Jó magyar szokás szerint a kis cégek folyamatosan a – törvényes, féllegális vagy teljesen illegális – kiskapukat keresik a parlament által hétfőn elfogadott adócsomagban. A kocsmában, a buszon, a könyvelővel beszélgetve, a zöldségesnél és a hentesnél visszatérő téma az adóelkerülés – amit azonban az érintettek nem szeretnének nyomtatásban is viszontlátni. „Névvel, címmel nyilatkozó evás bt.-t biztos nem talál, annyira tart mindenki az adóhivataltól” – mondta lapunknak egy, az egyszerűsített vállalkozói adót (eva) választó betéti társaság ügyvezetője. Meglepő vagy sem, de a Figyelő által megkérdezett – reprezentatív mintának távolról sem tekinthető, de a „közhangulat” szondázására talán elegendő – tizenvalahány betéti társaság túlnyomó része az „amit csak lehet, azt svarcban csinálom” álláspontot képviseli. Ezen túl azonban mintha megszűnt volna a cégtulajdonosi tervezés.
A név nélkül, de legalább nyilatkozó ügyvezető szerint az eva még az adókulcs emelése ellenére is megéri. Mint mondja, ha alacsony a költségszint, még mindig jobb, mintha társasági nyereségadót kellene fizetni. Az evát szerinte a szellemi tevékenységre vagy a kiskereskedőknek találták ki, ahol áru fut át. „A szellemiek jó része átmegy az ekhóba, a maradékot meg lebétézi az evával” – merül el a vállalkozói adószlengben forrásunk.
VISSZATÉR A KÖLTSÉG-TRÜKKÖZÉS? Az eva-kulcs emelésével a mikrovállalkozások számára erősen megkérdőjeleződött a „jelentős adókedvezményt kapsz, de cserébe legalább valamennyit fizetsz” alku. Azok az érintettek, akik hajlandók, képesek magas költségszinttel dolgozni (akár vásárolt számlákkal, akár legálisan), erősen elgondolkodnak majd azon, hogy kilépjenek az eva-körből és visszatérjenek a költségelszámolásra. „Jöhet megint a költség-trükkök időszaka. Pár évet visszamegyünk majd az időben” – borong a bt.-s vállalkozó.
 |
Záró tételek
Komoly dilemma előtt állnak a színlelt szerződések megszünte-tésével kiüresedő „nanovállalkozások” ügyvezetőtulajdonosai, hiszen a tevékenységük „munkaviszonyosításával” betéti társaságaik értelmüket vesztik. Alapvetően 4 út kínálkozik:
TÉTLENSÉG. Ma már nem célszerű azt választani, amit pár évvel ezelőtt sokan megtettek: hagyták parlagon heverni a céget, tudván, hogy előbb-utóbb hivatalból is, különösebb következmények nélkül, törli a cégbíróság. A társasági törvény folytatólagos, a fantomcégek ellen irányuló szigorítása igyekszik elriasztani azokat, akik erre játszanak. Ha embe-rünk képtelen szakíta-ni kényszervállalko-zásával, minimálisan számíthat a könyvelő-nek megfizetendő, havi 5 ezertől induló fix költségre, illetve a számlavezetési díjra, amelyet érdemi pénzmozgás nélkül is igen nehéz megúszni havi 2,5 ezer forint alatt.
