A kritériumok egyidejű teljesítése nem volt könnyű feladat az Európai Monetáris Unióba (EMU) tartozó országok többségében. Ezek között mindössze négy olyan volt – Finnország, Franciaország, Írország és Luxemburg –, amelyek a kritériumok alapértelmezése szerint már a csatlakozási feltételek kidolgozásának évében „EMU-érettnek” számítottak. A többi ország csak később, az euró bevezetésének időpontjára felelt meg ezeknek a követelményeknek, egyesek csak a másodlagos kritériumok alapján, gyors antiinflációs és stabilizációs intézkedések eredményeként léphettek be az euróövezetbe. A gyors stabilizációs intézkedések azonban nem minden esetben voltak tartós hatásúak.
A tíz új tagállam közül csak Szlovénia tudta teljesíteni mind a négy előírást és válik 2007. január 1-jével a valutaövezet tagjává. A többi tagállam közül Csehország, Lengyelország és Litvánia is közel került az EMU-tagsághoz, a nemzetközi és belső gazdasági feltételek kedvezőtlen alakulása miatt azonban nem tudták ezt a küszöböt átlépni. Csehországban és Litvániában a fogyasztói árak növekedésének tendenciáját kellene megfordítani ahhoz, hogy bevezethessék az eurót, Lengyelországban pedig a kamatszint hektikus változását szükséges stabilizálni. Észtországban, Lettországban és Szlovákiában a „túlfűtött gazdasági növekedés” miatt felpörgött infláció nehezíti ezt a folyamatot. Ciprus és Málta csatlakozását a magas államadósság gátolja.
Magyarország van a legtávolabb
Az új tagállamok közül Magyarország EMU-tagsága került időben a legtávolabbra. A múlt évig ugyan még csak három kritérium (az árstabilitás, a kamatszint és az államháztartási deficitcél) teljesítése okozott gondot, de a legújabb konvergenciaprogramban közölt adatok szerint az államadósság korábbinál majd 10 százalékponttal magasabb szintje is akadályozza belépésünket.
A nemzetközi példák egyértelműen mutatják, hogy a kritériumok teljesítése csak több évi munkával, a reformtervek következetes végrehajtásával érhető el. Az uniós országok majdnem mindegyikénél szükség volt kiigazító programokra, amelyek teljesítése az előzetesen feltételezettnél lényegesen több időt igényelt. A célul kitűzött jelentős költségvetési egyenleg és államadóssági szintcsökkentés megvalósítható, de időigényes és következetes gazdaságpolitikát, szigorú fiskális politikát igénylő feladat, amelyet megfelelő monetáris intézkedésekkel kell támogatni – hívja fel a figyelmet az Ecostat.
Nemzetközi tapasztalatok szerint azok az országok értek el számottevő konszolidációs sikereket, amelyek az egyensúlyi feltételek biztosítása mellett jól alkalmazkodtak a mindenkori konjunktúraváltozásokhoz és mindvégig átlag fölötti gazdasági növekedést tudtak elérni. A nemzetközi tapasztalatok további lényeges tanulsága, hogy minden sikeres államháztartási reform a társadalom, a pártok és civilszervezetek, érdekképviseleti szervek közötti megegyezés, termékeny együttműködés révén valósult meg (Spanyolország, Írország).
Ezek alapján az Ecostat megállapítja, hogy a magyar gazdaságot rövid időn belül alkalmassá kell tenni teljesítményének gyors és jelentős növelésére, a lakossági túlfogyasztást az ország gazdasági lehetőségeihez kell igazítani, és a nagy ellátó rendszerek reformját végre kell hajtani.
A magyar aktualizált konvergenciaprogram gazdasági növekedési pályája azonban viszonylag alacsony, és az elérni tervezett konszolidációs eredmények jelentősek. Az Ecostat szerint ez igazolhatja annak helyességét, hogy az aktualizált konvergenciaprogramban nem határoztak meg konkrét időpontokat a csatlakozás egyes lépcsőfokaira.
Az egyetlen esély
A nemzetközi tapasztalatokat összefoglalva és adaptálva a magyar viszonyokra az Ecostat szerint tekintettel kell lennünk, arra, hogy rövid távon a bizalmi tőke az egyetlen esély a konvergenciaprogram megvalósítására. Nemzetközi tapasztalat, hogy ilyen nagyságrendű stabilizáció csak akkor lehet sikeres, ha az hosszabb távú, több kormányzati cikluson átnyúló társadalmi és politikai megegyezésen alapul. A program időbeli kockázatai miatt a kormányzati ciklusokon átívelő közmegegyezés fontos feltétele és biztosítéka a megvalósulásának – hangsúlyozza az elemzés. Az Ecostat elemzői szerint az általános politikai-társadalmi megegyezésre azért is szükség van, mert a közös valuta optimális időpontban való bevezetése széles körű támogatást igényel.
