Megint szegényebb lesz

A BorsodChem (BC) várható távozásával az ötödik legnagyobb forgalmú papírnak mondhatnak búcsút a befektetők – mégsem tűnik senki szomorúnak.

„Csökkenő áron folyamatosan növeli részesedését a BorsodChemben Megdet Rahimkulov. Érdemes lehet követni” – e szavakkal kezdődött lapunk cikke tavaly október végén (Figyelő, 2005/43. szám). Mára kiderült, valóban jól járt, aki a Magyarországon élő orosz származású befektető, az Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) tulajdonos-elnöke üzleti húzásait igyekezett lemásolni. Ahogyan azok sem tettek rossz lóra, akik Rahimkulovval tartottak az Antenna Hungária felvásárlása során.

Rahimkulov a BC-vel már nem az első nagy üzletét csinálta meg úgy, hogy nem titkolózott, nem alkalmazott strómanokat, pontosan megmondta, mennyit akar nyerni. (Igaz, végül beérte kevesebbel is, mint a tervbe vett 50 százalék.) Emellett nem próbálta átverni a kisbefektetőket sem. Ez tőlünk nyugatra ugyan teljesen triviális követelmény, de Magyarországon ma még nem ehhez vagyunk szokva. Itt ma a kisrészvényesek éppen csak törvényes, de semmiképp sem etikus „bepalizása”, a kiskapukon át való észrevétlen lavírozás, a törvények lehető legkifacsartabb értelmezése inkább jellemző, elég csak a Brau Union, vagy a Zalakerámia esetét megemlítenünk a közelmúltból.

Azzal, hogy részvényenként 3 ezer forintért egy nagy kockázatitőke-alaphoz kerülhet a BC, persze igen jól jár a másik nagyrészvényes, a Vienna Capital Partners is. A Heinrich Pecina nevéhez köthető osztrák cég állítólagos orosz kapcsolatait nem sikerült bizonyítani, de az is igaz, hogy a BC háza táján néhány éve még volt néhány furcsa húzásuk: például egy alaptőke-emelés az aktuális piaci ár felén. Volt aztán 2004-ben egy mesterséges árfelhajtás is, de arról sem derült ki, hogy ki állt a háttérben.

Spongyát rá. Ma érdemes örülni annak, hogy ha már búcsúzik a tőkepiactól az egyik jelentős magyar nagyvállalat, az tisztán és korrektül zajlik le. És ha a mostani vevő pár év múlva kiszáll, azt talán újra a tőkepiacon keresztül teszi majd.