Nem ez az első képeskönyv Márai életéről, de ez a mostani minden korábbinál teljesebb. Teljes életrajzot ad, s annak tényeit illusztrálják a képek (fotók, szobor-, festmény- és rajz-reprodukciók, városképek, könyvborítók). Megrendítővé ekként válik. A tények önmagukban is azok. Márai Kassán született, és mindvégig szülővárosát tekintette minden városképzet archetípusának, a Városnak. Ám a Várost elcsatolták tőle. Midőn ez történt, ő épp’ külföldön volt (Németországban, majd évekig Franciaországban), vándorként és idegenként, mint posztumusz leveleskönyve mondja. Világi helyzete mindvégig ez volt. A Horthy-rendszerben sikeres volt és ünnepelt, függetlenül, kívülállóként, mindinkább sztoikusan. Az ünnepelt író lakását Budapest ostromakor bombatalálat érte. Az újmódi cenzúra 1947-ben bezúzatja regényét, jelezve, a független kívülállásnak vége. Mint maga írta: immár szabadon hallgatnia sem szabad. Ezután emigrált. Svájcban, Olaszországban élt családjával, majd az Egyesült Államokba költöztek. Költözés előtt feljegyezte: Európa persze hiányozni fog, de hát már itt is hiányzott. Egybecseng ez azzal, amit a cseh/francia Kundera fogalmazott meg három évtizeddel később: európai az, aki nosztalgiát érez Európa iránt. Ily módon lett az Európa-hiány európai és magyar írója Márai Sándor. Holta utáni sikerét ez táplálja, ez a nosztalgia, jelezve, hogy (magyar, olasz, német, francia) olvasóinak, vagyis párezer EU-lakosnak a fejében létezik még Európa mint tartás, hagyomány.
Márai e hagyomány örököseként és alakítójaként élt át ifjú vándoréveket, furcsa sikert, világháborút, hidegháborút, emigrációt. Életének képeskönyve ezt az élményt szemlélteti. Például akadémiai székfoglalóját olvassa negyvenhárom évesen, korabeli sajtófotón, a 69. oldalon, majd szorongó emigránsként, nagyjából hét évvel később, hirtelenül szinte öregen, ül egy zürichi vonaton 14 oldallal hátrébb. S mint akit súlyos csapás ért, úgy néz igazolványképhez New York-i lencsébe az ötvenes években, a szemközti oldalon meg az örök társ, a feleség mosolyog, szintén igazolvány-képhez, csak azért is. A kettős oldal is bármi szónál többet mond arról, miért is távozott öngyilkosként Márai 1989. február 21-én, három évvel a feleség halála után, mint a kaliforniai San Diego magányos lakosa.
Mészáros Tibor: Köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam… • 175 oldal • Helikon Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006. • Ára: 5990 forint
