Pintér Béláéknál és az Örkény Színháznál elsősorban a csapatmunka szempontjából figyeltük az előadást. A végére kisütött a nap.
A színházi formanyelv, a kifejezésmód nyer új értelmet az Anyám orra című előadásban. Persze csak azok számára, akik még nem látták játszani Pintér Bélát és társulatát. A hangsúly ismét a „társulat” szón van, hiszen ilyen egységes és átgondolt csapatmunkát magyar színpadon szinte sosem lehet látni. A görög sorstragédiák motívumaira épülő történet magyar népérzülettel megfűszerezve, kifordítva és megzenésítve – ez a recept, amely valahogy mindig bejön. Van itt minden a szervkereskedelemtől a paráznaságon és az átverésen át a gyilkosságig, líra és trágárság, szex és perverzió. És van zene, tánc, pontos és tehetséges színjátszás. Az Anyám orra szereplőit nem ismerjük igazán. A maszkok és jelmezek alatt az is kérdéses, ki Pintér Béla. Megítélhetetlen, ki jobb, ki rosszabb, mert a művészek itt megbonthatatlan egységet alkotnak, nem egymással versenyeznek a tapsért, nem egymást próbálják lejátszani, hanem együttműködnek. Együtt működnek. A Vígszínházban évek óta csak tengő-lengő Szamosi Zsófia itt műhelyben érezheti magát. Játékával hálálja meg. Itt a helye.
Ascher Tamás a Művészet című korábbi rendezéséből idéz, amikor színre viszi a német sztáríró, Roland Schimmelpfennig: Nő a múltból című groteszkjét. A csúszkáló idősíkok, a fehér minimál díszlet, a szinte „zsótérian” letisztult színészi játékkal színvonalas előadássá áll össze. A múlt ördöge érkezik a negyvenes házaspárhoz a férfi diákkori szerelmével. A múlt kísértése pedig próbára teszi a stabilnak hitt viszonyokat is, különösen, ha Lucifer egy pszichopata asszony képében érkezik. A banális alaptörténet a darabban sem nyer komolyabb mélységet, az emberi lélekről új tapasztalatokkal nem gazdagít minket Schimmelpfennig. Ám lehetőséget ad Hegedűs D. Gézának arra, hogy felülmúlja önmagát; újra megmutatja, hogy Kerekes Éva méltán alapember az Örkény Színházban; és Für Anikó a bulvárirodalom mellett az irodalmi bulvárt is tisztességgel műveli. A Nő a múltból biztosan jobb színházban, mint papíron. Könyv alakban a „félponyva” szekcióban keresendő.
 |
Poszt-díjak
A színházi találkozó szombat esti díjkiosztóján az Anyám orra a legjobb előadás díját hozta el, a Nő a múltból című előadásban nyújtott alakításáért pedig Für Anikót a legjobb női epizódszereplő díjával jutalmazták. A legjobb rendezésért Mohácsi Jánost vehetett át díjat (Veszett fejsze, kaposvári Csiky Gergely Színház), a legjobb női főszereplő Györgyi Anna (Közeleg az idő, Új Színház), a legjobb férfi főszereplő Bogdán Zsolt (Woyzeck, Kolozsvári Állami Magyar Színház), a legjobb férfi epizódszereplő Gyuricza István (Veszett fejsze, kaposvári Csiky Gergely Színház) lett. A legjobb díszletért és jelmezért egyaránt a budapesti Katona József Színház Troillus és Cressida című előadását és Helmut Stürmert díjazták. |
|
|
|
|
