A vezető londoni gazdasági-politikai hetilap, amely az utóbbi hónapok kelet-európai politikai viharairól közölt hosszas elemzést, azt írta: sok ország örülne, ha olyan gondjai lennének, mint a nyolc új EU-tagállamnak, amelyek a NATO védelme alatt állnak, betagazozódtak a „civilizált Európa” jogi felépítményébe, és olyan felvirágzásnak indultak, ami 1989 előtt aligha lett volna elképzelhető. Gazdasági növekedésük irigylésre méltó: Észtország például egyenesen nyaktörő ütemben, 12 százalékkal növekszik.
Az utóbbi időben azonban már nyugtalanítóbb az összkép: dühödt elégedetlenség, hanyatló versenyképesség, tisztességtelenség és felfordulás vált inkább jellemzővé, és ez nem csak a Nyolcak 73 millió, valamint az újonnan belépő Románia és Bulgária 30 millió lakójának sorsára vet árnyékot, de katasztrofális módon a bővítés iránti, máris lankadó uniós lelkesedést is tovább apaszthatja – áll a The Economist elemzésében.
A folyóirat szerint a legnagyobb fiaskó Lengyelország, a legfontosabb EU-tagállam a volt kommunista térségből. Kormánya civakodik otthon és külföldön, és az ország élén álló Kaczynski-testvérek rendszeresen sértegetik Németországot, amely a legtöbbet tette annak érdekében, hogy az EU szemet hunyjon Lengyelország nyilvánvaló politikai és gazdasági gyengeségei felett a csatlakozás előtti időszakban. Most már telefonhívásokra sem válaszolnak, találkozókat mondanak le, és mindennaposak az olcsó történelmi ironizálások.
Lengyelországnak, mint az összes többi EU-tagállamnak, minden joga megvan ahhoz, hogy visszabeszéljen az EU-nak. A hangnem azonban amatőr és a várttal ellenkező hatással jár. Az előző elnök, az egykori kommunista Alexander Kwasniewski idejében Lengyelország a Nyugat megbízható szövetségesévé vált, a Kaczynski-testvérek azonban köznevetség tárgyává tették Kwasniewski erőteljes diplomáciai hagyatékát – áll a The Economist írásában.
A lap szerint a magyar kormány is hitelessége összeomlását volt kénytelen végignézni, jóllehet még rosszabb helyzetből indult, mint Lengyelország. Miközben a lengyelországi politikai hatásokat erőteljes növekedés és a közfinanszírozás meglehetősen jó állapota enyhíti, a magyarországiakat még tovább erősítik az ötévi pazarló kormányzás következményei. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökről magnófelvétel készült, amint azt mondja párttársainak, hogy a kormány hazudott; ez a közvélemény dühének kirobbanását eredményezte.
Nem sokkal jobb azonban a „szeszélyes és opportunista Orbán Viktor” vezette ellenzék sem, amelynek választási kampánya ugyanolyan képtelen és populista volt, mint az általa előszeretettel gyalázott ex-kommunistáké – áll a The Economist elemzésében. A hetilap szerint emellett úgy tűnik: Orbán Viktor és kollégái aggasztó módon elnézőek a rasszistákkal és az ultranacionalistákkal szemben, akik – egyes esetekben erőszakcselekményeket is végrehajtva – részt vettek a múlt havi demonstrációkban.
Az írás szerint Magyarország, amely egykor a posztkommunista világ sztárreformere volt, ma úszik az adósságban, a központi hiány meghaladja a GDP-érték 10 százalékát, ami messze a legmagasabb az EU-ban, és több mint a kétszerese annak, amennyit a kormány a választások idején beismert. A külföldi befektetők bizalma apadóban, és a forint elleni esetleges roham fizetési késedelembe esést, leértékelést jelentene, és amellett, hogy megalázó is lenne, katasztrofális hatást gyakorolna azon milliókra, akik euróban és svájci frankban vettek fel lakás- és fogyasztási hitelt – áll a The Economistban.
