Alig néhány hónappal ezelőtt még a magyarországi szervátültetés dicséretétől volt hangos a sajtó. Februárban ugyan egy súlyosan májbeteg négyéves kislány, Rebeka életét két egymás utáni műtéttel sem tudták megmenteni az orvosok, a másik páciens esetében viszont sikeres volt a beavatkozás. Az első két hazai élő donoros májátültetés után nyomban fel is gyorsultak a tárgyalások a nemzetközi szervátültetéseket koordináló Eurotransplant nevű szervezettel. Akkoriban úgy tűnt, elsősorban a rendelkezésre álló átültethető szervek hiánya okoz fennakadásokat a hazai rendszerben. Mára ezzel szemben korrupció-gyanú lengi körül a szakmát. A szervátültetések itthoni koordinációjáért felelős Hungarotransplant Kht. igazgatóját pedig felmentette a miniszter, és rendőrségi feljelentést tett külföldi orvosok állítólagos illegális szervkivétele miatt.
KÖZÖS LISTA. Az Eurotransplant által felajánlott, egyelőre részleges csatlakozás azon betegek érdekében történne, akik itthon nagyon kis eséllyel juthatnak megfelelő szervhez. A tervezet szerint a 6 uniós országot (s ezzel 114 milliós népességet) képviselő Eurotransplant közös várólistájára a kiemelten sürgős esetek, a gyerekek, valamint az úgynevezett hiperimmunizált vesebetegek – vagyis azok, akiknek a szervezete túl sok ellenanyagot termel, így nagy a kilökődés veszélye – kerülnének, azaz ha bárhol találnak alkalmas donort, ők kapnák a szervet. Ez a számítások szerint évente 12-25 embert jelent. Az előkészítés alatt álló szerződés azt is tartalmazta, hogy minden szervért egy ugyanolyan típusú másik jár cserébe az adott az Eurotransplant-tagországnak. Bár Magyarország nem tagja a szervezetnek, az életveszélyben lévő Rebeka egy ezen az elven alapuló eseti együttműködésnek köszönhetően kaphatott májat egy agyhalott osztrák nőtől.
Csakhogy a folyamat gellert kapott. A Hungarotransplant Kht. és a minisztérium szervezésében megindult az Eurotransplanthoz való csatlakozás előkészítése, s nyomban súlyos érdekellentétek kerültek a felszínre. Miközben a magyar társaság és a betegszervezetek egyértelműen a mihamarabbi szerződéskötést szorgalmazták, a szervátültetést végző orvosok képviselői egyre több kifogással álltak elő.
Több forrásunk egybehangzóan állítja: a minisztériumban zajlott egyeztetések során Járay Jenő professzor, a SOTE Sebészeti és Transzplantációs Klinika (TK) igazgatója, minden tekintélyét latba vetve, harcosan kiállt a csatlakozás ellen. Az ő személye megkerülhetetlen: a klinikáján végzik a hazai szervátültetések felét – májátültetés kizárólag ott zajlik -, és ő a hazai transzplantációs műtétek szakfelügyelő főorvosa is. A nemzetközi együttműködést a professzor Ausztriára szűkítette volna, a szélesebb körű kooperáció ellen többek szerint még azt is felhozta érvként, hogy „a jó magyar veséért rossz német vesét” kapnánk cserébe. Ráadásul sokallotta a csatlakozás költségeit ahhoz képest, hogy évente tucatnyi betegről lenne szó. A professzor érveit ismerők azonban úgy gondolták: a csatlakozást valójában azért ellenzi, mert az számára érdeksérelemmel járna. (Járay professzor megkeresésünket azzal hárította el, hogy az egészségügyi miniszter nyilatkozati tilalmat írt elő.)