VÉGELSZÁMOLÁS. Ha megérett az idő a múlttal történő teljes szakításra, kézenfek-vő megoldás a végelszámolás, persze csak akkor, ha a cégnek semmifajta tartozása nincs. Ennek egyszerűsített formájában akár 30 napon belül is kilehelheti lelkét a vállalkozás; a kizárólag betéti társaságoknak nyitva álló lehetőségért a cégbíróság 8 ezer forint eljárási illetéket számít fel, ehhez jön a 7 ezres közzétételi díj, a 30 ezertől 50 ezerig terjedő ügyvédi költség, és persze a lezáráshoz szükséges leltárért, mérlegért a könyvelő is elkér egy csinosabb, papírmun-kától és számoktól függő összeget, 20 ezer forinttól fölfelé. Így a teljes procedúra legfeljebb barátok között úszható meg 50 ezer forint alatt, s hasonló tarifára számíthat a sima végelszámolást választó kényszervál-lalkozó is, amelyet azonban még meg-fejel az akár egy évig is elhúzódó folyamat végelszámolójának költségtérítése. Ez azzal kerülhető meg, hogy a végelszámolást a betéti társaság beltagja vagy ügyvezetője is levezényelheti. Ez amiatt is célszerű, mert ha a „karmester” harmadik személy, az elhatározott végelszámolás közben az ügyvezető kötele-zettségeinek (tájékoz-tatási, beszámoló készítési és hasonlók) elmulasztása miatt a végelszámoló 50 ezer és félmillió forint közötti pénzbírság kiszabását is kérheti, amelyet akár több ízben is az ügyvezető nyakába varrhatnak.
FELSZÁMOLÁS. Lejárt és esedékes tartozá-sát kifizetni képtelen cégek számára a felszámolás a járható út, akár önfelszámo-lási kérelem révén is. Az eddigiek közül ez a leghosszadalmasabb, miután a bíróság felszámolást elrendelő határozatától még legalább egy évig – a tapasztalatok szerint akár tovább is – elnyúlhat. Ennek eljárási illetéke 40 ezer forint, a közzété-tel 15 ezer, az ügyvédi költség viszont vissza-fogottabb, 10 ezer forinttól kezdődik, mivel a papírmunka egy része a felszá-molóra marad – akinek költségeit szintén a betéti társaság beltagja állja.
ELADÁS. A lapunk által megkérdezett jogászok szerint ma már nem tanácsos sorsára hagyni a kiürült céget. Akkor inkább érdemes értékesíteni, mivel a veszteséges cégek a jövőben is keresettek lesznek: a számlavá-sárlás szofisztikáltabb formája örök divatnak tűnik, mindig akad több veszteségessel egybeolvadni szándé-kozó nyereséges vállalkozás, amely így farag le valamennyit profitjából. A folyamat azonban nem ér véget az adásvételi szerző-déssel: célszerű meggyőződni róla, valóban átvezette-e a cégbíróság a változá-sokat. Ellenkező esetben ugyanis a cég felségjelzése nem változik meg, azaz a korábbi tulajdonos felel – betéti társaság esetében korlátlanul – a vállalkozás minden egyes lépéséért. |
|
|
|
|
Ezt azonban jobbára csak az év végén teszik meg, ugyanis köreikben nagyon erősen tartja magát az a pletyka, hogy az év közbeni kilépőket az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) kapásból leellenőrzi. „Az év hátralévő részét a hagyományos kis magyar játékkal lehet túlélni; a mostani evás bt.-ből átviszem a bevételt egy nem-evásba, és ott igyekszem minél több költséget kimutatni” – vázolja fel valószínűleg nemcsak rá jellemző túlélési stratégiát kisvállalkozónk. Egy másik, szintén a szürkülés irányába mutató jövőkép szerint a járulékalap szélesítése végleg beteszi a kaput a kis cégeknek. Az evásoknál sok a kényszervállalkozó, így a személyesen közreműködő tagoknak majd a minimálbér kétszerese után kell járulékot fizetniük. A nagyobb járulék és a minimálbér emelése ismét csak arra készteti a vállalkozót, hogy minél kevesebb forgalmat valljon be.
