Adminisztrációs gömböc-effektusnak lehetünk tanúi a MÁV Általános Biztosító Egyesületnél – így kommentálta Trunkó Barnabás, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) főtitkára azt, hogy a pénzügyi felügyelet szeptember 30-ig megtiltotta a MÁV Egyesületnek (a továbbiakban MÁV) az új kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási (gfb) szerződések kötését. A piacot ismerők a felügyeleti határozatról tudomást szerezve egyből a nagy biztosítók machinációját vizionálták a háttérben, erről azonban e konkrét esetben nincs szó. Az egyesületnek a nyilvántartási rendszerét kell rendbe hoznia, azaz azt a megnövekedett állomány kezeléséhez szükséges szintre kell fejlesztenie.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének súlyos feszültségek a gfb-piacon azt követően, hogy a kicsi olcsó biztosítók és egyesületek megpróbálnak borsot törni a sokáig kényelmesen terpeszkedő nagyok orra alá. Mindezt a MÁV növekedése is szemlélteti: 2004 decemberében még mindössze 9200 darab kötelezős szerződést kezelt, mára ez a szám – az alacsony díjak nyomán – 110 ezerre dagadt, s a nyilvántartási rendszer ezt az ugrásszerű növekedést nem tudta kezelni.
IDŐIGÉNYES SZŰRÉS. A MÁV ellen gyakori vád, hogy az egyesület hetekkel később fizeti ki azokat a javítási számlákat, amelyeket az autósok benyújtanak, holott azokat ők maguk korábban, saját zsebből már kifizették. A nagyok szerint a károsult autós retteg attól, hogy károkozójának valamelyik kicsinél van szerződése. A MÁV-nál persze árnyalják a képet, mondván: tavaly 100 kárbejelentésből 45 csalás volt, ezek kiszűrése pedig időbe telik. Állítják, amint minden szükséges dokumentum a birtokukba kerül, fizetnek.
Az egyesület aktuális ügye azonban csak a jéghegy csúcsa. Egy neve elhallgatását kérő biztosítási szakember szerint a gfb-k díja továbbra is igen magas. Név nélkül többen is állítják, hogy a díjliberalizáció bevezetéséig a híres biztosítói lobbi az orránál fogva vezette az aktuális pénzügyminisztereket, akik a tetemes nyereséget hordozó hatósági díjakat kihirdették. A biztosítók ugyanis az átláthatatlan rendszerben más üzletágak költségeit is rányomták a kötelezőre, s nem voltak érdekeltek abban, hogy szigorú költséggazdálkodást vezessenek be. Így az sem volt ellenükre, ha a kárszakértőknek túl vastagon fogott a ceruzájuk.
A kötelező díjak azonban már évek óta szabadárasak, így a mai helyzetre elvileg ez nem lehetne magyarázat. Mégis úgy tűnik, hogy ebben az utcában nehéz a hátramenet. A nagy biztosítótársaságok többsége márkaszervizekkel köt szerződést, amelyekhez a kárfelmérést is kiszervezi, s a számlát szó nélkül kifizeti, anélkül, hogy a károsultnak pénzhez kellene nyúlnia. Ez ügyfélszempontból nagyon kényelmes, csak éppen elképedünk, ha kiderül, hogy egy kis horzsolásért több százezer forintot is kifizet helyettünk a biztosítónk.
„A csoportmentességi törvény alapján a gyár előírja számunkra, hogy eredeti alkatrésszel, eredeti gyári technológiával javítsuk ki a gépkocsit, s még számtalan környezetvédelmi és egyéb előírást kell betartanunk, ami mind-mind növeli a költségeinket” – indokolta a Figyelőnek a magas, esetenként akár 7-8 ezer forintos rezsióradíjakat Gablini Gábor, a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségének (Gémosz) elnöke. Szerinte a készpénzes fizetés – amikor a károsult kézhez kapja a biztosítótól az autójavítás összegét, s aztán ott csináltatja meg a kocsit, ahol akarja – a feketegazdaság legnagyobb ösztönzője. Tapasztalata szerint alacsony, 1-2 ezer forintos rezsióradíjjal lehetetlen egy autót eredeti állapot szerint helyreállítani, s – tudomása szerint – ma már komplett vállalkozások működnek a piacon, amelyeknek az a dolguk, hogy egy sérült járműhöz autót lopassanak, s így olcsón jussanak hozzá a hiányzó alkatrészekhez.
