Az Európai Bizottság nemrégiben új iránymutatást fogadott el – a gazdasági versenyt védő antitröszt szabályok (a Római Szerződés 81. és 82. cikke ) megsértése esetén alkalmazandó bírság számításának módjáról („Új Iránymutatás”). Az Új Iránymutatás az 1998-ban kiadott korábbi iránymutatást („Régi Iránymutatás”) váltja fel, elsődlegesen azzal a céllal, hogy a bírságszámítás új rendszerével elrettentse a vállalkozásokat a fenti versenyszabályok megsértésétől.
Bár a vállalkozásokra kiszabható bírság maximális összege nem változott – ez továbbra is az adott vállalkozás vagy vállalkozáscsoport által az előző üzleti évben elért nettó árbevétel 10 százaléka –, a bírságszámítás módja úgy módosult, hogy ez bizonyos vállalkozások, illetve bizonyos jogsértések esetén a korábbi számítási mód alapján kalkulált összegnél jóval nagyobb bírságot eredményezhet, – természetesen azonban továbbra is a 10 százalékos felső határon belül.
A kiszabandó bírság összegének megállapítása során a Bizottság először meghatározza a bírság alapösszegét, amelyet meghatározott súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe vételével tovább korrigál. A súlyosító és enyhítő körülményekkel korrigált alapösszeg lesz végül a bírság végső összege.
Új módszer, új számítás
A bírság alapösszegének meghatározásához a Bizottság a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett áruknak vagy szolgáltatásoknak az érintett földrajzi piacon értékesített értékét alkalmazza („eladások értéke”). A Bizottság rendszerint a vállalkozásnak a jogsértésben való részvétel utolsó teljes üzleti évében történt eladásait veszi figyelembe.
Az alapösszeg meghatározásakor a Bizottság az eladások értékének egy meghatározott százalékából indul ki, amely főszabály szerint a 30 százalékot nem haladhatja meg. Az, hogy ezen a sávon belül a Bizottság pontosan milyen összeget határoz meg kiindulópontként, a jogsértés súlyától függ.
Ennek megállapításakor a Bizottság elsősorban a jogsértés természetét (azaz, hogy valamilyen eleve igen súlyosnak minősülő kartellről van szó, mint például a horizontális árkartell, a piacfelosztás, netán a „bid-rigging”, azaz összejátszás versenyeztetési/közbeszerzési eljárásokban, vagy enyhébben elbírálandó esettel állunk szemben, mint például egy információcsere rendszer, mely nem érinti az árakat, vagy egy összefonódáshoz kapcsolódó egyébként ártatlan versenytilalmi kikötéssel, amely azonban túl hosszúra vagy túl nagy területet érintőre sikeredett, stb.) a jogsértő vállalkozások együttes piaci részesedését (értelemszerűen: minél nagyobb a közös piaci részesedés, a kartell annál súlyosabban bírálandó el), a jogsértés által érintett földrajzi terület nagyságát (értelemszerűen: minél nagyobb területet érintett a megállapodás, a minősítés annál súlyosabb) és azt veszi figyelembe, hogy a jogsértést ténylegesen megvalósították, végrehajtották-e (ténylegesen voltak-e és ha igen, milyen piaci hatások).
A horizontális árrögzítő megállapodások, piacfelosztások és a termelés korlátozására irányuló megállapodások esetében a Bizottság általában a 30 százalékos sáv felső határához közelítő értéket határoz meg kiindulási alapként a versenykorlátozás súlyára hivatkozva. Az eladások értéke alapján meghatározott fenti kiindulási összeget a Bizottság ezt követően a jogsértés éveinek számával többszörözi. Itt érdemes megjegyezni, hogy az Új Iránymutatás szerint ebből a szempontból a hat hónapot el nem érő jogsértést is féléves jogsértésnek, a hat hónapot meghaladó, ám egy évet el nem érő jogsértéseket pedig egységesen egy évig tartó jogsértésnek kell tekinteni. Ez az új számítási módszer merőben eltér a Régi Iránymutatás által alkalmazottól, amelynél a kiindulási összeg egy, a jogsértés súlyán alapuló átalányösszeg – és nem egy, az eladás értékének százalékos arányán alapuló érték – volt, a jogsértés évei pedig nem többszöröző tényezőként szerepeltek, hanem évenként „mindösszesen” 10 százalékkal növelték a kiindulási összeget!
A „belépődíj”
Az Új Iránymutatás a fentieken túl bevezeti a „belépődíj” névre keresztelt mechanizmust is, amelynek célja, hogy már a jogsértő magatartás elkezdésétől is elrettentse a vállalkozásokat. A „belépődíj” lényege abban áll, hogy horizontális árrögzítő, piacfelosztó, illetve a termelés korlátozására irányuló megállapodások esetében a Bizottság a bírság alapösszegének kiindulási összegeként a jogsértő magatartás időtartamától függetlenül az eladási érték 15-25 százalékát határozza meg. Ezzel tehát a vállalkozások azt kockáztatják, hogy már pusztán 1-2 napi kartelltagsággal is, amely alatt gazdasági profitot nem tudnak termelni, jelentős összegű bírságot kell fizetniük.
