Az EU, Kína és más érdekeltek újult erővel szállhatnak harcba Oroszországgal a türkmén gázért, miután Saparmurat Niyazov halálával megszűntek a politikai garanciák – írták moszkvai lapok pénteken.
Niyazov szeptemberben megállapodott Alekszej Miller Gazprom-vezérrel, hogy az orosz monopólium 2009-ig évi 50 milliárd köbméter türkmén gázt vehet ezer köbméterenként száz dollárért a korábbi 65 helyett. Ez gyakorlatilag a teljes türkmén kivitel, eltekintve némi iráni szállítástól egy szerény kapacitású vezetéken át.
A Gazprom azután ment bele az egyezségbe, hogy Niyazov ígéretet tett az orosz részvétel engedélyezésére a kecsegtető Jolotani lelőhely kiaknázásban, emellett „hűségnyilatkozatot” tett a Gazpromnak. „Elsősorban Oroszországot fogjuk ellátni gázzal. Ne gondolják, hogy Türkmenisztán el akar távozni valahova a gázával. Például nem óhajtunk tárgyalni a Kaszpi-tenger alatti (Transzkaszpi) vezetékről. A Kínába irányuló szállítások sohasem fogják csorbítani a türkmén-orosz kapcsolatokat” – fogadkozott akkor a türkmének immár elhunyt atyja.
Nincs hosszú távú szerződés
A Transzkaszpi vezeték a türkmén gázt a tenger alatt Azerbajdzsánba, majd a Baku-Tbiliszi-Erzerum vezetéken át Törökországba, onnan pedig az EU-védnökség alatt tervezett balkáni Nabucco vezetéken – Magyarország érintésével – Ausztriába és Észak-Olaszországba juttatná el. Peking egy olyan vezetékről írt alá szándéknyilatkozatot Asgabaddal, amely Üzbegisztánon és Kazahsztánon át haladna Kínába. Emellett az amerikaiak egy Afganisztánon át Pakisztánba és Indiába vezető csőkígyóért lobbiztak.
Mindamellett semmilyen hosszú távú szerződés nem rögzíti Niyazovanak azt a fogadalmát, hogy az orosz vonalat követi és nem szállít gázt közvetlenül Európának. Így az eurokraták szabadon felújíthatják tárgyalásaikat az új türkmén vezetőséggel arról, hogy a részben türkmén gázzal töltsék meg az Oroszországot elkerülő Nabuccót – mutatott rá a független Kommerszant.
Egy volt türkmén hivatalnok szerint Türkmenisztán jövőjének formálásában Oroszországnak az Egyesült Államokkal, az EU-val és kisebb mértékben Kínával, Törökországgal és Iránnal kell vetélkednie. „Ezek valamennyien igyekeznek minél több gázszállítást megkaparintani a közép-ázsiai országtól” áll a hivatalnok a The Moscow Timesnak küldött elektronikus levelében. Több orosz lap ecsetelte azt a veszélyt is, hogy az orosz-kínai-amerikai geopolitikai összeütközésekkel fűszerezett türkmenisztáni hatalmi harc, amelyben a gázvagyon ellenőrzése a fő tét, zavarokat okozhat a szállításokban Ukrajna és közvetve Európa számára.
Ukrajna felét ellátják
A türkmén gáz jelenleg hét százalékát teszi ki a Gazprom eladásainak, amely ekkora mennyiségek kiesését nem tudná hatékonyan pótolni. A türkmén gáz emellett több mint felét teszi ki Ukrajna fogyasztásának. És mivel a Gazprom Európába irányuló szállításai túlnyomórészt Ukrajnán át haladnak, az Ukrajnának szánt szállításokban mutatkozó problémák pánikot kelthetnek az európai fogyasztókban – köztük a magyarokban is -, ahogy az ez év elején.
A Kommerszant ugyanakkor egy olyan türkmén forgatókönyvet vázolt, amely Gazprom és az általa felerészben birtokolt, svájci bejegyzésű kereskedőcég, a RosUkrEnergo rémálmaiban szerepelhet: eszerint Türkmenisztán fővárosában, Asgabadban egy Mihail Gorbacsov szovjet elnökhöz fogható reformer kerülne hatalomra, és a gázt a Gazprom közvetítése nélkül adnák el Grúziának, Ukrajnának, Európának. Ez esetben eltűnne a RosUkrEnergo, és megváltoznának a Gazprom bevételei.
Másfelől Aljakszandr Lukasenka fehérorosz vezető jogot formálhatna arra, hogy a tranzitdíj elfogadása helyett viszonteladja (vagyis megvegye és továbbadja) Európának az orosz gázt, ahogy azt a Gazprom teszi a közép-ázsiai gázzal – játszadozott el a gondolattal egy orosz gázelemző.
