Tehát nem karácsonyi CD-kről fogunk írni, mert a karácsonyi lemez, „mint olyan”, az egyik legnagyobb szemfényvesztés. Miért vásárolnánk olyan zenét, amelyet csak egyszer hallgatunk meg egy évben, akkor, amikor kicsomagolják a szokásos 50 millis parfümöt?
Akinek nem áll fel a szőr a hátán, amikor Pierrot elénekli a Mennyből az angyalt, annak legyen az a büntetése, hogy belefaragja a talpba a fát! Miért ne lehetne Mozartot, vagy Debussyt hallgatni karácsonykor is, miért kell az Ó, tűfenyőt megvenni CD-n, csak azért, hogy nagymama – immár a karácsonyra kapott kötött pulcsijában – átszellemültebben szelje fel a pulykát.
Csoda-e, ha a szeretetipar mellett kialakult a „kritikus karácsony” üzletág is? Gondoljunk csak a Tapló télapó karakterű „bunkó” karácsonyi vígjátékokra vagy a kalasnyikovokkal hadonászó, mikulásjelmezes rocksztárokra.
Ahhoz, hogy megfelelő hangulatba kerüljünk az ideges bevásárlások után, nézzünk inkább DVD-t! Igen, a karácsonyi zenehallgatás helyett vegyük ki a fa alól a napokban megjelent díszdobozos Mielőtt felkel a Nap című szerelmetes kultuszmozit, és ikerpárját, a Mielőtt lemegy a Napot. Persze, csak ha nem akarunk a szőnyeg rojtjaiban bukfencező állatvilágsztárokat nézni a tévében.
Két fiatalról szól a kétrészes történet, akik a vonaton ismerkednek meg, és csak egy napjuk van Bécsben, hogy megéljék a legteljesebb szerelmet. Megbeszélik, hogy fél év múlva találkoznak a West-Banhofon. Az újrázás nem jön össze, de kilenc év múlva (ez már a második film) Párizsban összefutnak. Mindketten tudják, hogy a másik az úgynevezett Nagy Ő. A kérdés csak az, képesek-e elfogadni, hogy ők is lehetnek boldogok. Nos, Richard Linklater filmjei igazabbak a karácsonykor kötelező Nicsak, ki beszél! típusú filmeknél, és a Megasztárok karácsonyi dalokat énekelnek címen eladott össznépi átveréseknél is.
Mielőtt felkel a nap › Amerikai, osztrák, svájci, 1995. › 97 perc.
Mielőtt lemegy a nap › Amerikai, 2004. › 77 perc Rendezte: Richard Linklater › Főszereplők: Ethan Hawke és Julie Delpy
