Nem kell félni, nem fog fájni – játszotta el a doktor bácsit Gyurcsány Ferenc a költségvetési kiigazító csomag múlt szombati bemutatásakor. Nos, az egyes intézkedések bemutatására adott reakciók nem igazolják vissza a kormányfői optimizmust. A beavatkozás igenis fájni fog, s félő, hogy ez olyan pontokon is bekövetkezik, ahol a kormány nem is számít rá.
A megszorítások mennyisége önmagában túlmutat a korábbi várakozásokon. „A kiigazítások szerkezete alapján azonban félő, hogy nem lesz fenntartható a megtakarítás. A javaslatok nem javítják a versenyképességet, visszavetik a gazdasági növekedést, gyorsítják az inflációt, s összességében megkérdőjelezik, hogy megteremthetők-e belátható időn belül az euró bevezetésének feltételei” – foglalta össze véleményét Vojnits Tamás, az OTP Bank elemzési központjának igazgatója.
HIÁNYUGRÁS.
A csomag nagysága mellett azt is figyelembe kell venni, hogy az államháztartás hiánya még a kiigazításokkal együtt is lényegesen nagyobb lesz a korábban vártnál. „Így hiába nagyobb a rúgás, ha a fenék is nagyobb” – fogalmazott kissé profánul egy közgazda. Ezzel arra utalt, hogy a múlt héten a miniszterelnök egészen elképesztő számot, eredményszemléletben és nyugdíjkorrekcióval együtt 8 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt prognosztizált az idei évre. Csak az összehasonlítás végett: a kormány eredetileg 4,7 százalékos deficitet tervezett, s egészen a kampány végéig körömszakadtáig ki is tartott e szám mellett. A Gripen vadászgépek elszámolása a hiányt 0,3 százalékponttal növeli, tehát 5 százaléknál tartunk. E mérték és a kormányfő által a megszorító intézkedések után várt 8 százalék között ugyebár a GDP 3 százalékának megfelelő – nagyjából 700 milliárd forintnyi – különbség mutatkozik. A kormányfő erre adott magyarázata azonban nem enyhítette a piacok megrökönyödését; megkésettnek és nem is teljesen érthetőnek ítélték azt a befektetők.
A megszorítás tehát nagyobb a vártnál, de a hiány is, s ennek tükrében már nem is olyan nagyon nagy a csomag. Főleg akkor, ha annak szerkezetét is megvizsgáljuk. Elemzők elsősorban azt kifogásolják, hogy a megszorítások leginkább a bevételi oldal emelését célozzák, és sokkal kevésbé a kiadások csökkentését (a főbb tételek becsült költségvetési hatásáról lásd a táblázatot). A nagyságrendeket jól jellemzi, hogy a kormányfői prezentáció során enyhe mosoly futott át a termen, amikor Gyurcsány Ferenc a minisztériumok igazgatási kiadásain az idén, illetve jövőre megfogható 20-20 milliárd forint bejelentése után nem sokkal – az adó- és járulékterhek emelése kapcsán – nagyságrendekkel nagyobb számokat kezdett el ismertetni.
“Az erős adóemelések nem járnak együtt jelentős kiadáscsökkentésekkel, s ez a kiigazítás hosszú távú fenntarthatóságát illetően vet fel kérdéseket” – vonja le a következtetést a Morgan Stanley (MS) befektetési bank elemzése. A programcsomag intézkedései túlnyomó részben a jövő évre koncentrálnak, 2008-ra a fontos intézkedések közül szinte csak az ingatlanadó maradt. „Mindez azt mutatja, hogy időben sincs nagyon továbbgondolva az egész, s ez 2008-2009-ben felpuhulással fenyeget” – mutatott rá egy elemző. Vagyis a kiigazító csomag e vélemény szerint ismét belesimulna a jól ismert „húzd meg – ereszd meg” stratégiába, ahol a ciklus eleji megszorítások révén elért többletjövedelmet a politika a választások előtt egyszerűen visszaosztja a szavazók megnyerni vágyott csoportjainak.
