A vizsgált kistelepüléseken az óvodások száma 14,8 százalékkal, az általános iskolások száma 16,5 százalékkal esett vissza. E településeken – különösen a városokhoz, nagyobb településekhez közeli, azokat könnyen megközelíthető községekben – a tanulólétszám csökkenésére hatással volt az is, hogy a szülő a gyermeke részére nyújtandó többletszolgáltatások, magasabb színvonalú oktatás reményében, élve a szabad iskolaválasztás jogával, nem a helyben működő intézménybe íratta gyermekét. Ez a tanulólétszám 10 százalékát érintette.
Foggal-körömmel ragaszkodnak
A kistelepülések erőteljesen ragaszkodtak intézményeik megtartásához: az önkormányzatok közoktatási-feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és -fejlesztési terveikben jellemzően csak a jelen feladatokat, adottságokat rögzítették és nem foglalkoztak a demográfiai illetve az egyéb tényezők által indokolt változásokkal. Ezen túl hiányos volt az intézményekkel szembeni elvárásoknak a konkrét helyi adottságokat tükröző megfogalmazása is – állapította meg az ÁSZ.
A számvevők megjegyzik, hogy a kistelepülések sokszor pénzügyi forrásaikat is meghaladó mértékben vállalták intézményeik fenntartását. A közoktatási feladatok közös ellátásában előrelépés csak 2005-től volt tapasztalható, melyben jelentős szerepet töltöttek be az újonnan megalakult többcélú kistérségi társulások, az e címen pályázat útján igényelhető állami támogatások, hozzájárulások.
Nincs előrelépés
A többcélú kistérségi társuláshoz csatlakozott vizsgált kistelepülések önkormányzatainak 23 százaléka szüntette meg közoktatási intézménye önálló működtetését, a feladatot azonban továbbra is helyben, de társulásban működtetett intézmény tagintézményében látják el. Ily módon a társuláshoz a központi költségvetésből biztosított kiegészítő támogatások, hozzájáru-lások kiváltották a saját források egy részét, az oktatás-nevelés elaprózottságában azonban jelentős előrelépés nem történt: a 2005/2006. tanévben még mindig az ország ezer fő alatti településeinek 28,8 százazléka tart fenn iskolát, 41,7 százaléka működtet óvodát alacsony gyermeklétszámmal és magas fajlagos költségráfordítással.
A számvevők megítélése szerint nem következett be számottevő javulás a létesítményi feltételekben, nagymértékű a lemaradás a hatályos taneszköz és felszerelési jegyzékben foglaltakhoz mérten, bár e téren az önkormányzatok anyagi helyzetétől függően nagyok a különbségek.
