– Milyen érzés, hogy miközben Horvátország az Európai Unióval már a vámunióról tárgyal, Brüsszel Szerbiával még a társulási szerződésről folyó egyeztetést is leállította?
– Nem könnyű megemészteni, hogy ha Ratko Mladics tábornokot mi is a Hágai Nemzetközi Törvényszék kezére adjuk, miként a horvátok Ante Gotovinát, akkor most velük egy hajóban ülhetnénk. Vagyis annak ellenére, hogy Horvátország mára jóval messzebb jutott a gazdasági és társadalmi átalakításban, még utolérhettük volna. Jellemző, hogy a kormányra ma nem amiatt nehezedik nyomás, mert a szerbek annyira akarnák az ország EU-tagságát, hanem amiatt, mert a közvélemény látja, hogy Horvátország – vagy akár Szlovénia – mennyivel előttünk jár.
– Az uniós elzárkózás nyomán megcsappant a külföldi befektetői érdeklődés is?
– Egyelőre nem, mert ma még mindenki abból indul ki, hogy ez csupán átmeneti megtorpanás. Szerbiában a politikusok olyan hangulatot teremtettek, hogy az emberek azt hiszik: ha a Mladics-problémát megoldjuk, másnap ott folytatjuk Brüsszellel, ahol pár hónappal ezelőtt abbahagytuk. Ez aligha lesz így. Európának ma sokkal fontosabb dolga is van, mint hogy még velünk is tárgyaljon. Mi pedig tálcán kínáltuk az ürügyet, hogy Szerbiát gond nélkül félretehesse.
– Az OTP aligha akarja félretenni Szerbiát, eddig mégis csupán két kis bankot sikerült megvásárolnia. Oroszországban viszont hétfőn egy közepes méretű pénzintézet került a tulajdonába. A jövőben Ön szerint hol nagyobbak az OTP esélyei: az orosz vagy a szerb piacon?
38 éves, Baján született és 19 éves koráig Magyar-országon élt. Nős, három fiú édesapja
Végzettsége: közgazdász (belgrádi közgazdaság-tudományi egyetem), MBA (University of Illinois, Chicago)
Kedvencek
Könyv: Orhan Pamuk: Piros az én nevem
Film: Flashdance. Zene: Queen
– Bő két évvel ezelőtt lapunkban azt ígérte (Figyelő, 2004/17. szám), hogy Szerbia a külföldi tőkét elsősorban adócsökkentéssel fogja az országba csábítani. Hol tart ma ez a program?
– A kormány a társasági adó kulcsát 10 százalékra csökkentette, ami ma a legalacsonyabb a régióban.
– Mindezek után mi a véleménye arról, hogy Magyarországon a második Gyurcsány-kormány adóemeléssel kezdi a ténykedését?
– Semmiképpen nem szeretném kommentálni a magyar kormány lépéseit. Legföljebb egyetérthetek azzal, amit Bokros Lajos is hangsúlyozott: a problémák orvoslását sosem szabad a bevétel növelésével kezdeni, ehelyett kiadáscsökkentésre van szükség.
– Bokros Lajos azt is mondta, hogy míg Szerbiában ma tökéletes a makrogazdaság egyensúlya, annak hátterében egy bénult gazdaság áll, ezzel szemben Magyarországon működőképesek ugyan a vállalatok, a makrohelyzet viszont siralmas. A szerb jegybank elnöke számára mi lennénk az elrettentő példa?
– Sokat lehet tanulni Magyarországtól. Egyrészt fontos lecke, hogy mi mindent lehet kamatemeléssel elérni. Számomra pedig különösen tanulságos, hogy mi történik akkor, ha a hitelek jó részét euróban vagy svájci frankban veszik föl, ami Magyarországon néhány év alatt meghatározó jelenséggé vált.
– Nyomon követi tehát annak a Magyar Nemzeti Banknak a kamatlépéseit, amely elnökének jövő tavasszal lejár a mandátuma. Kettős, szerb-magyar állampolgárként mit szólna, ha felajánlanák Önnek a magyar jegybankelnöki széket?
– Ez kizárt. Nem vagyok része a magyar politikai közegnek, márpedig nem ismerek olyan országot, ahol a Marsról hoznának elnököt a jegybank élére. Másrészt úgy vélem, mindenkinek tartania kell magát egy országhoz, én pedig úgy döntöttem, hogy a szerb nemzeti bank elnöke leszek. Ezek után ez más országban „nem nézne ki jól”.