Az improvizatív mikro-umbuldák csak azok számára nyitnak (APEH-veszélyes) kiskaput, akik meg sem próbálnak hosszabb távra tervezni. Persze ők látják igazolva magukat, hiszen a gyakori – még éves szinten sem előrelátható – adóváltozások szinte büntetik a tudatos építkezést. Főképp rosszul időzített szervezetfejlesztési beruházásai miatt bánkódik annak a kelet-magyarországi műtrágyaipari kiscégnek a tulajdonos-ügyvezetője, aki komoly áldozatra szánta rá magát azért, hogy komplett, minőség- és környezetirányítási eszköztárral felszerelt vállalatirányítási rendszert (VIR) vezessen be 2007-ben a társaságnál. Utólag derült ki: soha rosszabbkor nem ütemezhette volna be a sokmilliós beruházást. Az idén 450 millió forintos forgalom mellett 38 milliós nyereséget, jövőre félmilliárdos bevételt és – a beruházások miatt – 10 milliós veszteséget tervező vállalkozást az elvárt adó bevezetése miatt nem is annak megfizetése érinti a legsúlyosabban. Ezen a jogcímen mindössze néhány százezer forint kiadással számol az ügyvezető 2007-ben, ám a legnagyobb szívfájdalma, hogy a beruházások nyomán képződő veszteséget nem lehet majd elhatárolni, s a későbbi évek pozitív adóalapjának csökkentésére fordítani. „Nem szeretek trükközni, ujjat húzni az adóhatósággal” – kesereg a Csongrád megyei vállalkozó, akinek már az is fejfájást okozott, hogy a minimális nyereséget hozó esztendők sorát jövőre egy veszteséges év szakítja meg. Papíron már mindent kiszámolt: ha az eddigi szabályozás maradt volna, akkor az idén 7,2 millió forintot utal el társasági adóként, jövőre viszont elhatárolják a 10 milliósra taksált veszteséget, hogy majd a következő nyereséges évben képződött profitot csökkentsék vele.
Kereskedő cégről lévén szó, meglehetősen magas az eladott áruk beszerzési értéke, jövőre 350 millió forintra saccolják. Hiába lesz azonban veszteséges a vegyipari vállalkozás, a fenti összeggel korrigált bevétele után 3 millió forintos adóalapja képződik az új szabályok értelmében. Az ennek 16 százalékát jelentő elvárt adó nem nagy összeg persze, az azonban komoly érvágást jelent a cégnek, hogy nem lesz módja vesztesége elhatárolására, annak későbbi érvényesítésére.
A törvény ugyanis csak három kivételt tesz: az új adó megfizetése alól egyrészt az előtársaság mentesül, másrészt az a cég, amelyet az adóévben, vagy az azt megelőző esztendőben elemi kár ért, továbbá az, amelynek negyedével csökken az árbevétele az előző esztendőhöz képest. „A törvény megfogalmazása olyannyira faramuci, hogy nem tudom, azért fohászkodjam-e, hogy villám csapjon a központi raktárba, esetleg azért, hogy elverje a jég a szállítójárműveinket” – fogalmaz a tulajdonos, aki egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy például az utóbbit az adóhatóság tényleg elismerné-e elemi kárnak.
Szintén nem lesz kibúvója a csongrádi cégnek a 4 százalékos szolidaritási adó megfizetése alól, amely ráadásul már szeptembertől ketyeg: bár az adóalapot a VIR bevezetéséhez kapott 5 milliós támogatás csökkenti, a cég raktárcsarnokának kialakítása miatt elkerülhetetlen közműépítések nagyságrendekkel rontják a helyzetet. A tételes egészségügyi hozzájárulás „helyben hagyása” az idén kevesebb mint 100 ezer forinttal terheli a céget, jövőre viszont már félmillióval kénytelen többet fizetni a tb-kasszába 22 foglalkoztatottja után. Hiába emelkedik szeptembertől a telefon-áfa levonható hányada 50-ről 70 százalékra, a kelet-magyarországi üzletember már kiszámolta: összességében bukik a távbeszélő-történeten, miután ősztől a cégtelefon magáncélú használata is adó- és járulékköteles lesz. Az éves szinten 2 millió forintosra taksált telefonszámla után – nem lévén tételes, az üzleti és magáncélú felhasználást elkülönítő kimutatás – a vélelmezett 20 százalékos mérték természetbeni juttatásnak minősül, s mint ilyen, szeptembertől 44 helyett 54 százalékos kulccsal adózik. A járulékterheket is belekalkulálva az idei utolsó hónapokban 140 ezret, jövőre 400 ezret vesz ki a cég zsebéből a két, ellentétes előjelű intézkedés. A vállalat cafeteria rendszerében kulcsszerepet játszó étkezési utalványok változatlan szabályozása miatt a természetbeni juttatásokat nem kényszerülnek átalakítani. A nyugdíj- és egészségpénztári munkáltatói befizetések adómentességének korlátozása csak három-négy magasabb beosztású alkalmazott esetében okoz gondot.