Ezzel szemben a Hungarotransplant igazgatója, Borsi József a betegszervezetek vezetőivel együtt azt az álláspontot képviselte, hogy az Eurotransplanthoz való csatlakozással átláthatóbb lesz a hazai rendszer. Emellett több műtétre kerülhet sor, így több életet lehet megmenteni. Ráadásul nem vesznek el szervek, mert fel lehet ajánlani külföldre azokat, amelyeket itthon nem tudnak felhasználni, amikor éppen nincs megfelelő recipiens, azaz olyan beteg, akibe a szervet beültethetnék.
Borsi József. A Hungarotransplant élére – még miniszterként – Mikola István nevezte ki, s most ugyanõ okozta a leváltását.
ÖSSZEVONT TÁMADÁS. Az egészségügyi tárca mindenesetre a részleges tagsággal járó csatlakozás mellett döntött, ám ehhez néhány apró törvénymódosításra lett volna szükség. A kampányidőszakban erre már nem került sor, így a szerződéstervezetet sem írták alá. Ebben lehetett része annak is, hogy Rácz Jenő miniszterségének utolsó időszakában összevont támadás indult a Hungarotransplant Kht. és annak vezetője ellen. A szakfelügyelő főorvosként eljáró Járay Jenő forrásaink szerint levelet írt a minisztériumnak, amelyet megkapott még az Egészségügyi Tudományos Tanács, az Országos Tisztiorvosi Hivatal és több parlamenti képviselő is. A megfogalmazott gyanú szerint külföldi orvoscsoportok nem a törvényi előírásnak megfelelően vettek ki szerveket Magyarországon a Hungarotransplant szervezésében. Uniós országból jött orvosok egyelőre sürgős esetekben utólagos (egyébként előzetes) nyilvántartásba vételt követően végezhetnek nálunk szervkivételt. Az Eurotransplanthoz való csatlakozáshoz többek között e kérdést is szabályozni kell, amihez törvénymódosításra lenne szükség. Rácz Jenő akkori miniszter a levélre reagálva úgy döntött: minden körülményre kiterjedő, alapos belső vizsgálatot indít, és csak abban az esetben fordul a rendőrséghez, ha törvénytelenséget találnak. Borsi József pedig, miután értesült arról, hogy ellene bejelentést tettek, maga is kérte a minisztertől a vizsgálatot. Azt állítja: minden esetben a szükséges dokumentáció birtokában zajlott a szervkivétel. „Mindenki felfogta, hogy életmentésről van szó. Volt, hogy a helyettes tiszti főorvost, vagy a helyettes államtitkárt éjjel vagy hétvégén riasztottuk, és mindig azonnal segítettek” – magyarázza Borsi.
Szervátültetési monopóliumok
Magyarországon
Egyetlen helyen vé-geznek szívátültetést – évente tíz esetben -, a SOTE Szív- és Érsebészeti Klinikán. Májátültetést pedig 1995-től kizárólag a SOTE Transzplan-tációs Klinikáján hajtanak végre. A szívműtétekért a szegedi egyetem klinikája küzd, a májtranszplantáció jogát pedig a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. számú Sebészeti Klinikája 1998 óta kérvényezi a minisztériumtól. Kalmár Nagy Károly főorvos az év nyarán tért haza angliai tanulmányútjáról, s azonnal megkezdte a májátültető program megindítását. Bár felkészültségét bizonyítja, hogy 1998 októberében ő végezte el az első hazai hasnyálmirigy-átültetést, a májátültetésre vonatkozó kérelme mégis több éve kering a minisztérium és az Egészségügyi Tudományos Tanács között. A professzor és a pécsi klinika – többek szerint mondvacsinált ürüggyel – máig nem kapta meg az engedélyt. A buda-pesti transzplantációs klinika monopóliumát tehát féltve őrzik, holott nyilvánvaló, hogy több beavatko-zásra lenne szükség. Csakhogy egy újabb központ megnyitása után több műtétre kerülne sor, és akkor sokkal több pénzt kellene beterveznie az egészségbiz-tosítónak. Pénz pedig nincs, így a limitált kapacitás fenntartása érdeke a költségve-tésnek, a miniszté-riumnak, a klinikának – csak a betegeknek nem.
