Gazdaság

A tápexportőrök

Korszerű recept alapján készülő takarmány, kiegészítő szolgáltatások, sok munka és jó kapcsolatépítés révén lett sikeres az Agrofeed Kft.

Heveny vodkamérgezésként emlékszik vissza Szekeres István, az Agrofeed Kft. egyik ügyvezető igazgatója a cége számára mindent eldöntő első, moldáviai üzleti útjára. Kétségek között őrlődve érkezett meg 2001-ben a moldáviai fővárosba – Chisinauba, azaz a volt Kisinyovba -, hogy megrendelőket találjon frissen alapított, takarmány-kiegészítőt gyártó vállalkozásának. Az üzletkötési ceremónia elengedhetetlen része volt néhány palack feszültségoldó vodka elfogyasztása, ám ő katonásan állta a sarat, és az üzlet megköttetett. Októberben meg is érkezett az első 60 tonnás szállítmány a moldáviai vevőnek. Azóta több szovjet utódállamban is sikerült a partnerekkel megkedveltetni az Agrofeed márkát.


A tápexportőrök 1

Fotó: Lakos Gábor

Az üzleti protokoll idejére olykor most is vállalnia kell a megpróbáltatásokat Szekeres Istvánnak, aki már másfél évtizede építi a kapcsolatait a FÁK-országok, azaz a volt szovjet tagköztársaságok piacán. Négy boldog főiskolai év után 1982-ben végzett a Zalka (később Bólyai) katonai főiskolán, majd a kijevi katonai felsővezetési akadémiát is megjárva tiszti pályafutását befejezve 1993-ban végleg levetette az angyalbőrt. Oroszul jól beszélő, ígéretes kereskedő-jelöltként került az ország legnagyobb akkori agrárvállalata, a Bábolna Rt. takarmányipari társaságához. A bábolnai állati takarmányok legnagyobb exportpiacai akkoriban még a FÁK-országokban voltak. Szekeres Istvánt tehát tárt karokkal fogadták. Az ígéretes bábolnai karrier esélyét mégis hamarosan beárnyékolta az agrárkombinát 1997-ben meghirdetett stratégiai programja. A „Bábolna 2000” terv ugyanis – az „ejtőernyős” minisztériumi és pártkatonai vezetők kezében egyre rosszabbul gazdálkodó – állami ménesbirtok kétes kimenetelű eladását irányozta elő. Szekeres is sejtette, hogy a privatizációs folyamat – amint az később be is igazolódott – nem sok jót ígér az ott dolgozóknak. Kollégájával, Csitkovics Tiborral ezért úgy döntöttek: elébe mennek a változásoknak. A nagy nehezen „összedobott” 3 millió forintjukkal megalapították az Agrofeed Kft.-t.

Szekeres István

46 éves, Pécsett született. 1982-ben, a Zalka Máté (később Bó-lyai) Katonai Műszaki Főiskolán szerzett főiskolai, majd Kijevben katonai akadémiai diplomát. A honvédségnél teljesített szolgálatot 1993-ig, amikor saját kérésére tartalékállományba vonult.
A Bábolna Takarmányipari Kft.-nél külkereskedőként helyezkedett el. Munka mellett felsőfokú külkereskedelmi üzletkötő képesítést szerzett. 2001-ben megalapította társával és kollégájával, Csitkovics Tiborral az Agrofeed Kft.-t.
Az utazás nem csak munkája, hanem szenvedélye is. Maradék szabadidejét családjával tölti, három fia van. Kedvenc sportja az úszás.

Csitkovics Tibor
32 éves, Zsirán született. 1995-ben végzett Zalaegerszegen, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, majd pénzügyi gyakornok lett az Elzett-Sopronnál. Később a Soproni Szőnyeggyár pénzügyi osztályát vezette, majd 1997-től a Bábolna Takarmányipari Kft.-nél volt főkönyvelő az Agrofeed 2001-es megalapításáig.
A kétszeres családapa saját bevallása szerint munkamániás. Kevés szabadidejében az ókorról, valamint a magyar és orosz XX. századi történelemről szeret olvasni, esetleg elmegy kerékpározni.

URÁLON INNEN ÉS TÚL. „Csak azt akartuk folytatni, amihez értünk” – magyarázza Csitkovics Tibor, a társaság másik ügyvezető igazgatója és tulajdonosa. A „folytatás” azt jelentette, hogy takarmány-kiegészítőket, premixeket gyártanak a nagyüzemi állattartó telepek számára. Pontosabban „gyártatnak”, mert kezdetben a pöttöm cégnek sem pénze, sem gyára nem volt. A Pannon Gabona üzeméből, bérmunkában rendelték meg az Agrofeed termékek elkészítését saját receptúra alapján. Ekkor, 2001-ben, a cégalapítást követő hónapban került sor az emlékezetes partnerszerző moldáviai utazásra, majd a régi bábolnai üzleti kapcsolatok felelevenítésére az Urálon innen és túl.