Az egyesületek és a kis biztosítók ezt teljesen másképpen látják. Érdekesnek találják, hogy egyes márkaszervizek a nagy biztosítóknak más – általában 7-8 ezer forintos – rezsióradíjat számítanak fel, s megint mást – jóval alacsonyabbat – nekik. A Figyelő által megkérdezett szakértők az érthetetlen különbséget összefüggésbe hozzák egy, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kartell csoportjánál folyó vizsgálattal. E hatóság 2005. június 21-én jelentette be, hogy előzetes bejelentés nélküli helyszíni szemle végrehajtásával versenyfelügyeleti eljárást indított a Gémosz, az Allianz Hungária Biztosító, a Generali-Providencia Biztosító, a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft., a Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz Kft., valamint a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. ellen. Az ok: a nevezetekkel szemben „alapos gyanú merült fel, hogy a vállalkozások egymáshoz kapcsolódó gazdasági tevékenységükkel a gazdasági versenyt korlátozták.” Az ügy, amelyről a GVH várhatóan ősszel hoz határozatot, a hivatal közleménye szerint gépjármű-biztosításokhoz köthető rezsióradíjakról szól.
Egyesek szerint a GVH arra is gyanakszik, hogy a rezsióradíj szintjét az érintett cégek összekapcsolták a márkakereskedők biztosításkötési hajlandóságával. Piaci körökből származó információink alapján ugyanis a gépjármű-kereskedők annak arányában számolhatnak el magas rezsióradíjat, amilyen arányban a márkakereskedő, illetve alkusza üzletet hoz a biztosító számára. Az alkusznak az ügyfél érdekeit kell képviselnie, s kötelessége, hogy a biztosítók ajánlatai közül az ügyfél érdekében a lehető legteljesebb palettát vonultassa fel, ám erről a biztosítási törvény csak annyit ír elő, hogy „kielégítő mennyiségű” ajánlatot kell az autóvásárló elé tárnia. A kereskedők alkusza pedig – állítják forrásaink – éppen azon biztosító(k)ét tolják a gyanútlan gépkocsi-vásárló elé, aki(k) ennek fejében magasabb óradíjat fizetnek nekik.
GYILKOS VERSENY. A tét pedig nem kicsi. A „kötelező” piacán évről évre egyre gyilkosabb verseny dúl az alatt az egy hónap alatt, ami az autótulajdonosok rendelkezésére áll a váltásra. Év közben pedig jobbára csak az autókereskedőknél lehet új szerződőhöz jutni. A piacvezetők számításaiba vélhetően belezavartak a díjliberalizáció nyomán új piacra lépők, amelyek megmutatták, hogy alacsonyabb költségekre hivatkozva alacsonyabb díjakkal lehet előhozakodni. A kicsik esetleges további erősödése felboríthatná a nagyok és a márkaszervizek számára évek óta jól jövedelmező üzletet.
A piacvezető biztosító mindenesetre, úgy tűnik, felvette a kesztyűt és szövetséget formált a márkakereskedők szervezetével. Legalábbis erről tanúskodik az a Figyelő birtokába került GVH-s levél, amely arról tájékoztatja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, hogy az Allianz Hungária Biztosító és a Gémosz között 2003. december 22-én megállapodás jött létre a rezsióradíjak emelésével kapcsolatban. Ez azonban még nem minden, a lapunk birtokába került dokumentum szerint a felek közösen indítottak harcot a kicsik ellen. A Gémosz például vállalta, hogy a piacon kialakult állapotok miatt a felügyelethez fordul azon alacsony díjú biztosítókat megnevezve, amelyeknek nem megfelelő a kárszolgáltatásuk. A Gémosz vállalta továbbá tételesen, ügyenként ezen biztosítók megjelenítését a médiában, s hogy e téren teljes mértékben együttműködik az Allianz marketinges és kommunikációs szakembereivel.
