Az amerikaiak szeretik az egyszerű szimbólumokat, ezért is jelentette ki Bush elnök, hogy a világ jobb lett a diktátor nélkül. De hát a múlt év elején még ugyanő nyilatkozta azt, hogy „győzelmi stratégiával” rendelkezik Irakban. Azután decemberre egyértelművé vált, hogy győzelmet nem lehet hirdetni, a stratégiát pedig újjá kell fogalmazni. Az idei év végére pedig az is kiderülhet, hogy az irakiak számára Szaddam nélkül sem lett jobb a világ.
A vallási fanatizmusnak és politikai gyűlölködésnek 2006-ban több mint 12 ezer iraki polgári lakos esett áldozatául, növekvő arányban az év második felében. A Szaddam utáni Irak egyelőre feltartóztathatatlanul sodródik a nyílt polgárháború és a szétesés felé, a nemzetközi biztonság szempontjából a térség nagyobb kockázatot jelent, mint a korábbi években. Csődöt mondott a jelenlegi amerikai kormányzat Irak-politikája, amely megpróbálta összekapcsolni a terrorellenes háborút a demokrácia exportjával. Erre drámai módon nem más emlékeztette posztumusz nyilatkozatában George Busht, mint egyik republikánus elődje, a napokban elhunyt Gerald Ford.
Ezt a hátteret pedig egy pillanatra sem tudja átrajzolni Szaddam végleges kiiktatása. A felemás európai visszhang is leginkább ezzel magyarázható, hiszen a Ceausescu házaspár tizenhét évvel korábbi kivégzése nem váltott ki olyan morális dilemmákat Európában, mint az iraki diktátor felakasztása. Ennek hátterében pedig nemcsak az áll, hogy – minden visszalépés ellenére is – az európai értékeknek és demokrácia-felfogásnak kezdenek létrejönni olyan közös alapjai, amelyek nem feltétlenül egyeznek minden részletükben az amerikai megközelítéssel. De a bukaresti dráma legalább lezárt valamit. Szaddam halála se nem a vége, se nem a kezdete semminek. A 2006 elején még amerikai csapatkivonásokra készülődő Bush a hírek szerint hamarosan átmeneti csapaterősítéseket fog bejelenteni.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
