Székesfehérváron az Albacomp PC és notebook összeszerelő üzeme két kis csarnokot foglal magában, a „nagycsarnok” is alig nagyobb egy jobb iskola tornaterménél. A multiknál jellemző céges zászlókat, hatalmas táblákat vagy szlogeneket is hiába keressük, hiszen mindössze 32 ember dolgozik az összeszerelésen, a cég összlétszáma 450 fő. A manufakturális körülmények dacára évente összesen több mint 37 ezer gép (PC, noteszgép, valamint szerver) kerül ki a kapun. Nyáron kevesebb a számítógép-összeszerelési munka, amikor ott jártunk, néhány asszony egységcsomagokat rakosgatott össze komótosan. Igaz, az őszi főszezonban „látástól-vakulásig” dolgoznak. A teljes képhez persze hozzátartozik az is, hogy az üzem egy részén kétszázmilliós gépparkkal nyomtatott áramköröket is gyártanak, főleg kis szériában. A csarnok sarkába helyezett igényes gépek pedig jól ellensúlyozzák a kopott összeszerelő asztalok és az alacsony szintű szervezettség látványát.
A kontraszt mégis nagy a világmárkák gyártóihoz képest. Például a szintén másfél évtizede termelő, több ezer főt foglalkoztató írországi Dell PC- és notebook-összeszerelő üzeméből évente 8-9 millió számítógép kerül ki, 7 gyártósorról – nem pedig néhány egyszerű munkaasztalról. A gyár automatizáltságára jellemző, hogy csomagoló futószalagjai a kamionok rakterében érnek véget.
DILEMMA. E kontraszt a piacok nagyságrendbeli különbsége miatt némiképp indokolt is, ám egyszersmind rávilágít az Albacomp Zrt. legnagyobb dilemmájára. Vajon a Dellhez hasonló, dollármilliárdos óriások és a fillérekért milliószámra áramköröket és kész számítógépeket termelő ázsiai mogulok árnyékában lehet-e hosszú távon keresnivalója a világviszonylatban igen szerény hazai számítógép-összeszerelésnek? Éppen ehhez a dilemmához kapcsolódik az Albacomp múlt havi vezetőváltása is. A magyar magántulajdonban lévő székesfehérvári cég szinte teljes vezérkara megújult. Május végével Pukler Gábor mutatkozott be a vezérigazgatói székben, aki Laufer Tamást váltotta. Laufer mellett távozott a konzultációs területért felelős vezérigazgató-helyettes, a kereskedelmi igazgató és a marketing-kommunikáció irányítója. Úgy tudni, a céget a mai napig meghatározó legfontosabb tulajdonos, Minárovits János (róla lásd külön írásunkat), és a korábbi cégvezetés közt nem volt teljes az egyetértés több stratégiai kérdésben. Például abban, érdemes-e folytatni hosszabb távon a hazai összeszerelést, amelynek a nyeresége minimális, miközben a konkurenciaharc óriási a hardverfronton – elegendő ránézni egy elektronikai áruház PC- vagy notebook-kínálatára.
A viszonylag magas árbevétel melletti nyereséget tehát nem elsősorban az összeszerelés, hanem az értéknövelt szolgáltatások adják. Az Albacomp számára egyetlen kiút látszik: elmozdulni a szolgáltatások irányába. Ezzel az új menedzsment láthatóan tisztában van. Pukler Gábor vezérigazgató ki is mondja: „Az egyik legfontosabb kihívás a cég számára a termelés és a szolgáltatás arányának átalakítása. Ebben az évben minden eddiginél nagyobb súlyúra növeljük a szolgáltatási bevételeket. A 2006-ra várt közel 18 milliárd forintos árbevételből 5 milliárd körül lesz majd a szolgáltatási munkák bevétele, s ez időarányosan teljesülni is látszik.”
