Ráhatások

Örömmel vásárolta meg egy nyug díjas asszony azt a gyógyszert, amelyet a patikus ajánlott neki. Az orvos ugyan eredetileg egy 550 forinttal drágább tablettát írt fel a receptre, a gyógyszerész azonban helyettesítő terméket ajánlott, amely ugyanazt a hatóanyagot tartalmazta. „Fél óra múlva az asszony visszajött a lányával, és kiabált, hogy meg akartam ölni” – érzékelteti a helyzet komolyságát a neve elhallgatását kérő patikus. Amit ugyanis az orvos mond, az többnyire szent és sérthetetlen: a betegek nem engedik a döntést felülbírálni. Korábban az állam által kifizetett támogatást (vagyis a gyógyszerkasszát) is alapvetően befolyásolta, hogy mennyire drága terméket vásároltak meg, hiszen a dotációt százalékban határozták meg. A rendszer azonban a „fixesítés” néven ismertté vált megoldás terjedésével sokat változott így a fenti példában az állami kiadás szempontjából teljesen mindegy, melyik gyógyszert választotta végül a beteg.

Gyógyszertárban. Újabban már a patikusokat próbálják befolyásolni.

FELELŐSSÉG. Mivel egyre több gyógyszercsoport esetében vezetik be a fixesítést, az orvosok szerepe abban is felértékelődött, hogy a betegek mennyit fizetnek ki a patikában. A páciensek többnyire nem tudják, hogy a betegségükre hányfajta – ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó, vagy ugyanazt a hatást kiváltó – készítmény kapható, és milyen áron, hiszen jelenleg 4 ezerre rúg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által támogatott gyógyszerek száma. „Legkevésbé a támogatás mértéke érdekel, amikor felírok valamit a pácienseimnek, sokkal inkább az, hogy meggyógyuljanak” – fogalmazott egy győri orvos a Figyelő kérdésére, miszerint tekintettel van-e betegei anyagi helyzetére. „Régebben körülbelül 150 gyógyszert alkalmaztunk, de újabban egy-egy azonos hatóanyagú szernek tucatnyi változata is létezik, és nem tudjuk pontosan követni, melyiknek hol tart az ára” – magyarázza. Így aztán, mindenki azt használja, amelyik a legjobban beválik, mert – mint megjegyezi: szerencsére – eddig nem kötelezték őket az olcsóbb készítmény felírására.

Előfordulhat, hogy a betegnek a gyógyszerre adott reakciói miatt a legolcsóbb termék egyszerűen nem megfelelő. A támogatási rendszer sajátossága tehát, hogy míg korábban százalékban kifejezve minden beteg arányosan egyforma állami támogatást kapott, a fixesítéssel kevesebb dotációban részesülnek azok, akiknek csak a drágább termék megfelelő. „Például már a fájdalomcsillapítók között is vannak olyanok, amelyek jobb technológiával készülnek, s nem csak a 70, hanem a 90 százalékuk felszívódik, ezeket mégis egyenrangúnak tekintjük” – említ egy egyszerű példát egy budapesti gyógyszerész. Álláspontja szerint szakmai feladat, hogy a patikusok az olcsóbbat ajánlják fel, ha az orvos nem ikszeli be a recepten a „nem helyettesíthető” rubrikát. Egy-egy gyógyszercsoporton belül ugyanakkor nincsenek kiváló és csapnivaló készítmények, a különbségek nem óriásiak. „Nem lehet azt állítani, hogy az olcsó kevésbé gyógyít, mint a drága” – oszlat el a patikus egy tévhitet.

A hatóanyag vagy generikus alapú fixesítés a gyógyszergyártók szerint ebből a szempontból nem is problémás, a terápiás alapú viszont esetenként megkérdőjelezhető, mivel ott különböző hatóanyagok kerülnek egy kalap alá (az elnevezések magyarázatát lásd külön). „Nemzetközi szakmai vita van arról, hogy ez az út mennyire járható, a megítélése pedig gyógyszercsoportonként változik” – mondja Kotsis Ádám, a GlaxoSmithKline Kft. üzletfejlesztési menedzsere. Egyébként az sem egyértelmű, hogy a terápiás fixesítés összességében csökkenti az állami támogatás kiáramlását (vagyis a gyógyszerkassza hiányát), hiszen bizonyos felmérések szerint legfeljebb csak átrendezi a piaci forgalom cégek közötti megoszlását.

KAPCSOLATOK. A gyógyszerpiac és az egészségügy közös slágertémája a forgalmazók és az orvosok kapcsolata, ami a fixesítés kapcsán megint előtérbe került. Egy neve elhallgatását kérő szombathelyi orvos a Figyelőnek elmondta: bár tilos a gyógyszercégek képviselőinek személyesen felkeresniük az orvosokat, bújtatott módon továbbra is meg tudják környékezni őket. Lapunknak azonban több szakértő is kiemelte, hogy az ismert, neves társaságokra ez nem jellemző, hiszen belső etikai kódexük és ellenőrzésük igen szigorú. „Emellett erős hatósági kontroll alatt tart minket a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, az Országos Gyógyszerészeti Intézet és újabban már az OEP is” – mondja Závoda Katalin, a Sanofi Aventis Zrt. vállalati üzleti kapcsolatok igazgatója. A szakma hírnevét tehát továbbra is néhány kisebb, alig ismert cég rombolja. (Magyarországon egyébként több mint kétszáz társaság gyógyszereit forgalmazzák.) „Megfigyeltem, hogy az egyik helyi bőrgyógyász mindig ugyanazt a drága készítményt rendeli, s azt is beikszeli, hogy mással nem helyettesíthető, tehát nem ajánlhatok a betegnek olcsóbbat” – említi például egy győri patikus. Szerinte a jövőben akár az orvos befolyásolására utaló jellé is válhat, ha a „nem helyettesíthető” rubrika látszólag indokolatlanul van beikszelve.

A befolyásolási kísérletek az utóbbi időben áttevődtek a gyógyszertárakra, hiszen egyre több a helyettesítő termék. Ez többnyire etikus mederben zajlik, de lapunknak nem kellett sokat kérdezősködnie a visszaélésekről szóló pletykákról sem. „Egyre több kollégámtól hallom, hogy egy bizonyos, 1500 forintba kerülő készítmény minden eladott doboza után 500 forintot kapnak egyes patikák; rajtam is nagy a nyomás, mert nem elhanyagolható pluszjövedelemre lehet így szert tenni” – erősítette meg egy dunántúli kisváros gyógyszertárának tulajdonosa, aki a település nevét – hatósági ellenőrzéstől tartva – nem engedte közölni.