélyeztetett állatfajták helyzetének évenkénti áttekintése.
A bizottságba 5 tagot az őshonos fajták fenntartásában érdekelt szakmai szervezetek delegálnak, a többiek minisztériumi és egyéb szakmai szervezeti küldöttek. A rendelet szerint az őshonos és veszélyeztetett állatfajták megőrzéséhez az állam – külön jogszabály szerint – támogatást fog adni.