Információnk szerint egyébként már a 2002 elején létrehozott Hungarotransplant Kht. első időszakában is volt példa arra, hogy egy szerv kivételét és külföldre szállítását utólag engedélyezték. A kht.-ba 2002 februárjában egy 13 éves agyhalott gyermekről szóló jelentés érkezett. A SOTE TK nem vállalta a máj kivételét, arra hivatkozva, hogy az előző napon két májbeültetést végeztek, és a harmadikat már nem tudják vállalni. Budapest tehát nem fogadta a szervet, Borsi József viszont közben arról értesült, hogy a hamburgi klinikán egy magyar kisfiú vár élődonoros májátültetésre. Hamburgból jelezték: örülnének a lehetőségnek. Mikola István egészségügyi miniszter engedélyezte a szervkivételt, egyben a vámkezeléshez szükséges iratok utólagos adminisztrációját is. Már nem volt idő arra, hogy a hamburgi orvosok Budapestre utazzanak, és ők vegyék ki a szervet. A folyamatnak ezt a részét a TK akkori igazgatója, Alföldy Ferenc professzor és orvoscsapata végül vállalta, kivonultak és elvégezték az explantációt. Huszonhárom óra telt el a donorjelentés óta, és további két és fél órába került, mire a májat szállító hamburgi kisrepülőgép felszállhatott Ferihegyről. A német klinikán megmentették a beteg kisfiú életét.
A történetből kiderül: elveszett volna a ritka donor szerve, ha nem viszik Németországba. Ebben az esetben ugyan nem külföldi orvosok végezték a szervkivételt, de látható: az utólagos adminisztrációra már Mikola idejében is volt példa. Ez érthető, hiszen a donorjelentést követően minden perc számít, nem halhat meg valaki csak azért, mert papírmunkával húzzák az időt.
ELLENÉRZÉSEK. A mostani történetben Mikola István szerepe is igen különös, hiszen 2002-ben éppen az ő minisztersége idején, az ő javaslatára jött létre a Hungarotransplant Kht. Ő nevezte ki Borsi Józsefet is az intézmény élére. Borsit erre akkor semmi nem predesztinálta, hiszen bár orvos, korábban nem foglalkozott szervátültetéssel. A döntés kiváltotta a transzplantációs szakma ellenérzését, akik maguk közül valót láttak volna szívesen a kht. élén. „Borsi kinevezésére volt logikus magyarázat: egy érdekkonfliktusoktól veszélyeztetett kényes terület koordinálását független emberre kellett bízni” – állítja a minisztériumi hátteret jól ismerő beszélgetőpartnerünk. A kezdeti ellenérzés azonban tovább erősödött, amikor Borsi – látva a hasonló, azaz a szervátültetést a donorkereséstől a transzplantációig koordináló külföldi szervezetek működését – további jogosultságokat próbált szerezni a kht. számára. A minisztériumtól többször kérte, engedélyezze, hogy a várólisták adminisztratív vezetését a Hungarotransplant intézze, ráadásul a betegkiválasztás folyamatát is ellenőrizni akarta. A minisztériumról mindez a felvetés „visszapattant”. Több forrásunk szerint a Transzplantációs Klinika vezetőjének erős befolyása van a tárcánál, amiben közrejátszhat, hogy a szervátültetés területének referense, Tímár Krisztina főtanácsos a professzor egykori egyetemi csoporttársa volt. (A főtanácsos asszony szintén elutasította, hogy kérdéseinkre válaszoljon.)