Más elemzők kritikaként fogalmazzák meg azt is, hogy a kiadási oldalon az egyes nagy elosztórendszereknél – mint például az egészségügynél és az oktatásnál – nem látszik, mennyi lehet a költségvetési megtakarítás, akár csak rövid távon is. E területeken nagy kérdés, elindul-e egyáltalán a szerkezetváltozás, s ha igen, ez milyen további megtakarításokat jelenthet. Magyarán, követik-e a kiigazítást a reformok.
VÁLLALKOZÁSOK. Több, lapunk által megkérdezett szakértő szerint további probléma, hogy a kormány megszorító csomagja erőteljesen rontja a Magyarországon bejegyzett vállalkozások versenyképességét. Az újraelosztás GDP-hez viszonyított aránya nálunk eleve magas, meghaladja például a cseh vagy a lengyel szintet. A megszorító csomag hatására ez az arány tovább emelkedik, vagyis (főleg régiós összehasonlításban) még nagyobb hátrányba kerül a magyar adórendszer.
„A versenyképesség romlása nemcsak az elvonások mértékének növeléséből, de annak módjából is következik. A csomagból az látszik, hogy az egyetlen cél a bevételek növelése, s ez nem ritkán egymás hatásait lerontó, egymással ellentmondásban álló intézkedésekben merül ki” – fejtette ki lapunknak Oszkó Péter, a Deloitte adópartnere. Példa erre a szakértő szerint a szolidaritási adó, amelynek bevezetése után immár nem egy, hanem – a társasági nyereségadóval (tánya) együtt – két, a vállalkozások jövedelmét sújtó adó lesz, ráadásul különböző alapokra építve. A szolidaritási adót ugyanis – a józan ésszel ellentétben – nem a társasági adóalapra kell fizetni, hanem a vállalkozás kedvezményekkel nem csökkentett adózás előtti nyereségére. Ez megbontja azt a koncepciót, hogy a tánya az innovációt, a kutatásfejlesztést vagy a beruházásokat adókedvezményekkel támogatja. Vagyis amit az egyik törvény ad, azt a másik elveszi majd. Ennek alapján könnyen elképzelhető, hogy azok a nagy nemzetközi vállalkozások, amelyek pénzügyi, kutatásfejlesztési vagy szolgáltatási központjaikat a tánya kedvezményei nyomán hozták Magyarországra, gyorsan elköltöznek innen.
Hasonlóképpen ellentmondásokkal terhelt az úgynevezett elvárt adó, amely azt feltételezi, hogy minden veszteséges vállalkozás adócsaló. Márpedig számos olyan cég van, amely beruházásai következtében csak hosszú évek veszteséges működése után válik nyereségessé. Emellett, ha a kormány abból indul ki, hogy valamely vállalkozás adóelkerülési céllal mutat ki veszteséget, akkor nem lehet megoldás az, hogy a tisztességesen működő vállalkozásokat is ebbe a kalapba tuszkolja be a törvény. „Az adócsaló cégekkel szemben az adóhatóságnak kell eljárnia. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az elvárt adó az APEH tevékenységének implicit kritikája a kormány részéről” – summázta Oszkó Péter.
A bejelentett csomag önmagában is bizalomvesztést okoz. A miniszterelnök érvelése – és a kormányprogram szerint is – több elem csak ideiglenes jellegű, ám a koncepcióból nem világos, hogy ezek az elemek mikor tűnnének el a rendszerből. A vállalatok álláspontját tolmácsoló adószakértő szkeptikus. Mint rámutat, fél éve volt még egy ötéves adócsökkentési törvény, amit komolyan vettek, volt egy bankadó, amiről elhitték a bankok, hogy csak két évig marad életben. Az ötéves adócsomag most köddé vált, s úgy néz ki, hogy a bankadó is – bár átalakított formában – marad még egy darabig. „E keserű tapasztalatok után kellene azt elhinniük a vállalkozásoknak, hogy a mostani új adók csak ideiglenesek. Ezt azonban igen nehéz tőlük elvárni a jelenlegi helyzetben” – teszi hozzá. A vállalkozások terheinek növekedése mellett a csomagból nem maradtak ki a háztartásokat érintő megtakarítások sem. Az átlagember számára a gyógyszer és a gázárak várható drágulása a leginkább fenyegető rém (előbbiről lásd anyagunkat a 16-17. oldalon).
