A forint szűk árfolyamsávját széles sáv váltotta fel, a kiszámítható csúszó leértékelés helyére a lebegő árfolyam került; a Magyar Nemzeti Bank (MNB) inflációs célt, s ennek végrehajtásához erős eszközöket is kapott. Mindebből következően pedig az elmúlt hat évben – Járai Zsigmond jegybankelnöksége alatt – kódolva volt a konfliktus a már akkor is erősen lazuló fiskális politika és a monetáris politika között – olvasható a Figyelő legújabb, csütörtökön utcára kerülő számában megjelenő Járai-portré bevezetőjében.
Nem viszonzott gesztusokat
1998-ban a hazai pénzügyi világ meghatározó sztárjaként, az inkább liberális eszmékhez vonzódó bankárvilág „Zsigájaként” indult, hogy aztán két-három hónap alatt elveszítse ezt a szimpátiát. Akkoriban ezt a bennfentesek azzal magyarázták: Járai sosem érezte magára nézve kötelezőnek, hogy szívességgel viszonozzon egy felé tett gesztust.
Ugyanígy, az sem érdekelte különösebben, honnan jött; a tőkepiac legalábbis kifejezetten megbántódott, amikor az egykori tőzsdeelnök nemhogy lépéseket nem tett a szféra felvirágoztatására, de néha kifejezetten ellenségesen viselkedett azokkal, akiknek táborát néhány éve erősítette. „Az én szavam, én vonom vissza” – hagyta el egy ízben a száját a híres mondat, amely akár meg is alapozhatta rossz hírét abban a pénzügyi szférában, ahol korábban annyit ajnározták.
Erős átalakítási hajlam
Az őt ismerők szerint személyiségének erős vonásai közé tartozik az átalakítási hajlam – ráadásul ebben korábban a Magyar Hitelbanknál (MHB) gyakorlatot is szerzett -, s ezt az államapparátuson belül nem nagyon tudta megvalósítani.
Az MNB-be érkezve Járai Zsigmond erőteljes szervezeti átalakításokhoz látott hozzá. A jegybank tevékenységi területeit átvilágították, s ahol lehetett, piaci standardokhoz igazították. A bank szervezete karcsúsodott, működése sokkal közelebb áll jelenleg egy üzleti szervezetéhez. „Az MNB megszűnt hivatalnak lenni” – fogalmazott a Figyelő egy forrása.
Ezt támasztja alá, hogy az MNB költségei Járai alatt reálértéken nagyjából 25 százalékkal csökkentek, a létszám a kezdeti 1200 főről körülbelül 750 főre mérséklődött.
A pragmatikus vezető
„Járai nem gondolja azt, hogy neki kellene minden kérdésben a végső szót kimondani. Menet közben persze ő is egyre többet tanult, egyre többet akart szerepelni, de kevésbé volt neki fontos, hogy minden dolgok tudójának tűnjön fel” – fogalmazott az elnök munkáját közelről ismerő forrás a Figyelőnek.
A lap jegybanki informátorai szerint az MNB vállalati kultúrájának szerves része az, hogy mindenkiről pontosan lehet tudni politikai hovatartozását, már ha van neki. Ez egyébként az előző jegybankelnök, Surányi György alatt is gyakorlat volt. Járai nem változtatott rajta, miként azon sem, hogy az egyéni politikai nézetek nem befolyásolják az előléptetéseket.
Azonnal konfliktusba került az MSZP-vel
A vérmesebb szocialistáknál azonmód és végérvényesen kiverte a biztosítékot, amikor a választásokat követően a jegybank kamatot emelt, holott első embere néhány héttel korábban közölte, a végeredménytől függetlenül nem kell ilyesmire számítani. „Járai több verbális intervenciót hajtott végre a kormány ellen, mint a forint védelme érdekében” – summázta az elnöki periódust egy neve elhallgatását kérő bankár, aki szerint az elnök nem csupán makroszinten teremtett ezzel bizalomhiányos légkört maga körül, hanem házon belül is.
Járai azért is köszörülte a nyelvét előszeretettel a kormányon, mert nehezen volt képes feldolgozni, hogy kijelentései tartalmától függetlenül az egyik oldalról dicsérik, a másikról pedig szidják – írja a Figyelő.
Az a hírhedt sáveltolás
Járai a 2003 nyarán bejelentett sáveltolással saját magával is konfliktusba került, hiszen az év elején még erős ellenállást tanúsított az ezt firtató kérdésekkel szemben, ráadásul az eltolás előtti napokban kiállt az erős forint mellett, míg a sáveltolás gyakorlatilag a deviza leértékelését jelentette.
A sáveltolásba való jegybanki beleegyezés már csak azért is érthetetlen, mert az MNB-elnök korábban többször hangsúlyozta, hogy versenyképességi szempontokat nem hajlandó figyelembe venni a monetáris politikában, kizárólag az inflációs cél a fontos. A Figyelő megbízható forrásokból úgy értesült, hogy a sáveltolást megelőző napon még nem is támogatott volna egy ilyen döntést. Másnap azonban Járainak a kormányfőnél tett reggeli látogatását követően a monetáris tanács megszavazta az árfolyamsáv közepének eltolását.
„A sáveltolást a miniszterelnöknél is elleneztem. Rossz döntés volt, nem volt megfelelően előkészítve. A monetáris tanács azonban úgy gondolta, túl sok konfliktus volt addig is a kormánnyal, a kisebbik rossz, ha nem kreálunk egy újabbat” – nyilatkozta az esetről többek között Járai Zsigmond a Figyelőnek.
(A lap csütörtökön utcára kerülő számából azt is megtudhatja, hogy miért látták többen koncepció nélküli pénzügyminiszternek a későbbi jegybankelnököt; honnan ered a Járai-Surányi-konfliktus; hogyan húzta csőbe Medgyessy Péter Járai Zsigmondot, és miként értékelhető az inflációs célkövető rendszer eddigi működése.)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
