Gazdaság

A bolygó neve: funky

Los Angelesben mindig eltakarja valami az eget, hol az Oscar-gála, hol a Las Vegasba tartó luxushelikopterek, így aztán a szórakoztatás gigászi ipari parkjából nézve a csillagok nem az égen, hanem a Hollywood Boulevard járdáján találhatóak.

A Red Hot Chili Peppers azonban már a Californication című 1999-es lemeze óta az eget kémleli; azt figyeli, hogy isten keze mikor söpri ezt a város nélküli agglomerációt az óceánba. A Stadium Arcadium című dupla lemezükön még nem találták meg istent, viszont jó úton járnak, hisz’ az egyik lemezt Jupiternek, míg a másikat Marsnak nevezték el. Nos, arra a híresen szkeptikus kérdésre, hogy „Van-e élet a földön a rock and rollon túl?” igennel válaszolhatunk. Funknak nevezik, két bolygója van, a Jupiter és a Mars, és e két bolygónak van egy közös szemétlerakó telepe is, ami nem más, mint Kalifornia. Legalább is ezt a tudományosnak tűnő magyarázatot adta a Los Angeles-i Red Hot Chili Peppers, akik most vagy a legjobb lemezüket készítették el, vagy a legrosszabbat. Ez a kérdés az első hallgatás után még nem egyértelmű. Talán a legjobbat, de közel sem a legslágeresebbet. A Rick Rubin produceri irányítása mellett rögzített album meg sem közelíti a slágerekben dúskáló Californicationt, ugyanakkor kétségtelen, hogy a „legzeneibb” munkájukról van szó, de sem hangzásban, sem koncepcióban nem érzékelünk változást. Ugyanazt a pszichedelikus funkmetált nyomják, amelyet közel két évtizede kifejlesztettek.


A bolygó neve: funky 1

A RHCP a U2 és a Rolling Stones mellett a legnépszerűbb rockzenekar, a Stadium Arcadium első helyen nyitott a Billboard listáján és további 27 országban volt listavezető, tehát a kvartett abba a státusba lépett, amikor már elég, ha a közepesnél valamivel jobb lemezt raknak össze, hisz a nevük megkerülhetetlen brand lett.

Néha azt érezhetjük, mintha Frusciante-szólólemezt hallgatnánk – a zseniális gitárosuknak most nagyobb játékteret engedett a zenekar, Flea „őrült” basszusjátéka, amely a korai lemezek védjegye volt, ezúttal kissé háttérbe szorult. Dupla lemezeknél sokszor felmerül, hogy egy ügyes szerkesztéssel pazar ötven percet lehetett volna összerakni – és ez igaz a Stadium Arcadiumra is.

Nem mondanánk, hogy az album olyan bonyolult, mint a Los Angeles-i autópályák rendszere, de ha nem váltunk időben sávot, Las Vegas helyett könnyen a Jupiteren vagy a Marson kötünk ki.

Red Hot Chili Peppers: Stadium Arcadium • Warner 63+60 perc, 14+14 szám. Poptőzsdei árfolyam: ****

Ajánlott videó

Olvasói sztorik