A gázáremelést a miniszterelnök bejelentette ugyan, a részleteket illetően azonban még a szakértők sem látnak igazán tisztán. A gazdasági tárcánál hallgatnak, így egyelőre nem tudni, az egyes fogyasztói csoportokat mennyiben érinti a drágulás. Az sem világos, hogy a világpiaci árak emelkedése miatt elkerülhetetlen emelkedés mennyiben érinti majd a lakossági, illetve mennyiben az ipari energiafogyasztókat. Annyi bizonyos, hogy ebben az évben a tömbtarifás gázár rendszer fenntartása 130 milliárd forintba kerül. Ezt a Mol Rt. által, a hazai kitermelésű földgáz után befizetett bányajáradékból, illetve a földalatti tárolókban lévő, technikai célokat szolgáló, állami tulajdonú párnagáz eladásából befolyt 60 milliárd forintból finanszírozza az állam.
Energiaipari elemzők szerint a jelenlegi költségvetési helyzetben teljesen indokolatlan az összes fogyasztói csoportra kiterjedő ártámogatási rendszer fenntartása. A becslések szerint a leginkább rászorulók, az összes háztartási fogyasztó mintegy 20 százalékának kompenzációja legfeljebb 60-70 milliárd forintot emésztene fel éves szinten. A gazdasági és a szociális tárca ugyan tavaly feladatul kapta, hogy dolgozzanak ki egy szociális alapú támogatási rendszert az árak helyrekerülése érdekében, az új támogatási szisztémának azonban még csak a körvonalairól sem tudnak nyilatkozni egyik minisztériumban sem. Ilyenformán nem tudni pontosan, mit takar Gyurcsány Ferencnek az a megjegyzése, miszerint az augusztusra tervezett átlagosan 30 százalékos gázáremelés az évi 1500 köbméteres fogyasztás alatt kevésbé, 3 ezer köbméter felett viszont nagyobb mértékben érinti majd a lakossági fogyasztókat.
Ráadásul a hírek szerint – noha ezt a hét elején a kormányfő határozottan cáfolta – az augusztusi csak az első lépése lesz a gázárak rendezésének, novemberben újabb 30, majd 2007 elején még egy 10-15 százalékos drágulásra lehet felkészülni. A három lépés önmagában közel 100 százalékos drágítást jelent. Az igazsághoz tartozik, hogy – mint azt korábban megírtuk (Figyelő, 2006/18. szám) – a világpiaci árak valóban a gáztarifák 40-80 százalékos emelését indokolják, és a 2007-es teljes nyitáskor a piaci viszonyok bevezetése egyébként is elkerülhetetlen. Mindezek okán a már említett szociális támogatási rendszer előkészítésével nem nagyon késlekedhetnek az illetékes tárcák.
PIACI REAKCIÓK. Furcsa helyzetbe hozta magát a kormány. Ha lesz következetes megszorító csomag, ha nem, a forint mindenképpen gyengülni fog – legalábbis ez látszik a bejelentések nyomán napvilágot látott elemzői véleményekből. A kérdés persze csak a „mikor” és a „mennyit”. A Credit Suisse First Boston (CSFB) például úgy véli, a csomag hozamcsökkentő hatása a kötvénypiacra legfeljebb rövid életű lehet. A költségvetési kiigazítás hírét elvben árfolyam-erősödéssel kellene honorálnia a forintnak, jóllehet Gyurcsány Ferenc a megszorításokkal egy időben közölte: szeretné, ha a nemzeti valuta kurzusa a középárfolyam felé tartana, vagyis jelentősen gyengülne. A magyar deviza euróhoz viszonyított gyengülése két okból tűnik elkerülhetetlennek a CSFB elemzői számára. Egyrészt a keresletet szűkítő megszorítások várhatóan csökkentik a GDP-növekedés ütemét, s erre a monetáris politika valószínűleg jóindulatúan reagál. A jegybank talán nem megy el odáig, hogy kamatot vág, de egy idei kamatemelés esélyei mindenképpen csökkennek a kormányzati intézkedések nyomán. Ez azonban azt jelenti, hogy a forint euróval szembeni kamatelőnye – feltételezve, hogy az Európai Központi Bank tovább emeli irányadó kamatszintjét – egyre apad. Márpedig erre a forint, a makrogazdasági kiigazítás ellenére, minden bizonnyal gyengüléssel reagál.
