Borítékolt veszteség

A privát levélforgalom a Magyar Posta (MP) vezetőinek helyzetértékelése szerint az utóbbi másfél évtizedben, elsősorban a mobilkommunikáció rohamos terjedésének következtében, valóban jelentősen megcsappant ugyan, az állami tulajdonú postatársaság bevételeinek azonban csaknem felét máig a levélüzlet hozza. „Ebben az évben a 150 milliárd forintos nettó árbevételből 60 milliárd származik az úgynevezett egyetemes szolgáltatásból” – árulja el Szivi László, az MP üzleti vezérigazgató-helyettese. Ebbe a szolgáltatási körbe tartoznak a 2 kilógrammnál nem nehezebb levelek, illetve a 20 kilogrammnál könnyebb csomagok. A jelenleg érvényes törvényi szabályozás szerint az MP-nek ebben a kategóriában szolgáltatási kötelezettsége van, másrészt 50 grammnál könnyebb leveleket jelenleg kizárólag a postavállalat kézbesíthet. Ez az MP utolsó, még meglévő monopóliuma, s a Brüsszel által 2009-re tervezett liberalizáció ezt a korlátozást oldaná fel. Azt egyelőre nem tudni, ezzel együtt mennyiben enyhítenének a szolgáltatási kötelezettségeken.

Fotó: Kovács Tamás, MTI

TELJES NYITÁS. Amit az Európai Bizottság által lapzártánk után beterjesztett javaslatról előre tudni lehetett, az az, hogy a testület a postai szolgáltatások 2009-től történő teljes liberalizációját szorgalmazza. Brüsszel nemcsak versenyképes szolgáltatási ágazattá alakítaná a postai szektort, de alacsonyabb költségeket is remél a nyitástól. A terv ugyanakkor borítékolhatóan heves ellenállásba ütközik majd a munkahelyeket féltő szakszervezetek, illetve azon tagállamok részéről, amelyek nem szívesen teszik ki közszolgáltatásaikat a versenynek. A postai szolgáltatások piacának forgalmát évi 90 milliárd euróra becsülik az Európai Unióban, amelynek országaiban a szektor 5 millió embert foglalkoztat. Előbb egy 1997-ben elfogadott, majd 2002-ben módosított jogszabály ugyan engedélyezte a versenyt, ám az 50 grammnál kisebb súlyú küldemények kézbesítése (ezek az összes kiszállított levél felét teszik ki) a legtöbb tagállamban még mindig állami monopóliumok kezében van. Nagy-Britannia, Svédország és Finnország már megnyitotta piacát a verseny előtt, ám kilenc tagállam – köztük Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Görögország, Belgium és Lengyelország – ellenzi ezt, és nyilván mindent meg fog tenni a bizottsági javaslat megbuktatása vagy „felvizezése” érdekében.

A postát felügyelő Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak nincsenek még konkrét elképzelései. A tárca egyelőre „vizsgálja” a piacnyitás lehetőségeit, és mindenképpen olyan megoldást keres, ami nem veszélyezteti az állami postatársaság fennmaradását, működését. Az MP – kormányzati iránymutatás hiányában – nem készül a piacnyitásra, viszont „igyekszik alkalmazkodni” a folyamatosan változó körülményekhez.

A levélbiznisz 93 százalékát ma már az üzleti forgalom adja, vagyis a pénzintézetek, közműszolgáltatók számlalevelei, valamint a direkt marketing küldemények. Másfél évtizede e szegmens súlya még csak 75 százalékra rúgott. Az arányok változása nemcsak a szolgáltatási és kereskedelmi piac élénkülésével van összefüggésben, de a magánlevelezés visszaszorulása is közrejátszik benne. Mindenesetre ennek a 60 milliárd forint körüli piacnak a teljes vagy részleges elvesztése komoly érvágást okozna a postatársaságnak, amely az utóbbi három évben nyereségesen működött.

A napi 600-800 ezer küldemény zömét ma már tömegesen adják fel az üzleti partnerek. Sőt a számlalevelek jelentős részét maga a posta állítja elő, az üzleti partnerektől kapott adatok alapján. Ennek azonban az MP oldaláról nézve komoly veszélye is van: a liberalizációt követően a versenytársak egy-egy pénzintézet, vagy közműszolgáltató elhódításával tetemes kiesést tudnak okozni a társaságnak.

KIMAZSOLÁZÁS. Ágazati szakértők attól tartanak, hogy a konkurensek majd kimazsolázzák a levélpiacot, és az állami postának hátrahagyják a veszteséges magánlevelezést. Ez pedig akár ismét veszteségessé is teheti a működést, amelynek fenntartásához így alkalmasint állami támogatásra lesz majd szükség.

A veszteség mérséklésére az állami társaságnak komoly lehetőségei vannak, ehhez azonban gyors szemléletváltásra volna szükség. „Nem arra kellene várni, hogy vegyenek tőlem valamit, hanem el kellene adni azt, amim van” – jegyezte meg a magyar postapiacot jól ismerő szakértő. A csomagtrendek megerősítik ezt. A becslések szerint 50 milliárd forintos kiscsomag-piacon ugyanis változatlanul az MP a legnagyobb szereplő. Sőt 2005-ben, amikor integrált szolgáltatásokkal lépett elő, még növelni is tudta részesedését, pedig több nagy nemzetközi és tucatnyi kisebb hazai logisztikai szolgáltatóval szemben kell pozícióit védelmeznie. Ráadásul a konkurensek hatékonyabb szervezetet működtetnek: becslések szerint az MP legalább 10 ezerrel több munkavállalót foglalkoztat, mint amennyi feltétlenül szükséges volna feladatai ellátásához.

