Várjuk, hogy feltámadjon a szél – akár ezt is mondhatná a kalauz a nyílt pályán veszteglő bécsi gyors utasainak pár év múlva, ha szélturbinákkal pótolnák azokat a magyarországi erőműveket, amelyeket a következő években környezetvédelmi, illetve műszaki okok miatt le kell állítani. Az elképzelt szituáció persze abszurd, de az kétségtelen, hogy a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. legfrissebb kapacitásterve szerint a következő másfél évtizedben – az igények növekedését, és az erőművek selejtezését figyelembe véve – mintegy 6 ezer megawattnyi új erőművi kapacitás létesítésére lesz szükség. Kérdés, milyen típusúak legyenek ezek. A megújuló források jó része, s különösen a szélenergia, nehezen tervezhető, körülményesen szabályozható. A szénhidrogén üzemű nagyerőművek súlya már ma is magas, további nagyarányú bővítésük nem tűnik célszerűnek. Szakmai körökben egyelőre azzal számolnak, hogy előbb a bükkábrányi lignitvagyonra kellene erőművet építeni, 2015-2020 táján viszont a paksi nukleáris teljesítmény növelésére is sort kell keríteni.
Vagyis ebben a helyzetben nemcsak annak nincs érdemi alternatívája, hogy az atomerőmű meglévő egységeinek üzemidejét meghosszabbítsák, de egy vagy két újabb nukleáris blokkra is szükség lenne.
A paksi telephelyet eredetileg hat reaktorblokk számára alakították ki. Ma négy, egyenként 450 megawattos egység üzemel a Duna-parti városban. Ma a hazai erőművekben megtermelt villamosenergia 40 százalékát Pakson állítják elő. Az eredetileg 2012-ben lejáró 30 éves üzemidő 20 éves hosszabbítása összesen 100 milliárd forintra tehető költségét az erőműtársaság saját erőből biztosítani tudja, vagyis állami források bevonására nem lesz szükség. Egy, esetleg két újabb blokk építése azonban ennél lényegesen nagyobb befektetést igényelne. Szakmai körökben egyelőre még becslésekbe sem kívántak bocsátkozni, az azonban bizonyos, hogy több százmilliárd forinttal lehet számolni.
FINN MINTA. Példaként többnyire a finnországi Olkiluotóban épülő új atomerőművet szokás emlegetni. Az 1600 megawattos új egység üzembe állítása 3 milliárd euróba kerül. Ráadásul az új reaktort klasszikus hosszú távú szerződés nélkül, majdnem tisztán piaci alapon építik. Igaz, a legnagyobb finn energiafogyasztó társaságok közül többen is előre lekötötték a kapacitását, hogy hosszabb távra ellenőrzésük alá vonják energiaköltségeiket. Új paksi reaktorok építése komolyan felmerült már a kilencvenes évek közepén-végén, egy ilyen ajánlatot a Magyar Villamos Művek 1997-es kapacitástenderére is benyújtottak. Akkor azonban a nagy erőmű építésére vonatkozó összes javaslatot elutasították, és csak két kisebb gázturbinás projekt kapott zöld utat.
Pakson egyelőre az üzemidő-hosszabbításra, illetve ezzel együtt a blokkok teljesítményének növelésére koncentrálnak. A 4-es reaktor már két hónapja 104 százalékos teljesítménnyel üzemel. A szakmában azonban egyre több szó esik egy, esetleg két, egyenként 1000 megawattos blokk építéséről. A napokban Vajda György akadémikus, energiaszolgáltatás vizsgálatára felállított kormányzati munkabizottság vezetője maga is úgy nyilatkozott, hogy célszerű megvizsgálni újabb atomerőművi blokkok létesítését.
Ehhez mindenekelőtt parlamenti döntésre lenne szükség. Az ezt követő engedélyeztetési eljárás akár egy évtizedig is eltarthat, de Paks esetében ennél azért kevesebb idő is elég lehet, hiszen például a telephely geológiai paraméterei ismertek. A döntéstől számítva jó esetben egy évtized elegendő volna az új reaktor – vagy reaktorok – üzembe helyezésére, de nem kizárt, hogy akár 20 évig is eltart ez a procedúra. Ezért szakmai körökben úgy vélik, a mérnöki előkészítést már most célszerű volna elkezdeni, ami kellő információt szolgáltathat majd a politikusoknak a parlamenti döntéshez.
„A magyar ipar legfeljebb a szerelési munkálatokban és az építészeti feladatoknál kaphatna szerepet, a főberendezések szerelését nyilván a technológiát szállító külföldi gyártó végezné el” – mondja Dénes József, az ETV-Erőterv Rt. vezérigazgatója. A nemzetközi nukleáris iparban igen komoly a verseny, az európai gyártók, vagyis az oroszok, a franciák és a németek mellett amerikai, kanadai, japán, sőt kínai reaktorok is szóba kerülhetnek egy esetleges paksi bővítésnél. Az, hogy jelenleg VVR típusú orosz reaktorok működnek ott, nem jelent műszaki kötöttséget.
OLCSÓ ÁRAM. A nukleáris áramtermelés társadalmi elfogadottsága nemzetközi összehasonlításban is igen magas Magyarországon, az Eurobarometer felmérése szerint 65 százalékos. Ezért az ágazatban nem számolnak azzal, hogy a törvényhozásban, vagy egy esetleges népszavazáson nemet mondanának a bővítésre. A magas támogatottságot részben magyarázza, hogy ma Pakson termelik a legolcsóbban az áramot, beleszámítva a hulladék-elhelyezés későbbi költségeit is. Az atomtörvény értelmében 1998-ban Központi Nukleáris Pénzügyi Alapot hoztak létre a nukleáris hulladék átmeneti és végleges elhelyezésének finanszírozására, s a leállítást követően a létesítmény elbontásának költségeire. Az éves befizetés mértékét az állami költségvetésben határozzák meg, ez a tétel ezt követően beépül a paksi atomerőmű termelői árába. Az új reaktorokban termelt villamos energia ára nyilván magasabb volna a jelenleginél, hosszú távon egyelőre mégis a nukleáris energiaforrás tűnik a leginkább gazdaságosnak. A finnek is alapos számítások után, és nem politikai alapon döntöttek az olkiluotói fejlesztésről.
