Magyarország helyett inkább egy szlovák banknál vezetem a cég folyószámláit, mert jóval olcsóbb – szögezi le Kiss Péter élelmiszer-ipari nagyvállalkozó. A cégtulajdonos azt is hozzáteszi: pénzügyeivel itthon eszébe sem jutott volna az OTP-hez fordulni, ám északi szomszédunknál a magyar bank filiáléja vezeti számláit.
Egyre több, nem feltétlen külkereskedelemmel foglalkozó nagyvállalkozás bíz meg Magyarországgal határos EU-tagállamban működő – leginkább osztrák vagy szlovák – bankot folyószámla-vezetéssel, átutalással, beszedési megbízással. Teszik mindezt annak ellenére, hogy a banki költségekhez hozzá kell adniuk a devizára váltás tarifáját is.
Ráadásul a szlovákiai bankok nem csupán olcsóbbak, de gyorsabbak is. Míg itthon például az átutalási megbízások teljesítése egy-két napot is igénybe vesz, addig a szlovákoknál csupán egy-két órát. „A »tótoknál« nem divat az ügyfél pénzét 24-48 órát használni” – ragozza tovább Kiss Péter. Azért a korábbi évekhez képest egy kis hazai javulást is tapasztal már a cégtulajdonos: a forintátutalások díjait az Európai Unió bankjainak tarifáival egyre versenyképesebbnek tartja.
Volt, aki tavaly emelt
Január elseje nem minden banknál hozott áremelést, részben azért, mert némely pénzintézetnél ezt még az óévben meglépték. Így az OTP is 2006-ban változtatta meg a társaságokat érintő díjszabásait, a számlavezetés a társaság méretétől függően havi 999-2800 forint. Az egyik legnagyobb vállalati kiszolgálónál, a Kereskedelmi és Hitelbanknál már áttolták az új évre az áremelést, annak mértéke általában 10 százalékos volt. A forintszámla vezetésének havi díja azonban ennél magasabb arányban, 3300 forintról 4000-re emelkedett (a változások a K&H-n belüli megbízásokat nem érintik).
Árképzési politikájukat a pénzintézetek hétpecsétes titokként kezelik. Evidens, hogy az árképzésnél figyelembe veszik, a működési költségeiket, a célcsoportot és a versenytársak árait. Ám tudják azt is, a közhely, miszerint a magyarok rendkívül árérzékenyek, az ő ágazatukra nem vonatkozik. A honi bankválasztásnál a szolgáltatások tarifája – egy, a GfK Piackutató Intézet készítette korábbi felmérés szerint – nem, hogy a legfőbb szempont lenne, de még dobogós helyre sem kerül. A bankok a mikro- és kisvállalkozások felé szabott tarifával számlázzák a szolgáltatásokat. Ismert, hogy egyedi alkudozásnak – mivel kis ügyfelekről van szó – helye nincs, akkor sem, ha a kliensek irreálisnak tartják az áremelés mértékét.
Nagyobb ügyfelekkel – egyes bankok 100 millió forint, mások 500 millió forint éves számlaforgalom feletti kliensekkel – egyedileg állapodnak meg a díjakban, s így akár harmadolhatóak is a szolgáltatás költségei. Néhány nagyvállalati ügyfél révén azért hozzájuthat némi információhoz a nyilvánosság. Az árfolyamokhoz kapcsolódó bankköltségekből és az átutalások díjából gyakran 50, míg a hitelkamatok árából 70 százalékot engednek a bankok. A testre szabott tarifáról határozatlan idejű szerződést kötnek, amelyet a gyakorlatban azért évente felülvizsgálnak.
Csábítók
A tárgyalások során a hitelintézetek rugalmasak, nem akarnak nagy ügyfelet veszíteni. A versenytársak kecsegtető ígéretekkel ostromolják egymás ügyfeleit, elcsábításukhoz azonban az olcsóság felcsillantása kevés. „Ahhoz, hogy minél kedvezőbb árat tudjanak adni, számos pénzügyi adatot kérnek, amelyeket nem szívesen szolgáltatnak ki a cégek” – mondja egy feldolgozóipari vállalat gazdasági igazgatója. Ám még az itthon kialkudott árkedvezmények után is vannak, akik számára olcsóbb a külföldi bankolás.
A magyarországi bankokat ellenőrző Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a hatályos jogszabályok szerint nem kontrollálhatja a hitelintézetek árazási politikáját. Nem lehet ármaximáló szerepe sem, hiszen a magyar törvények szerint teljesen szabad a díjképzés, nem ismerik például a kamatplafon/kamatsapka fogalmát, szemben néhány EU-tagállammal. A pénzintézetek „saját belátásán” múlik a tarifatáblázat. Az egyoldalú áremelésre a bankoknak az eredeti, a folyószámla vezetésére kötött szerződés ad módot.
A felügyelet csupán azt ellenőrzi, hogy az ügyfelek számára kedvezőtlen – kamatot, díjat, egyéb feltételeket érintő – módosításokat hatályba lépésük előtt 15 nappal a bankfiókokban jól látható helyen hirdetményekben közzéteszik-e a pénzintézetek. Ha internetes bankolást érint a változás, akkor e-mailben kötelesek értesíteni a bankok a klienseket. Akad bank, amely a törvényi kötelezettségénél többet is megtesz: napilapokban hirdet, a számlalevélen értesít a változásokról.
Versenyszempontok
A bankszektorban az állam központi versenypolitikájának érvényesítéséért 1994-ig az ágazati felügyeleti hatóság volt felelős, ma a Gazdasági Versenyhivatalé (GVH) ez a hatáskör. A GVH szerint említésre méltó versenyprobléma nincs a szektorban, jóllehet, egy korábbi jelentése arról számolt be, aggályos tartja, hogy a hazai banki szolgáltatások ára magasabb egy versenypiacon elvárhatóénál. A további versenyre pedig a hazai pénzintézeteknek előbb-utóbb nyergelniük kell.
Ha Magyarországon bevezetik az eurót, nem csupán a megszokott itthoni piaci szereplők, hanem a határon túliak miatt is főhet majd a fejük. Mert a cégek még kényelmesebben tudják majd a helyi alkalmazottaiknak, beszállítóiknak akár egy olasz, akár egy szlovén, akár egy német bankon keresztül konverziós költségek nélkül, a hazai banki áraknál jóval olcsóbban átutalni a fizetést, a számla ellenértékét.