A bírság fentiek alapján kiszámított alapösszege azonban még nem felel meg a végleges és ténylegesen kiszabandó bírság összegével. A Bizottság ugyanis az alapösszeget az Új Iránymutatásban megjelölt súlyosító és enyhítő tényezőkkel korrigálhatja annak érdekében, hogy a jogsértő magatartáshoz kapcsolódó valamennyi releváns körülmény tükröződjön a kiszabott bírság összegében.
Súlyosító körülmények
Súlyosító körülménynek minősül az ismétlődő jogsértés, amely a bírság összegének 100 százalékkal történő megemelését eredményezheti mindannyiszor, ahányszor a vállalkozás a Bizottság illetve a nemzeti versenyhatóság jogsértést megállapító határozatát követően ismételten elköveti ugyanazt , vagy hasonló jogsértést. Az Új Iránymutatás ebben a tekintetben is szigorít a Régi Iránymutatás szabályain, hiszen az új szabályok szerint a Bizottság már abban az esetben is megállapítja a jogsértés ismétlődését, ha a 81. és 82. cikk megsértéséről az adott vállalkozás vonatkozásában nem a Bizottság, hanem a nemzeti versenyhatóság hozott határozatot. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a jogsértés ismétlése természetesen csak akkor következik be, ha az adott vállalkozás a közösségi jogi normát sérti meg többszörösen. A nemzeti versenyjogok bármelyikének megsértése ebből a szempontból irreleváns.
További súlyosító körülménynek minősül a bizottság eljárása során az együttműködés megtagadása (a vállalkozás akadályozza a vizsgálatot, iratokat semmisít meg vagy nem ad át, nem válaszol meg jogszerű kéréseket, stb.), jogsértés kezdeményezése vagy vezetése (a vállalkozás aktívan kezdeményezte a kartell megkötését, abba más vállalkozásokat bevont, a kartell szervezéséhez erőforrásokat bocsátott rendelkezésre, annak gyűléseit szervezte, a jövőbeli tevékenységet aktívan meghatározni igyekezett, stb.), illetve más vállalkozás jogsértésbe való bevonása, amennyiben bizonyítható, hogy az adott vállalkozás lépéseket tett annak érdekében, hogy más vállalkozásokat is rávegyen a jogsértésben való részvételre (meggyőzéssel, fenyegetéssel, stb.)
Enyhítő körülmények
Enyhítő körülménynek minősül, és így a bírság összegének csökkenését eredményezheti, ha a vállalkozás bizonyítja, hogy a Bizottság közbelépése után haladéktalanul felhagyott a jogsértéssel. Titkos megállapodások, így különösen kartellmegállapodások esetében azonban ez nem minősül enyhítő körülménynek.
Ugyancsak enyhítő körülménynek számít, ha a jogsértés csupán gondatlanság, és nem szándékos magatartás eredménye, illetve, ha a vállalkozás hatékonyan és aktívan, együttműködési kötelezettségét meghaladóan segíti a Bizottság munkáját a jogsértés felderítésében. A bírságösszeg csökkentését eredményezheti az is, ha a jogsértést a nemzeti hatóságok vagy a nemzeti jogszabályi előírások maguk is elősegítették.
Tehát a vállalkozásokra kiszabható bírság maximális összege az Új Iránymutatással sem változott, ez továbbra is a vállalkozás előző évi teljes (minden, a vállalkozás működésével érintett piacról származó összes) nettó árbevételének 10százaléka. A fentiekben kifejtett számítási módszer azonban – legalábbis a Bizottság elképzelései szerint – az eddigieknél lényegesen több olyan bírságot fog eredményezni a jövőben, amely valóban megközelíti ezt a felső küszöböt, ezáltal is erősítve a Bizottság bírságpolitikájának speciális és generális preventív hatását.
Fontos azonban rámutatni arra, hogy az Új Iránymutatás – elődjéhez hasonlóan – a nemzeti versenyhatóságokat nem kötelezi, azok továbbra is saját mérlegelési jogkörükben határozhatják meg a bírság kiszabásának szempontjait – még azon eljárásaikban is, ahol a Római Szerződés 81. és a 82. cikkét közvetlenül alkalmazzák. Ugyanakkor több nemzeti versenyhatóság, így a Gazdasági Versenyhivatal is jelezte, hogy saját bírságolási politikáját az Új Iránymutatás fényében át kívánja tekinteni.
