Kormányzó párt napokkal a parlamenti választások előtt aligha kívánhat magának jobbat, mint ami most Ausztriában történt. Az osztrák jegybank (ÖNB) alig két héttel az október elsejei voksolás előtt közétett prognózisában felfelé kerekítette a gazdaság 2006-ban várható bővülésének júniusban becsült adatát. Miután többéves stagnálást követően az elmúlt időszakban végre meglódult a vállalkozók beruházási kedve, s továbbá nőtt a belföldi kereslet is, a jegybank szakértői ma már azt vetítik előre, hogy a korábban feltételezett 2,5 százalék helyett a GDP 3,2 százalékára rúg majd az idei növekedés.
A kormánykoalíció, annak is a nagyobbik pártja, a Wolfgang Schüssel kancellár vezette Osztrák Néppárt (ÖVP) persze a kedvező gazdasági mutatók ellenére sem mehet biztosra. A párt kampánya elsősorban a megfellebbezhetetlen növekedési adatoknak – valamint Schüssel személyes kancellári képességeinek – a hangsúlyozására épül.
Schüssel kancellár választási plakátja. Semmi sem biztos. Fotó: Reuters
ZICCER. Az ÖVP vezetése azonban el nem szalasztana egyetlen alkalmat sem, hogy kihasználja azt a ziccert, amit a nagy rivális Osztrák Szociáldemokrata Párthoz (SPÖ) közel álló ÖGB szakszervezeti szövetség és a tulajdonában lévő Bawag pénzintézet botrányos csődje (Figyelő, 2006/16. szám) kínál a számára. Bár a szociáldemokraták a tavasszal kirobbant botrányban figyelemreméltó igyekezettel bizonygatták, hogy valójában nincs közük sem a bankhoz – és annak saját meggazdagodásukat szem előtt tartó vezetőihez -, sem a szakszervezeti szövetséghez, számtalan szavazó bizalma rendült meg a pártban. Annál is inkább, mert maga ez az elhatárolódás is teljesen hiteltelenül hangzott. Először is a szakszervezeti funkcionáriusok az elmúlt ciklusban ott ültek a felelősség elől most menekülni igyekvő SPÖ parlamenti frakciójában. Ráadásul a szociáldemokraták eddig előszeretettel tekintettek úgy az ÖGB-re, mint a párt egyik adu ászára, hiszen a szervezet sokak számára emberemlékezet óta annak záloga, hogy az SPÖ kormányra kerülése a kisemberek, az egyszerű munkavállalók érdekeit fogja szolgálni.
A Bawag-botrány hullámai azonban a nyár végére csillapodtak. Megállt az SPÖ támogatottságának a zsugorodása, a párt szavazótábora megnyugodni látszott. A szociáldemokraták csillaga – talán azért is, mert Schüssel kancellár szintén elkövetett néhány hibát – ismét emelkedőben volt. A két nagy párt már-már ismét fej-fej mellett állt a közvélemény-kutatásokban, ám ekkor ismét fellángolt a parázs. A pénzintézet elhibázott karibi térségbeli invesztícióért felelős Wolfgang Flöttl befektetési bankár – az egyik korábbi Bawag-vezér fia -, valamint Helmut Elsner, a legnagyobb összegű csalással vádolt volt Bawag-elnök alig két héttel a választások előtt újra felszakította a még be sem gyógyult sebeket. A két férfiú egy új, a korábbiaknál is kínosabb történettel hozakodott elő: az illegális párttámogatás vádjával. Wolfgang Flöttl sokak meglepetésére eleget tett az államügyész idézésének, és a kihallgatására hazatért Bécsbe a karibi szigetvilágból. Otthon pedig előadta, hogy 1999-ben, kifejezetten a Bawag akkori igazgatója – azaz Helmut Elsner – utasítására milliós nagyságrendű összeget juttatott az SPÖ-nek, méghozzá nem máson, mint Franz Vranitzky ex-kancelláron keresztül.
Az eddig kikezdhetetlen erkölcsű volt kancellár a kapcsolatot nem tagadta. Ám szerinte az összeget adóbevallásával is alátámaszthatóan legálisan, pénzügyi tanácsadásért kapta. Nem csupán ő, hanem természetesen az SPÖ valamennyi illetékese is tagadja, hogy a Bawagtól pénzek folytak volna a pártkasszába. Ráadásul időközben kiderült, hogy a lebonyolítóként megjelölt liechtensteini postafiókcég létezik ugyan, de semmiféle ügylet nem zajlott rajta keresztül, s Flöttl egyéb állításai sem bizonyíthatóak. Persze kit érdekel egy ilyen apróság egy választási kampányban?! Az SPÖ magyarázkodni kénytelen, s az illegális párttámogatás vádja afféle kabátlopás-ügyként rajta marad.
ÚJABB VÁD. Nyilvánvaló, hogy az SPÖ jócskán veszít a Bawag-ügy miatt. Ha pedig ennyi nem lenne elég, egy, az utolsó napokban kirobbantott botrány elindítójának szintén a szociáldemokraták a célpontjai. A támadás mögött az a Hans-Peter Martin áll, aki függetlenként, saját nevével fémjelzett választási listával indul a parlamenti mandátumokért, és aki nem kevesebbet állít, mint hogy az osztrák Strabag építési vállalkozás magyarországi megbízatásaiból – miközben azok a két magyar kormánypártnak, az SZDSZ-nek és az MSZP-nek is busásan jövedelmeztek – jókora összegek folytak be az SPÖ kasszájába (lásd külön anyagunkat).
