Itt az idő, hogy felmérjétek, mit lehetne tenni ebben a szorult helyzetben – ez volt a summázata annak az üzenetnek, amelyet az egyik nagy nemzetközi gyógyszergyártó társaság hazai képviselete a napokban kapott az európai központjából. A probléma gyökere a forint árfolyamesése, amelynek hatására a Magyarországon változatlan forintösszegért eladott importgyógyszerek kisebb nyereséget hoznak. A magyar képviselet kénytelen volt jelezni, hogy a pofonegyszerűnek tűnő megoldás, az árak emelése, ezúttal nem jön szóba. A társaság nincs egyedül, 2004-ben ugyanis a meghatározó gyógyszercégek mindegyike aláírta azt a szerződést, amely ezt megtiltja.
Gyógyszermulti laborja. Fájó pontok.
RÉMÁLMOK. Az állammal két éve kötött paktum lényege leegyszerűsítve, hogy a gyártók kifizetik a gyógyszerkassza menetrend szerint jelentkező hiányának (vagyis az állami támogatás tervezett és valós mértéke közötti különbségnek) egy részét, cserébe viszont a minisztérium nem él a hatósági árbefagyasztás módszerével. Így biztosított a piac és az állam közötti békés viszony. A szerződésnek azonban van egy érdekes része: a gyártók azt is vállalták, hogy az 1000 forintnál drágább támogatott termékek (vagyis a legtöbb importgyógyszer) esetében csak „számottevő árfolyamváltozás” bekövetkeztekor változtathatnak a termelői áraikon. Számottevőnek csak akkor számít a változás, ha a kiindulási alapul vett 251,24 forintos euró-árfolyam bármelyik irányba legalább 6,25 százalékkal elmozdul. A számolásnál viszont van még egy furcsaság, a cégek ugyanis egészen 2006 végéig nem emelhetnek árat, ha az árfolyam 2005. április eleje és 2006. március vége közötti átlagának változása nem éri el az említett mértéket. Amikor a társaságok aláírták ezt a merész vállalást, a korábbi hatósági árbefagyasztás kardja lebegett a fejük felett, ezért belementek a kockázatos kompromisszumba.
Mára kiderült, hogy a forint mozgása a gyógyszerimportőrök legrosszabb rémálmait váltotta valóra. A márciussal zárult 12 hónapban ugyanis a középárfolyam átlaga 250,35 forint volt, vagyis kisebb, mint a kiindulási alap. Ezzel tehát eldőlt, hogy árat emelni az év végéig már nem lehet, akkor sem, ha a forint később mélyrepülésbe kezd. Ez pedig bekövetkezett.
Van-e kiút?
A kialakult csapda-helyzetből úgy próbálnak kikec-meregni a gyógyszer-gyártók, hogy megpróbálnak az állammal 2007-től új szerződést kötni. „Az iparág évek óta törekszik arra, hogy az ármeghatározást és az elszámolást euró alapra helyezzük, vagy legalább az állammal közösen vállaljuk az árfolyamváltozás kockázatait” – utal a törekvésekre Fehér Mihály, a Lilly Hungária Kft. igazgatója, hozzátéve, hogy így egy esetleges jövőbeni jelentősebb forinterősödés akár azonnal csökkent-hetné is a gyógy-szerek árát. Nem nehéz azonban kitalálni, hogy pillanatnyilag az egészségügyi kormányzat egyáltalán nem nyitott az euró elszámolásra, a szaktárca már korábban is azzal válaszolt a felvetésre, hogy a probléma az euró magyarországi bevezetésével fog megoldódni. Jelenleg még az sem biztos, hogy lesz 2007-től érvényes paktum, hiszen az egyeztetések nem kezdődtek el, pedig már tavasszal a tárgyalóasztalhoz kellett volna ülni. Márpedig ha nem lesz új szerződés, akkor januártól a gyártók szabadon emelhetik az áraikat, ami az állami támogatás változatlan mértéke mellett azt jelentené, hogy a különbözetet a betegek fizetnék ki. Ezt viszont az egészségügyi kormányzat valószínűleg erősen kifogásolná, így ennek a forgató-könyvnek nincs sok esélye.
ROSSZ LAPOK. A globális gyógyszervállalatok egyébként korántsem a nálunk elszenvedett nyereség kiesése miatt aggódnak, számukra ez csepp a tengerben. A magyar helyzet külföldi hatása sokkal jelentősebb. Az európai országok egészségbiztosítási pénztárai ugyanis folyamatosan monitorozzák, hogy mások mennyiért veszik az egyes gyógyszereket, és nem akarnak többet fizetni a legalacsonyabb árnál. (Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is csak úgy vesz fel új gyógyszert a támogatott körbe, ha annak ára nem magasabb a legolcsóbb európai tarifánál.) „A nemzetközi ár-összehasonlítás miatt bizonyára következménye lesz, ha Németországban, Angliában, vagy más meghatározó piacokon azt látják, hogy Magyarországon euróban kifejezve ilyen olcsón értékesítünk” – veti fel Fehér Mihály, a Lilly Hungária Kft. vállalati kapcsolatok igazgatója. A nagy európai országok biztosítóit ugyanis nem fogja meghatni az állammal kötött paktum következtében kialakult sajátos magyar helyzet, és alacsonyabb árat fognak előírni, ennek pedig már nagyon komoly bevételkiesés lehet a következménye.
A cégek kezében pillanatnyilag nagyon rossz lapok vannak. Hiába kérvényezik a termékek árának emelését, a jelenlegi szabályozás ilyen engedély kiadását nem teszi lehetővé. Kézenfekvő megoldás csak egy van: szabadáras környezetbe helyezni a „nemzetközi bonyodalmat okozó” termékeket, vagyis kivenni ezeket a támogatott körből, esetleg teljesen kivonni az országból. Ezt hat hónappal a lépés előtt be kell jelenteni, vagyis leghamarabb 2007-től lehetne megtenni. Az állammal kötött szerződés viszont pont az év végén jár le, és nem tudni, lesz-e újabb megállapodás, és ha igen, az mit tartalmaz majd az árfolyamkockázatokra vonatkozóan. Ugyanakkor a nagy nyugat-európai egészségbiztosítók felé ebben az esetben már jelezhetik a cégek, hogy itt azért alacsony az ár, mert a termék éppen kivonás előtt áll. Árnyalja a képet, hogy egy támogatási rendszerből teljesen kivonuló társaság gyakorlatilag le is húzhatja a rolót, hiszen 100 százalékos termelői áron jelentős mennyiségben gyógyszert eladni szinte lehetetlen, ha csak egyetlen támogatott versenytárs termék is marad a piacon.