VISSZÁSSÁGOK. A miniszter rendőrségi feljelentése és a Hungarotransplant igazgatójának felfüggesztése után Borsi József az ATV televízió esti közéleti műsorában arra utalt, hogy a támadás mögött az Eurotransplanthoz való csatlakozás ellenérdekeltjei állnak. A nemzetközi szervezet rálátna a várólistára, de a potenciális donor agyhalottakról is azonnal értesülne, ez pedig Borsi szerint nem érdekük a hazai orvos szakma egyes képviselőinek. Néhány nappal később megszólalt Ádám Aurél, a Vesebetegek Országos Szövetségének elnöke is, aki a vese-várólistáról való kiválasztás visszásságaira hívta fel a figyelmet. Magyarországon ugyanis a számítógép egy adott szervre 30-50 nevet generál a várólistáról, a jogosultság sorrendjében. Veseátültetést négy klinikán végeznek, közöttük területi alapon oszlanak meg a betegek. Amelyik régióból a donort jelentették, ott végezhetnek transzplantációt. Csakhogy a négy klinikán nagyon eltérő a kiválasztás módja. Míg Pécsett és Debrecenben mindig az első és az ötödik sorszámú beteg közül kerül valamelyik a műtőbe, Budapesten és Szegeden a kimutatások szerint a beavatkozások 40 százalékát a lista 5-25. helyén állókon végzik el. A törvény szerint az orvos mellett működő koordinátor sorrendben felhívja először az egyes sorszámú várakozót, s ha ő valami miatt nem ér rá, esetleg éppen beteg, vagy más okból alkalmatlan, akkor hívja a következőt. A hívásokról, a kiválasztás elmaradásának okairól jegyzőkönyvet kell vezetni, amelyet a területileg illetékes várólista bizottságnak adnak át. Csakhogy ezeknek a jegyzőkönyveknek a valóságtartalmát eddig soha senki nem ellenőrizte. Annak ellenére sem, hogy az orvos látja a szóba jöhető betegek hosszú névsorát, amelyről ma ellenőrzés híján akár szabadon válogathat. Az Eurotransplant gyakorlatában ilyen nem lehetséges: a számítógép a pontrendszer szerint kiválasztott első két várólistás beteg nevét adja ki, a klinikának közülük valamelyiket kell megműtenie. Csak ha valami miatt egyikük sem alkalmas a beavatkozásra, akkor generál a gép újabb két nevet.
Ádám Aurél a „hosszúlistás” hazai gyakorlatot kifogásolja. Ráadásul több helyütt elmondta: ő már beszélt olyan beteggel, aki előre fizetett az orvosnak, hogy előbb jusson veséhez. Ezzel egy újabb fejezete nyílik a mostani transzplantációs botránynak. Amennyiben bebizonyosodik, hogy Magyarországon valaki előre fizetett az orvosnak, akkor súlyos korrupciós bűncselekmény vádja kapcsolódik a szervátültetések hazai gyakorlatához. Csakhogy a betegek kiszolgáltatott helyzetben vannak: orvosukhoz járnak utókezelésre, és nem zárható ki, hogy még egyszer idegen vesére lesz szükségük. Nem várható tehát, hogy ez a gyanú egy feljelentés által konkrét formát ölt. A miniszter felismerte az újabb botrány előszelét, és egyelőre minisztériumi vizsgálatot indított a várólisták kapcsán. Molnár Lajos lapunknak elmondta: elkötelezett az Eurotransplanthoz való mielőbbi csatlakozás mellett, és szorgalmazza az ehhez szükséges jogszabályok mielőbbi megalkotását, amelyek a hazai rendszer átláthatóságát is biztosítják. Úgy gondolja: Magyarország még az idén teljes körű taggá válhat, ám a területet jól ismerő szakemberek ezt kizártnak tartják. A folyamatot az is nehezíti, hogy egy kormányhatározat szerint a Hungarotransplant Kht. – sok kormányzati háttérintézményhez hasonlóan – szeptember 30-án megszünteti működését, s tevékenységét az Országos Tisztifőorvosi Hivatal szervezetébe illeszkedő intézet veszi át.