 |
Szürkezóna
Sokan emlékeznek rá, hogy meggyűlt a baja a hatóságokkal Minárovits Jánosnak, az Albacomp egykori ügyvezető igazgatójának (egyúttal társalapítójának) és néhány vezetőtársának pár évvel ezelőtt. A cég ellen azért indult eljárás, mert 1996-tól másfél éven át az áfa- és a vámfizetés kikerülése érdekében üzletszerűen és nagy tételben, összesen 2 milliárd forint értékben úgy hoztak be külföldről és úgy értékesítettek számítástechnikai alkatrészeket, hogy a tényleges beszerzési árat eltitkolták. A megyei bíróság 2001-ben első fokon 6 éves szabadságvesz-tésre ítélte Minárovitsot, ezt azonban a Legfelsőbb Bíróság 2003-ban négy év börtönbüntetésre enyhítette. Minárovits János tavaly, két és fél év letöltése után szabadult, és jelenleg ismét a cég legfontosabb irányító tulajdonosa. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban széles körben gyakorlat volt, hogy a magas vám sújtotta PC-alkatrészek tényleges beszerzési árát eltitkolták a vámel-járásban. Az ágazatot ismerők ezért Minárovitsot általában nem tekintik megbíz-hatatlan üzleti partnernek, sokak szerint inkább talán csak rosszkor volt rossz helyen, esetleg valamelyik konku-rense útjában állt. |
|
|
|
|
A cél tehát a mintegy 28 százalékos szolgáltatási arány elérése. Ez pedig azért kulcsfontosságú az Albacomp számára, mert eddig az infrastruktúra szállítás adta a bevételek 80 százalékát, (ennek felét tette ki a PC összeszerelés) miközben az összeszerelési tevékenység nyereségtartalma az utóbbi években 5-10 százalék alá csökkent, sőt ahol még erősebb a konkurencia, ott 1-2 százalékos haszon is alig marad rajta. Eközben a szolgáltatások jellemzően 20-30 százalékos nyereségrátát is biztosíthatnak. Pukler szerint a stratégia kulcseleme a cég által értékesített eszközökhöz adott szolgáltatásokban – konfigurálás, beüzemelés, karbantartás – keresendő. E rendszerintegrációs elemek mellett a hálózatmenedzsment, a folyamat- és vállalatirányítási rendszerek telepítése és üzemeltetése, valamint az üzleti intelligencia rendszerek kialakítása jelentenék a szolgáltatási üzletág bevételének derékhadát.
„E téren persze szintén erős a konkurencia, akárcsak a gyártásban, mindenesetre az Albacomp a hazai piacon jó referenciákkal rendelkezik” – állítja a vezérigazgató. Tény, hogy a cég gépei jóval megbízhatóbbak, s alig drágábbak, mint azok a „nevesincs PC-k”, amelyeket nemritkán lelkes fiatalok raknak össze a konyhaasztalon, akciós alkatrészekből.
SZERVIZELŐNY. Az Albacompnak nem csak a 15 éves hazai márkanév adja az értékét, hanem a saját szervizhálózat is. A SzÜV Rt. tíz évvel ezelőtti megvásárlásával 15 vidéki városban van jelen a székesfehérvári központú cég. Ez pedig a közbeszerzéseknél, illetve más nagy megrendeléseknél előnyt jelent. „Az azonban, hogy a PC-k és a notebookok idehaza kapnak végső formát, semmilyen előnnyel nem jár a közbeszerzéseknél” – panaszolja a vezérigazgató. Ezzel szemben sokszor olyan magas árbevételi követelményt adnak meg az ajánlatkérők, hogy a hazai gyártók ennek nem tudnak megfelelni.
A főképp rendszerintegrációból élő Synergon és KFKI-LNX piacára betörni készülő Albacompnak van esélye a talpon maradásra, amennyiben az eladott eszközei nagy részéhez maga képes értéknövelt szolgáltatásokat megfelelő minőségben nyújtani. Kérdés, hogy a nagy külföldi informatikai cégeknél kisebb tőkeerejével és évtizedes, kissé merev középvállalati struktúrájával az Albacomp vagy más magyar cégek képesek lesznek-e az informatikai piac változásait az eddigieknél sikeresebben követni.
