Jegybanki szigorral a forintgyengülés ellen
A többszöri hullámban érkező forintgyengülés és az év közben erősödő inflációs nyomás ellen kamatemelési sorozattal védekezett a Magyar Nemzeti Bank. A 2006-os évet még 6 százalékos irányadó kamatrátával kezdtük, majd többszöri – júniustól októberig tartó sorozatban –, jellemzően negyed, illetve félszázalékpontos lépésekben év végére 8 százalékig emelkedett az alapkamat. A legfrissebb elemzői várakozások szerint talán véget ért a monetáris szigorítás ezen ciklusa, és a következő kamatmódosítás már csökkentés lehet, valamikor a jövő év második negyedében.
Az ideihez hasonló hektikusságot legutóbb a 2003-as év művelte a forintpiacon, a két emlékezetes év mégis különbözik egymástól. Idén ugyanis a hazai valuta kilengése kizárólag egyirányú volt. Több hullámban is meggyengült a forint, korábban nem látott árfolyamszintekre jutott az euró/forint jegyzése, és megtörtént az, ami a jelenlegi árfolyamrezsimben eleddig sohasem: ha csak napokra is, de az árfolyamsáv gyenge oldalán is zajlott a kereskedés.
Nyilvánvalóan érdekes és tanulságos eltöprengeni azon, milyen erők és hatások mozgatják a forint árfolyamát – különösképpen fontos ez annál az oknál fogva, hogy az euró bevezetésének messze a jövőbe tolódó időpontja miatt a magyar gazdaság valamennyi szereplőjének még hosszú évekig együtt kell élnie a forinttal, és annak – a jelek szerint – elkerülhetetlen árfolyam-ingadozásaival.
Együtt a régiós trenddel
Az első tétel, amit figyelembe kell venni, a pénzpiacok globalizálódása. A devizakereskedelem súlypontja a nagy pénz-, és tőkepiaci centrumokba (esetünkben elsősorban Londonba) helyeződik át. Ennek elsődleges következménye az, hogy alapvetően az átfogó piaci trendek határozzák meg a regionális devizák árfolyampályáját. A helyi gazdasági fundamentumok és kilátások természetesen nem lényegtelen tényezők, de nagyjából egy-egy devizának az adott globális vagy regionális trenden belüli relatív teljesítményét határozzák meg.
A forint esetében a fundamentumok egyértelműen kedvezőtlenek: az egyensúlyi problémák óriásiak (mondhatni „böszme” nagyok), a gazdaságpolitika hitelessége nullára csökkent az év első felében, a hitelminősítő intézetek Magyarországról alkotott megítélése romlott, a gazdasági kockázat az őszi hónapokban belpolitikai kockázati tényezőkkel egészült ki, és sorolhatnánk. Ennek volt logikus következménye, hogy az általános gyengülés időszakában a forint az átlagosnál többet veszített értékéből, miközben az általános erősödés időszakában alig vagy egyáltalán nem tudott magára találni.
Ez alól természetesen kivételt képez az év végi forintrali, azzal a kiegészítéssel, hogy az október eleji hatalmas erősödés (10 nap alatt 12 forintos árfolyamváltozás) pusztán a korábban beárazott extra országkockázati felár gyors kiárazódásának volt betudható, a későbbiekben pedig kirívó forinterősödésről már nem számolhatunk be, a régióval tudtunk együtt haladni (azaz nem teljesített felül a forint). Összességében tehát azt látjuk, hogy 2006 során egyedül a forint nem volt képes erősödni a régió devizái közül.
Védelem a valutaválság ellen
A forint árfolyama 2006. november végéig (Forrás: MNB)
A második tétel a pénzpiacok mélyülése, a különböző instrumentumok (például derivatívák és opciók) szaporodása, illetve a forintpiac szereplőinek kiszélesedése. A rövid távú árfolyammozgásokat nagymértékben ezen eszközök sajátosságai határozzák meg (vagyis például azt, hogy hol alakulnak ki viszonylag rezisztens árfolyamszintek, és hol vannak a következő hasonló szintek). Márpedig egyrészt ez nem transzparens piac, másrészt a nagy ügyleteket elsősorban és jellemzően a nagy londoni bankházak kötik egymás között.
Éppen ezért Magyarországról nézve legfeljebb anekdotikus információmorzsákra (vagy még azokra sem) hagyatkozva gyakran nehezen érthetőek a forint ugrándozásai. Ráadásul a piac „besűrűsödése” (azaz a rengeteg opciós üzlet mögött sorakozó különböző árfolyamszint) gyakran meg tudja gátolni az esetleges lavinaszerű árfolyammozgásokat. Ezt a hatást máskülönben a piaci szereplők egyre sokszínűbbé válása is kifejti. Különben Magyarország EU-tagsága önmagában is képes volt egy eleddig hatékony védőernyőt biztosítani a rémálmokban megjelenő klasszikus valutaválsággal szemben. Összességében tehát az a helyzet, hogy a forintpiac érettsége és elmélyülése nagyon sokat segít a forintárfolyam viszonylagos stabilizálódásában.
Jövőre is lesznek hangulatváltozások
A jegybanki alapkamat alakulása 2006-ban (Forrás: MNB)
Mindezekből vajon mi következik a jövő évben várható forintpályára? Egyrészt forintválságot valószínűleg 2007. sem fog hozni. Másrészt a globális befektetői hangulatot nem lehet megjósolni, de arra biztosan számíthatunk, hogy hangulatváltozások lesznek; így a forintárfolyam tartós változékonyságára is fel kell készülni. Mégis, olyan mértékű árfolyamgyengülést, amilyet az idei év hozott, talán nem fogunk látni, hiszen a piaci szereplők által árgus szemekkel figyelt egyensúlyi folyamatok jövőre már valamelyest javulhatnak.
Afelől tehát csekély kétségünk lehet, hogy a jelenlegi árfolyamnál fogunk (kicsit) erősebb és (jóval) gyengébb árfolyamszintekkel is találkozni. Abban azonban bizakodhatunk, hogy a szélső értékek közötti távolság szűkebb lesz, mint idén tapasztaltuk.
(A szerző a Raiffeisen Bank elemzője.)
