Beégtem, mint Dózsa György, és a kereskedelmi kanális (trikóra zakót vevő) mosolygós meteorológusára gondoltam, aki hideg és vizes idei nyarat jósolt. Hogy ki kéne állítani őtet a napra egy napra, égesse magát így is, és párás rozés palackokat kéne húzogatni az orra előtt. Ha így megy tovább by the way, akkor pazar vörösboros évjáratra számíthatunk.
A rozé ugye (mindig abból a fikcióból kell kiindulnunk, hogy a nyájas olvasó életében először olvas Borpultot) kékszőlőből készül úgy, hogy az erjedő must csak rövid ideig marad a héjon, így kevés színanyag kerül a borba. Könnyű, nyári bor keletkezik így, gyümölcsös, friss fenomén, melyet úgy kell a kenuba tenni, hogy áttöltjük pet palackba és lefagyasztjuk. Másnap berámoljuk a hűtőtáskába, és nevetve nyomjuk le az aktuális 40 kilométeres adagot.
Lőrincz György szerény és nagy tehetségű borász (18,5 hektár Egerszalókon, 70-80 dkg tőketerhelés, gyönyörű család). Borai mindig egy vonással színesebbek és mélyebbek, mint a legtöbb riválisé, ez a rozé is eredeti vonásokat mutat. Vin gris-nek hívják az ilyen szürke tónusú rozét. Ez itten cab. franc-sauv.-kékfrankos-kadarka küvéje, mely hordóban erjedt-érett. Édes-fűszeres érintésű, a nálunk jellemző északias-németes, élénk, szénsavas rozéktól elütő karakterű, kiegyensúlyozott, jó ivású jószág; 10-13 fokon fogyasszuk aperitifként, bármilyen ételhez, forróság ellen, evezőstúrán.
St. Andrea rosé 2005. Édes-fűszeres érintésű bor • Bármilyen ételhez, forróság ellen • 1500 forint körül