SZORONGATOTT KÖZÉPCÉGEK. Más a helyzet annál a Zala megyei középvállalatnál, amely a saját mezőnyének átlagánál is kiterjedtebben alkalmaz béren kívüli juttatásokat. Itt lényegesen rosszabbul élik meg a „bekeményítést” a természetbeni juttatások rendszerében. Az építőiparral kapcsolatos szerelőtevékenységek piacán aktív cég ugyanis nem csupán felső vezetői esetében használta ki azt, hogy eddig nyugdíjpénztár és egészségpénztár esetében egyaránt a minimálbér 100 (a kettőnél együttesen legfeljebb 130) százalékáig lehetett adómentesen kiegészíteni a munkavállalói befizetéseket. A 115 foglalkoztatott közül a nem vezetői beosztásokban dolgozók közül is sokan kapták ezt a kiegészítést, amelyet a mostani változások értelmében alaposan megkurtított az Országgyűlés: nyugdíjpénztárnál a minimálbér 50, egészségpénztárnál pedig 20 százaléka adható ezentúl adómentesen, ami e szerelővállalatot cafeteria rendszerének újragondolására kényszeríti. „Nem lepődtünk meg különösebben, a rendszerváltás óta a hazai adózási környezet változékonyabb az időjárásnál, s még csak szezonalitás sem figyelhető meg benne, amihez igazodhatnánk” – fogalmazott a Zala megyei társaság gazdasági vezetője. Számukra a szolidaritási adó bevezetése ígérkezik a legnagyobb érvágásnak, hiszen az erre az évre – 22 milliárdos forgalom után – kifizetni tervezett 60 millió forintnyi társasági adót további 5,5 milliós tétellel fejeli meg. „Az üzleti tervünk ilyen értelemben képlékeny; az adópolitika szeszélyességét kellő rugalmasság nélkül aligha bírnánk követni” – mondta a Figyelőnek a számviteli szakember. Aki a magáncélú telefonhasználat adóztatását, a gépjárműadó és a gépjárműszerzési illeték módosítását éppúgy a kellemetlen, de összességükben nem megrázó tételek közé sorolta, mint azt, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulást mégsem törlik el novemberben, jóllehet ez utóbbi tétel jövőre – változatlan létszámot feltételezve – 2,5 milliós pluszkiadást okoz. Fölöttébb kétségesnek nevezte, hogy a növekvő terheket legalább részben ügyfeleikre hárítsák át. „Nálunk a fővállalkozók még ott tartanak, hogy előbb megnézik az árat, s csak utána válik érdekessé az ajánlatban vállalt műszaki tartalom” – panaszolja a gazdasági igazgató.