A CSFB másik erős érve, ami a forint gyengülése mellett szól, a fizetési mérleggel kapcsolatos. A folyómérleg hiánya és a finanszírozás rossz szerkezete csupán lassan változik. A kiigazító csomag visszafogja a jövedelmeket, lassítja a belföldi keresletet – magyarul kevesebb pénzt költenek el az emberek -, ami az import növekedési ütemének lassulásához vezet majd. Ám a csomag ezzel egy időben mérsékli a vállalkozások és a háztartások devizahitel-igényét is. Márpedig a devizaalapú kölcsönök iránti, ez idáig egyre erősödő kereslet sokat segített a folyó fizetési mérleg finanszírozásához szükséges deviza beáramlásában, így ennek elapadása finanszírozási gondokat generálhat, s növelheti a forint árfolyamkockázatát.
Közgazdászok ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy a kiigazító csomag hatására megugró, a pénzügyminiszter által jövőre éves átlagban 5 százalékra tett infláció hitelteleníti a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékban megszabott inflációs célját. Másfelől azonban a jövő évi helycserék nyomán a Monetáris Tanácsban valószínűleg erős többségbe kerülnek a magasabb inflációt toleráló tagok, így a jegybank nem feltétlenül reagál majd kamatemeléssel akár egy tartósan gyengülő forintra sem.
 |
Gyógyszerkassza-igazítás
Tizenkét éve, 1994 óta alultervezett a gyógyszerkassza (vagyis a gyógyszerek állami támogatásának éves összege), amelynek hiánya az elmúlt években egyre nagyobbra duzzadt. Az idei évre mindössze 298 milliárd forintot állítottak be, miközben a tavalyi tényleges felhasználás már 349 milliárdos támogatást igényelt, a gyógyszerpiac pedig – a nemzetközi trendeknek megfelelően – évi 8-10 százalékkal bővül. Az alultervezettség legfőbb oka az, hogy a Pénzügyminisztérium nem a piaci előrejelzéseket veszi alapul, csupán az elmúlt évi – teljesületlen – tervszámot emeli meg a várható növekedésnek megfelelően. Márpedig a tényleges gyógyszerfogyasztásból kiinduló szakmai prognózisok szerint az idén 390 milliárd forintra lesz szükség, hogy a termékeken lévő állami támogatást ki tudják fizetni. Azaz a hiány 92 milliárd lenne. Ezt csökkenteni fogja, hogy a gyógyszercégek egy 2004-ben kötött szerződés értelmében összesen 22,5 milliárd forintot befizetnek a kasszába, ám még így is 70 milliárd körüli lyuk várható.
Ennek mérséklésére ugyan erős elkötelezettség látszik a kormány részéről, ám ez egyáltalán nem egyszerű a lakossági terhek növelése nélkül. Az említett szerződés ugyanis nem csak a gyógyszercégek, hanem a mindenkori kormány játékterét is szűkíti. „A napokban a Miniszterelnöki Hivatalban Kiss Péter és Molnár Lajos akkor még leendő egészségügyi miniszter az érintett társaságok képviselőit biztosították a szerződés betartásáról” – tudtuk meg Székely Krisztinától, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnökétől. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a cégek nem emelnek árat, a kormány pedig nem él a hatósági ár bevezetésének lehetőségével. A gyógyszerek tehát nem drágulnak, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a patikában a betegeknek nem kell majd többet fizetniük. A gyógyszertárban ugyanis az állami támogatás nélkül számított, úgynevezett térítési díjat kell kiegyenlíteni, vagyis változatlan gyártói ár, de csökkenő támogatás esetén a térítési díj emelkedhet, a gyógyszerkassza hiánya pedig csökkenhet. Az állami szerepvállalás 50, 70, 90, vagy 100 százalékos lehet, a mértéket a szakminisztérium határozza meg. A rendszer viszonylag stabil, de általában félévente, kismértékben változik, így most július elsejétől is módosítanak majd a százalékokon. |
|
|
|
|