A versenytársak közül hivatalosan egyelőre senki sem vállalja, hogy készülődne a levélpiac felszabadítására, de nyilvánvalóan többen szeretnének beszállni. Erre azonban több okból is inkább csak a multinacionális háttérrel rendelkezőknek lesz lehetőségük. Szakmai körökben úgy tartják, leginkább a GLS Hungarynek van esélye arra, hogy kesztyűt dobjon a Magyar Postának. „Hosszabb távon számolunk ezzel a piaccal” – ismeri el Farkas Gergely, az Európában több mint 14 ezer embert foglalkoztató, amszterdami székhelyű társaság magyarországi leányvállalatának üzemvezetője. Világossá teszi ugyanakkor, hogy még a multi-hátterű cégeknek sem lesz egyszerű feladat belépni a levélüzletbe. Kivált, ha a liberalizáció során a versenytársak számára nem engednek hozzáférést az állami postavállalat hálózatához. Ebben az esetben ugyanis például a versenytársaknak kellene felállítani a küldemény-felvételi pontokat. A Figyelő ugyanakkor európai bizottsági forrásokból úgy értesült, hogy a brüsszeli javaslat biztosítaná a hálózathoz történő szabad hozzáférést. Ez adott esetben az MP liberalizációs veszteségeinek mérséklését is segíthetné, hiszen a hálózati szolgáltatások bevétele részben kiegyenlíthetné a levélforgalom visszaesését.

Mindenesetre a GLS némi lépéselőnyben van a többiekhez képest. A cég ma 60 csomagfelvételi pontot üzemeltet országszerte, de tervek szerint két-három éven belül ezek száma már 800 lesz, ahol akár leveleket is fogadhatna. Az MP ma 542 hivatalt működtet, mellettük azonban a mobilposták révén további 400 helyen is folyamatosan jelen van. A versenytársak nyilván nem fognak saját hivatalokat létesíteni, hanem más megoldással terjesztik majd ki csápjaikat. Tőlünk nyugatra a GLS Austria például az OMV üzemanyagtöltő állomásait „szervezte be”. Hasonló megoldásokat választ a magyar GLS is, például videotékákban fogadják a csomagokat.

A szektor egyébként nem csak azért tanácstalan, mert egyelőre nem ismertek az uniós postai piacnyitás részletszabályai. A logisztikai szolgáltatók bajban vannak a levélüzlet árazásával is. Azt világosan látják, hogy nagyvárosi környezetben lényegesen gazdaságosabb ez a tevékenység, mint az alföldi tanyavilágban. Úgy becsülik, hogy egy küldemény kézbesítési költsége hozzávetőlegesen a fele-negyede lehet Budapesten, Miskolcon, Szegeden vagy Pécsett, mint mondjuk a nyírségi falvakban. Viszont azt is jól látják, hogy ha egy csomag helyett egy zsák levelet visz a futárautó, az nem ezer, hanem akár százezer forintnyi bevételt is jelenthet. Kétségtelen, hogy a száz levél kézbesítési költsége is több, mégis nyilvánvalóan komoly üzletről van szó, különösen, ha értéknövelt szolgáltatást tudnak nyújtani. A kézbesítési költségek egyébként azért nehezen meghatározhatók, mert a postásautók ma együtt viszik a csomagokat és a leveleket, így a költségek megosztásában az MP-nek széles mozgástere van. Egyes futárcégek szerint nem zárható ki, hogy az állami postatársaság a levélpiacról keresztfinanszírozza a csomagüzletet, legalábbis az árakból erre következtetnek.

Egyes szakértők arra számítanak, hogy a piacnyitást követően elsősorban a címzetlen küldemények (reklámkiadványok), mások szerint az értékesebb regisztrált (ajánlott, vagy tértivevényes) küldemények terén lesz komoly tülekedés.

CIVILEK A PÁLYÁN? Az MP-nek azonban nem csupán a szorosan vett logisztikai szolgáltatóktól kell tartania. Számos más területen is működnek országos – vagy legalább regionális – hálózattal rendelkező társaságok. Ilyenek például a lapterjesztő vagy a biztonsági cégek. Figyelemre méltó például, hogy a Group 4 Biztonsági Szolgáltatások Zrt. nemrég megvásárolta az Európa futárszolgálatot. Miután a biztonsági piacon már nem mutatkozik komoly növekedési pálya, kézenfekvő a profilbővítés. „A posták számára azonban a legnagyobb veszélyt a konkurens posták jelentik” – mondja Déri András, a Logisztika Kft. ügyvezetője. A nagy európai társaságok komoly tőkeháttérrel, akvizíciók révén igyekeznek piaci részesedésüket biztosítani. Az egyik cég már Magyarországon is elkezdett vásárolni, nyilvánvalóan a 2009-es nyitásra történő felkészülés jegyében. A közelmúltban egyébként több nemzetközi szakmai befektető is puhatolózott a magyar logisztikai piacon. A következő másfél-két esztendőben több akvizíció is létrejöhet. A hazai logisztikai cégek tulajdonosai számára egyértelműen kedvező hír, hogy a közelgő postai piacnyitás felértékelte társaságaikat.

Egyébiránt, hasonlóan a MÁV reformjához, vagy a Volán-társaságok magánkézbe adásához, az állami postatársaság privatizációja is koalíciós feszültségforrás. Kóka János gazdasági miniszter ugyan szeptember elején úgy nyilatkozott, hogy – a vasúttal és a buszközlekedési cégekkel együtt – szívesebben látná magántulajdonban a Magyar Postát, a szocialisták világossá tették, hogy erről hallani sem akarnak. A gazdasági tárca egyelőre nem is nagyon erőlteti a dolgot, előbb a postai piac megnyitását szeretnék a lehető legkisebb vérveszteséggel levezényelni.