ÓVATOS NAGYVÁLLALATOK. Annál valószínűbb, hogy a multik többsége be fogja építeni az áraiba a terhek növekedését. Így gondolja legalábbis Oszkó Péter, a Deloitte Üzletviteli és Vezetési Tanácsadó Zrt. adótanácsadás üzletágának vezető partnere, aki szerint a változások év közbeni bevezetése technikailag nehéz helyzetbe hozza a nagyvállalatokat, amelyek az éves pénzügyi tervezésnél értelemszerűen nem számolhattak az új feltételek hatásaival. A nagyvállalatok és a multik hazai érdekeltségei lapzártánkkor (információ hiányában) még csak részben tudták felmérni az adóváltozások várható hatásait. Varga István, a Shell Hungary elnök-vezérigazgatója egyébként máig nem kapott volna közvetlen tájékoztatást a kormánytól, viszont az Angol-Magyar Kereskedelmi Kamara elnökeként „volt szerencséje” a pénzügyminiszter előadásában megismerni a program részleteit. A Shell magyar leányvállalatának első embere szerint világos, hogy a jelenlegi helyzetben nincs más megoldás, stabilizációra van szükség, illetve a belső és külső bizalom helyreállítására. Ugyanakkor úgy véli: a stabilizációval azonos fontosságú a reformok részleteinek világos ismertetése a gazdaság szereplőivel, hogy tisztán lássák, miért hoznak milliárdos áldozatot. Ezzel együtt pedig azt is fel kellene tárni, miért van tízévente szükség a magyar gazdaságban stabilizációs programokra.
„Világos, hogy a cél a fogyasztás visszafogása, miközben a gazdaság egyébként is lassul” – jegyezte meg Varga István. Ez a szállítási igények csökkenésével jár, vagyis az üzemanyag-forgalom visszaesését vonja maga után, ami az olajtársaságok, így a Shell számára is árbevétel-csökkenést okoz. Ez csak tetézi a tavaly elfogadott minimálbérprogram miatti – a Shellnél például milliárdos – költségnövekedést, ami abból adódott, hogy a benzinkútkezelők számára szakképzett minimálbért kell fizetni. A forgalom visszaesésére számít a Philips Magyarország Kft. is. „A jövedelmek csökkenése várhatóan érezteti majd negatív hatását a számunkra fontos kis háztartási gépek, a szórakoztatóelektronikai berendezések vagy a világítástechnikai cikkek iránti keresletben is” – mondja Blazsevácz Péter, a cég kommunikációs vezetője.
A munkavállalók terheinek növekedése az egyik legérzékenyebb pont a nagyvállalatok esetében. „Elvileg kézenfekvő a megoldás: a cégek befizetik a megemelt járulékokat, és így csökken az alkalmazottak jövedelme” – mondja Oszkó Péter. Ugyanakkor az ágazati sajátosságok miatt nem valószínű, hogy ez mindenütt így is lesz. Az éles versennyel jellemzett ágazatokban a terhelés akár teljes mértékben a cégeknél csapódhat le. „Valószínűleg nem engedhetjük meg, hogy a növekvő járulékok és a várható infláció miatt a dolgozóink reáljövedelme jelentősen csökkenjen” – mondja Richter Domonkos, a Siemens Zrt. pénzügyi-számviteli és kontrolling vezetője, aki arra számít, hogy a vállalatnak egy ma még nem ismert kompromisszumos megoldással biztosan részt kell majd vállalnia a járulékemelésből. „Természetesen munkaadóként is számolnunk kell azzal, ha az alkalmazottainknál reálbércsökkenés várható” – mondja Blazsevácz Péter. „Elképzelhető, hogy a növekvő terheket azzal gazdálkodja ki egy-egy vállalat, hogy például az eredetileg tervezettnél kisebb mértékű béremelést hajt végre” – teszi hozzá Oszkó Péter.
A Philips álláspontja szerint a befektetések szempontjából az ország vonzereje több meghatározó elemből tevődik össze, és mivel a bér csak ezek egyike, az adóváltozások közvetlen hatásairól egyelőre korai lenne beszélni. A multik többségének olvasatában ugyanakkor a szolidaritási adó bevezetése nem más, mint a társasági adó emelése úgy, hogy az adókedvezmények igénybevételének feltételei tovább nehezednek. Ez pedig rontja a versenyképességet.
|
PARRAGH LÁSZLÓ, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke: „Számításaink szerint jövőre 750 milliárd forinttal romlik a vállalkozások pozíciója, ami agresszív beavatkozás a cégek életébe. A kormány által meghirdetett Új Egyensúly program jövőre az egyenleg javítását 92 százalékban adónövelésből valósítaná meg, s csupán 8 százalékban kiadáscsökkentésből. A vállalkozások azt várnák, hogy a kormány a bevétel-növelési tervekkel együtt a kiadáscsökkentésre vonatkozóan is világos és egyértelmű elképzeléseket tegyen le. A központi adminisztráció lefaragása markánsnak tűnik, de tudjuk, hogy ez a jéghegy csúcsának is csak a csúcsa.”