Alig két héttel a választások előtt legalább 30 százalék, azaz hozzávetőleg 2 millió osztrák szavazó nem döntötte még el, melyik pártra adja a voksát. A néppártiak sem lehetnek tehát nyugodtak, még ha az utóbbi hetekben beleerősítve a közvélemény-kutatásokban jó 4-5 százalékkal maguk mögé is utasították az SPÖ-t. A Bawag-botrány ugyanis nem csak a szociáldemokrata kötődésűek bizalmát rendítette meg, egyes utalások szerint az ÖVP-t is kétes kapcsolat fűzte a bankhoz. Ha ez bizonytalan is, Schüssel kancellárról visszavonhatatlanul kiderült, hogy illegális munkavállalóként egy szlovákiai ápolónő gondozta az anyósát – éhbérért. A kancellár „javított”: villámsebesen törvényesítette a nélkülözhetetlen szolgáltatást engedély nélkül nyújtókat. Fontos csatát vesztett viszont, amikor az illetékes alapítványi tanács nem az ő támogatottját – az eddigi igazgatót – választotta a közszolgálati televízió, az ORF igazgatói posztjára. A szavazásnál példátlan módon összefogtak ellene a kuratórium szociáldemokrata és zöld tagjai a szélsőségesen populista jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) két delegáltjával – amiből sokan máris messzemenő következtetéseket vontak le a parlamenti választások utáni helyzetre vonatkozóan.
Strabag-pénzek vándorúton
Nem újdonság, hogy Hans-Peter Martin osztrák európai parlamenti képviselő botrányt robbant ki. Alig néhány nappal az október elsejei ausztriai választások előtt azonban – amelyeken függetlenként, saját nevével fémjelzett választási listával indul – olyan „leleplezést” tárt a nyilvánosság elé, amely a két magyar kormánypártot is illegális pártfinanszírozás vádjába keveri. Martin ugyanis a birtokába került dokumentumok alapján azt állítja, hogy közvetett módon az MSZP és az SZDSZ is kapott pénzügyi támogatást az osztrák Strabag építési vállalkozástól, méghozzá éppen abban az évben, amikor a társaság 112 közbeszerzési eljárás során összesen több mint 160 milliárd forint értékű megbízást nyert el a magyar államtól.
Hans-Peter Martin. Nagy leleplezõ vagy politikai kalandor?
Az összeférhetetlennek ismert oknyomozó újságíró 1999-ben szociáldemokrata színekben, majd számos botrány után 2004-ben már függetlenként jutott be – a közélet megtisztítását hirdető programmal -az Európai Parlamentbe. Ott pedig azonnal hozzálátott a szerinte az utazási és egyéb költségtérítésekkel visszaélő képviselőtársai „leleplezéséhez”. Csakhogy időközben az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) ellene is vizsgálatot indított, s kiderült, hogy Hans-Peter Martin európai képviselőként munkatársak illegális foglalkoztatásával összesen mintegy 190 ezer euróval csapta be 1999 óta az Európai Parlamentet.
Ez az elmarasztalás azonban nem akadályozta meg Martint abban, hogy újabb, a magyar koalíciós pártokat is érintő vádjait megfogalmazza. Az osztrák európai parlamenti képviselő története szerint a Strabag az M5-ös autópálya építése kapcsán 15 millió eurót fizetett ki 2004-ben tervezői, szakértői és akvizíciós tevékenység díjaként egy bizonyos Eurocontact nevű cégnek. Utóbbitól pedig a szóban forgó összeg a két magyar párt kasszájába került tovább. Az Eurocontract tulajdonosa a múlt év végéig az az Alexander Zach volt, aki a parlamentből a korábbi választásokon kiesett osztrák Liberális Fórum elnökeként október elsején az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) listáján indul a parlamenti képviselőségért. Zach a bécsi Die Presse című napilapnak elmondta: a Strabag vezérigazgatója és tulajdonosa, Hans-Peter Haselsteiner – aki a források szerint szintén kötődik a Liberális Fórumhoz – határozott kívánsága volt, hogy az építőipari cégtől átutalt honoráriumból az Eurocontact 150-200 ezer eurót juttasson a magyar liberális párthoz, az SZDSZ-hez, ami megtörtént. Azt viszont Zach cáfolta, hogy az MSZP-hez bármiféle kapcsolat fűzné a Strabagot. Ezzel szemben Martin azt állítja: faxmásolatokkal tudja „bizonyítani” az MSZP érintettségét. Igaz, őt nem ez érdekli, hanem az osztrák résztvevők – nem utolsósorban a szerinte szintén érintett SPÖ – lejáratása.
Ami a magyarországi reakciókat illeti, az MSZP nevében Nyakó István szóvivő kijelentette: nem kértek és nem is kaptak támogatást sem a Strabagtól, sem az Eurocontacttól. A sztrádaépítő cég egyik belső feljegyzése viszont a Die Presse ismertetése szerint igenis említi a szocialista szálat. „Puch türelmetlen, és már szeretné átutaltatni a pénzt.” Az idézett dokumentumban válaszként az áll: a budapesti szocialistáknak meg kell mondani, hogy a Strabag a pénzt az Eurocontacton keresztül szeretné kifizetni, az ügy így „hitelt érdemlően és biztonságosan” elintézhető.
Kuncze Gábor, a szabad demokraták elnöke is kijelentette: sem pártjához, sem az SZDSZ pártalapítványához nem érkezett semmiféle pénz sem a Strabagtól, sem más osztrák cégtől. Azt viszont elismerte, hogy 2004-ben a bécsi liberális intézettől kapott az SZDSZ támogatást. Az Állami Számvevőszéknek eljuttatott pártelszámolás szerint 2003-ban 24 milliós, 2004-ben 68 millió forintos támogatást kapott a magyar liberális párt az osztrák intézettől. Azt viszont nem tudni, hogy utóbbi pénze milyen forrásból származott.
