Az Európai Unió lakosságának száma 2050-re nem változik, de a 65 éven felettiek száma 58 millióval növekszik, a munkaképesek száma pedig 48 millióval csökken. Jelenleg négy aktív munkavállalóra jut egy nyugdíjas, 2050-ben már két aktívnak kell majd eltartania egy idős embert. Ha semmi nem változik addig, az idősekkel is foglalkozó ellátórendszerek azaz az egészségügy, a szociális ellátás és a nyugdíjrendszer össze fog omlani – hangsúlyozza a pénzügyi biztos.
Három kategória
Az Európai Unió a demográfiai és a költségvetési helyzet függvényében három kategóriába sorolta a tagállamokat. A legnagyobb kockázat a tarthatatlan állami kiadásokkal járó országokban van: Magyarország mellett Cipruson, Görögországban, Portugáliában, Csehországban és Szlovéniában. Közepes a kockázat Németországban, Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban, Írországban, Olaszországban, Luxembourgban, Máltán, Nagy-Britanniában és Szlovákiában. És van, ahol, szinte egyáltalán nem jelentkezik kockázat, mégpedig Ausztriában, Dániában, Észtországban, Finnországban, Litvániában, Hollandiában, Lengyelországban és Svédországban.
Almunia felhívta a figyelmet: egy állam nem jelenthet csődöt, de kerülhet olyan helyzetbe, hogy a közszférának az adósságok törlesztéséhez az adóemelésen, és a nyugdíjak biztosításához a szociális hozzájárulások emelésén kívül nem marad más működési tere. Ez a szociális modell végét jelentené Európában.
2010-ig egyensúlyt kell teremteni
A katasztrófa elkerüléséhez a bevándorlás csak rövid távon lehet megoldás. El kell érni, hogy valamennyi tagállam 2010-ig egyensúlyba hozza költségvetését: az adósságok nem emelkedhetnek tovább. Az unió célja 2050-re 76 százalékos állami adósságátlag.
A reformokat a biztos szerint a lakosság egy része nyilvánvalóan hátralépésként éli meg. De azoknak, akik ijesztgetésre használják a reformokat, észre kellene venniük, hogy ahol megvalósultak, ott még soha nem vezettek negatív eredményre. Bizonyos szociális csoportoknak le kell majd mondaniuk kiváltságaik egy részéről a közjó érdekében, de minél előbb vezetjük be a reformokat, annál kevésbé lesznek fájdalmasak.
“Tudom, hogy a választások négy-öt évenként vannak, és ami a következő választáson túl van, az kevésbé fontos. De aki több akar lenni egy másodosztályú politikusnál, annak távolabbra is látnia kell” – mondta Almunia.