HOLCHACKER PÉTER, a GPS Capital tanácsadó cég ügyvezető igazgatója:
„A választások előtt egységes és határozott hangú munkaadói gazdasági érdekképviseletek nem tiltakoztak a megszorítások miatt. Magyarán nem indult érdemi lobbitevékenység a vállalati szféra részéről a kormány megszorító csomagjával szemben, ami annak horderejét és terheit figyelembe véve igencsak meglepő. Tudomásom szerint a nem nyilvános csatornákon keresztül volt némi nyomásgyakorlási próbálkozás, egy vállalatvezető minisztériumbeli látogatása azonban önmagában nem ér túl sokat a kormányszinten meghozott döntések ellenében. Egyedül a bankadó érintettjei mozdultak meg látványosan, a nyilvánosság erejét is felhasználva.” |
|
|
|
|
|
Értelemzavaró pontosítás
Érdekes mondattal indokolja a pénzügyminiszter a házipénztárak megadóztatásáról szóló törvénytervezethez a zárószavazás előtt becsúsztatott korrekciós javaslatot: „A módosítások értelemzavaró pontosítást tartalmaznak”. Csak remélni lehet, hogy csupán maga az indoklás tartalmaz „értelemzavaró pontosítást”, a magánszemélyek és a vállalkozások terheit növelő megszorító csomag törvényjavaslatainak szövege nem kényszeríti rejtvényfejtésre a könyvelők és adószakértők légióit.
A pénzügyminiszter hétfői sajtótájékoztatóján ígéretet tett arra, hogy az idén és jövőre összesen 1350 milliárd forint költségvetési egyenlegjavulást előirányzó csomag elegendő lesz, s ősszel nem következnek további adóemelések. Veres János megjegyezte azt is, hogy a kormány fontolóra veszi az ingatlanadó bevezetését, ám az csak 2008-tól lépne hatályba.
A törvénymódosítások nyomán az áfa középső kulcsa 15 százalékról 20 százalékra emelkedik, így az alapvető élelmiszerek mellett például a gáz-, a víz- és a távhőszolgáltatás, valamint a közlekedés is drágul. A foglalkoztatók számára emelkednek a bérterhek; a munkavállaló után legalább a minimálbér kétszeresére vetített járulékot kell a költségvetésbe befizetni. A munkavállalói járulék 1,5 százalékra, az egyéni egészségbiztosítási járulék 6 százalékra emelkedik szeptembertől. Ezt kompenzálandó némiképp kitolódik az szja egyik kulcsának sávhatára: jövőre csak 1,7 millió forint fölött kell a felső, 36 százalékos kulccsal adózni. Szigorodik a lakástámogatás is, 2007-ben megszűnik a lakáshitelek törlesztő részletéhez kapcsolódó kamatkedvezmény.
Az evás vállalkozások adója 15-ről 25 százalékra emelkedik októbertől, a nem evásoknak pedig jön részben az elvárt adó, illetve a szolidaritási adó. A társaságok házipénztárában lévő készpénzt az állam – bizonyos feltételekkel – 20 százalék adóval terheli meg.
A nagy adóesőt még a bankok úszták meg viszonylag szárazon. A bankadót felváltja az állami kamattámogatások után fizetendő járulék, ám ennek mértéke 5 százalék lesz. A pénzpiaci befektetőket – vagyis a lakossági megtakarítások jelentős részét is – sújtja a kamat- és az árfolyamnyereség után felszámított 20 százalékos adó. Az új adót a tervezett 2007. január elseje helyett már az idén szeptembertől bevezetik. |
|
|
|
|