A bábolnai takarmányipari társaság pénzügyi osztályán edződött Csitkovics Tibor tudása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kis cég megalakulása pillanatától kezdve mindmáig nyereségesen gazdálkodik. A párját ritkító tempóban gyarapodó cég a bankok számára is féltve őrzött, becses kuncsafttá vált. Különösen akkor, amikor 2005-ben állami pályázaton nyert támogatással és hitellel egymilliárd forintért végre saját premix-üzemet és a takarmánygyárat épített.

Az Agrofeed 2004-ben már 1,26 milliárd forint árbevételt ért el, 2006-ban pedig – nem végleges adatok szerint – már ennek is csaknem a négyszeresét produkálta. A cég fejlődésének dinamikájával el is nyerte az Üzlet & Siker magazin (a Figyelő kiadójának lapja) díját: az 1 milliárd forint feletti árbevételű cégek csoportjában a termelő vállalkozások kategória győztese lett.

Az EU-csatlakozás után válságba került hazai állattenyésztés miatt nyögő konkurensek nem is értik, hogyan tud a cég a piaci bajok ellenére rakétasebességgel növekedni, miközben sok, szintén az állattenyésztés kiszolgálására épülő társaság a végóráit éli. A konkurensek valamilyen titkot is sejtenek az Agrofeed sikere mögött. „Nem csak a hazai piacból, hanem elsősorban az exportból élünk” – magyarázza Csitkovics Tibor, aki tulajdonostársával együtt minden fillér nyereséget visszaforgat a cégbe. Olyan meghatározó már a FÁK-piac, hogy négy éve saját ukrajnai és oroszországi leányvállalatot is alapítottak. A magyar piac persze fontos, de éppen az ágazati nehézségek miatt itthonról nem is számítanak érdemi nyereségre. A hasznot egyelőre külföldön termelik meg: a cég Ukrajnában és Moldáviában piacvezető, Oroszországban hol az első, hol a második az importőrök rangsorában.

KÜZDELMES HÉTKÖZNAPOK. A titok nyitja, hogy a premixek és a növendék-állatok számára gyártott „prémium” takarmányok, az úgynevezett „prestarter” tápok mellé teljes szolgáltatást is ad a cég. Például, ha baj van, azonnal ott terem a területi „szaktanácsadó”, vagy az agrármérnökből, állatorvosból és állategészségügyi szakemberekből álló stábból az illetékes. Ezt a FÁK-országok isten háta mögötti gazdaságaiban nagyon meghálálják.

Az orosz és az ukrán piac ugyan csábítóan nagy, de az üzleti morál nem mindig európai. Csak az ügyességének köszönheti a magyar premix-cég, hogy egy-két felejthető esetet leszámítva, minden szállítmány után megérkezik a vételár. Szekeres István „öreg motorosként”, elárulja a szakmai fortélyt: kikerülték a közvetítőket, s helyi leányvállalataik közvetlenül szállítanak a meghatározó állattartó telepeknek. Olyan nagy gazdaságok a partnereik, amelyek között még az olajmágnás Roman Abramovics érdekeltségeit is meg lehet találni.


A tápexportőrök 2

A két tulajdonos nagy szívfájdalma azonban, hogy itthon éppen csak „ketyeg a verkli”. Az állattenyésztést a növénytermesztésnél jóval visszafogottabban támogatja az Európai Unió, s az ennek következtében is egyre hanyatló hazai takarmány-piacon annyira elkeseredett a harc, hogy ma esély sincs a nyereségre. Csitkovics Tibor azért bizakodik. Meggyőződése, hogy 3-5 éven belül itthon is magára talál az állattenyésztés. Felgyorsult a koncentráció, ismét kialakul az a korszerű nagyüzemi rendszer, amely már tőkeerős nagygazdákra, agrárvállalkozásokra épül. Alapot ad a bizakodásra, hogy a 2013-ig terjedő uniós időszakban itthon már ismét több százmilliárd forint jut a hazai állattenyésztés támogatására. Ha pedig befektetnek, újra állatot tartanak a gazdák, előbb-utóbb jól járhat az Agrofeed is.

Sarokpontok

Tiszteletben kell tartani a partner és a partnerország szokásait ahhoz, hogy elfogadjanak.
Nem csak a terméket kell tökéletesen előállítani, hanem a használatában is segíteni kell a vevőt. Az áru semmit sem ér önmagában vevőszolgálat, szaktanácsadás nélkül.
Ha a vevő bajban van, nincs se hétvége, se ünnepnap, azonnal oda kell menni, és segíteni neki.
Egy vállalkozás akkor lesz sikeres és hosszú életű, ha kezdettől nyereséges. Akkor a bankok is kezesebbek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik