Januártól két újabb országot ölelnek át az Európai Unió határai. Csakhogy a két és fél évvel ezelőtti bővítéskor tapasztalt – ráadásul már akkor sem teljesen felhőtlen – hurrá hangulatnak ezúttal semmi nyoma. A csatlakozási tárgyalásokat hét évvel ezelőtt megkezdő Bulgária és Románia úgy vánszorognak be a célba, mint egy maratoni futóverseny messze leszakadt utolsó helyezettjei, akiket a befutónál már csak egy maroknyi kitartó szurkoló udvarias, ámde igencsak lankadt tapsa fogad. A lelkesedés szinte abszolút hiánya egyszerre szól a csatlakozás előtt álló két ország nem éppen jó hírnevének – elegendő csak a korrupció problémájára gondolni -, amelyen az utóbbi egy-két évben Romániának talán sikerült valamelyest javítania, valamint az unión mostanában eluralkodó bővítési fásultságnak. Utóbbi olyan nyilvánvaló, hogy bátran kijelenthető: jó néhány évig bizonyosan nem lesz új tagfelvétel.
EU-csatlakozási óra Szófiában. Bulgária mindig is bízott a 2007-es belépésben. Fotó: Simon Ernõ
DAMOKLESZ KARDJA. Az Európai Bizottságnak a témával évek óta foglalkozó illetékesei mindazonáltal nem értenek egyet azokkal, akik szerint jócskán megkérdőjelezhető a két tagjelölt alkalmassága. Ennek jeleként Brüsszel egy kedden – lapzártánk után – nyilvánosságra hozott monitoring jelentésben úgy ítélte meg, a felkészülés során korábban észlelt súlyos mulasztások ellenére nincs szükség arra, hogy egy évvel elhalasszák Bukarest és Szófia csatlakozását. A megszégyenítő halasztás lehetősége ugyanis végig Damoklesz kardjaként lebegett a bolgár és a román vezetők feje felett – brüsszeli elemzők szerint nagyon helyesen. Így ugyanis sikerült a két, politikailag, gazdaságilag és európai gondolkodásmód terén egyaránt óriási hátrányt ledolgozni próbáló országot az unió által megkövetelt reformokra sarkallni.
Ezzel együtt ez utóbbi művelet a jelek szerint hét év gigászi erőfeszítései dacára sem sikerült tökéletesen. Mi sem tanúskodik jobban erről, mint az, hogy az Európai Bizottság ultimátumot adott a románoknak és a bolgároknak: ha a belépést követő három hónapban nem hozzák be egy-két területen még meglévő súlyos lemaradásukat, arra számíthatnak, hogy az unió korlátozni fogja a tagságból eredő jogaikat. E védzáradék alkalmazására Románia esetében az agráriumban, míg az EU megítélése szerint még kevésbé felkészült Bulgária esetében a bel- és igazságügy területén kerülhet sor.
Brüsszelben járva a minap Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök is elismerte, hogy hazájának a mezőgazdaság területén még mindig van pótolnivalója. Románia nem képes például az unió által elvárt módon megelőzni a sertéspestis-járványt, s nem állt még fel teljesen az agrárkifizető ügynökség, valamint a közvetlen jövedelempótló támogatásokért felelős egységes nyilvántartási és ellenőrzési rendszer (IACS) sem. Az Európai Unió büntetésképpen átmenetileg megtilthatja a román mezőgazdasági termékek EU-n belüli exportját, és egyes hírek szerint arról is szó lehet, hogy a román agrártermelőknek eleve megnegyedelt direkt támogatásaiból további 25 százalékot lecsípjenek. Azokról a szankciókról, amelyek végső esetben a bolgárokat érhetik, lapzártánk idején kevesebbet lehetett tudni, de elképzelhető, hogy az EU többi tagországa mindaddig nem ismerné el a bolgár bíróságok ítéleteit, amíg Szófia nem szavatolja az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ezek a fenyegetések megfigyelők szerint biztosíthatják, hogy a két ország az előírt határidőre legalább jogharmonizációs lemaradásait behozza, ha már egyszer gazdasági téren mindenképpen nagyon hosszadalmas felzárkózási folyamat vár rájuk.
ÁRGUS SZEMEKKEL. A román és a bolgár csatlakozási szerződés ratifikációjával az Európai Bizottság mostani jelentéséig kiváró dán, francia törvényhozás, s mindenekelőtt a német parlament a hátralevő hónapokban is árgus szemekkel figyeli a két ország felkészülését, különös tekintettel a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harcra. S hasonló politikai figyelemfelkeltő szerep hárul majd az Európai Parlamentre is, amely a túlságosan a jogharmonizációs és technikai kérdésekre koncentráló bizottságtól eltérően más kérdéseken is rajta tartja a szemét. Ezek egyike a romániai magyar kisebbség helyzete, amely Brüsszelt a jelek szerint egyáltalán nem aggasztja. Ennek ellenére Gál Kinga, magyar fideszes EP-képviselő szerint nem lehet úgy tenni, mintha a probléma nem létezne, mert az – akárcsak Szlovákiában – megoldatlansága miatt előbb-utóbb úgyis elő fog jönni. Szocialista kollégája, Hegyi Gyula a környezetre rendkívül veszélyes verespataki aranybánya-beruházás témáját igyekszik melegen tartani, furcsállva a bizottság passzivitását.
A csatlakozási dátummal a zsebében Bukarest és Szófia egyik legnagyobb gondja most annak biztosítása lesz, hogy a bolgár és a román munkavállalók az előző bővítési körben belépett országok munkavállalóival azonos bánásmódot élvezzenek a tagállamok piacán. Ebből a szempontból nem túl biztató, hogy a régi tagok közül a legtöbb keleti munkavállalót felszívó Nagy-Britanniában megfordult a hangulat, és – várhatóan az álszentség vádját is megkockáztatva – még Magyarország sem szavaz majd a munkaerőpiaca teljes megnyitására.
