Bár az iparág még ma is a bruttó hazai termék 6,5 százalékát állítja elő, s itt foglalkoztatják a munkavállalók 6 százalékát (310 ezer embert), az impozáns adatok sem tesznek senkit elégedetté. A cégek vezetői a lendületes eredmények – 2005-ben 2048 milliárd forint értékű építési-szerelési munkát végeztek el, 16,6 százalékkal többet, mint az előző évben – dacára nyugtalanok, a szakmai, érdekvédelmi vezetők pedig kifejezetten indulatosak.
Mostoha építők
„Az építőipart a rendszerváltás óta minden kormány mostohagyerekként kezelte, ezért nincs valódi döntéshelyzetben lévő kormányzati képviselete” – mondta Tolnay Tibor alig palástolt indulattal az ÉVOSZ-székházban tartott csütörtöki sajtóbeszélgetésen. Lényegében az ünnep alkalmából azt tette szóvá, hogy a legutóbbi két évben sorozatban született jobbító szándékú ötleteiket, kezdeményezéseiket a kormányzat az ígéretek ellenére alig hasznosította. Ilyen volt például a munkavállalói létszám „kifehérítése” a 100 lépés programban, amelyhez például megszületett a szakmai szervezetek kezdeményezte, a teljes ágazatra vonatkozó kollektív szerződés (ÁKSZ) és az ágazati bértábla. A kormányzat ígéretei azonban a semmibe hulltak. Mert megalakult ugyan a lakás- és építésügy hivatala (OLÉH), de hatósági, döntési jogkörök nélkül. Megszületett az építési törvény módosítása, de az építésfelügyelet ígért megerősítése (a kormányzat 200 fős ellenőri létszámot vállalt) elmaradt, ma is 20 fős, tehát megyénként egy emberes a felügyelői státusz. És hiába kezdeményezték a közbeszerzési törvény módosításakor a feltételek szigorítását – így a fővállalkozói szerződések főbb elemeinek érvényesítését az alvállalkozói szerződésekben, az állami bankgaranciák szigorítását, a műszaki vezetők felelősségének megjelenítését, felelősségbiztosításra való kötelezését – mindebből semmi nem valósult meg.
Pedig az építési ágazat nagy lehetőségek előtt áll: az NFT II. megvalósítása során évente 800 milliárd forintnyi fejlesztési tőke érkezhet az országba, amelynek egy jelentős részére az építőipar pályázhat. „Ha az építésengedélyezés továbbra is ilyen bürokratikus és korrupt marad, akkor 2007 után is csak óriási késéssel valósulhatnak meg a fejlesztési projektek” – jelentette ki az ÉVOSZ elnöke. Amikor azt kezdeményezték, hogy a körbetartozások érdekében tegyenek lépéseket a parlamenti pártok, egyetlen párt sem reagált a megkeresésükre. Igaz, rendszerint a legnagyobb adós maga az állam. S a feketemunka első számú gerjesztői is az állami beruházók: a tendereken olyan rezsióradíjakat diktálnak, amelyekből csak feketén lehet a munkavállalókat foglalkoztatni, különben a vállalkozások csődbe mennének.
A projektcégek meglépnek
Az ÉVOSZ kezdeményezése a nagy adósok nyilvántartására hasznos volt ugyan, de a remélt eredmény elmaradt: voltak ugyan cégek, amelyek gyorsan rendezték tartozásaikat, ha felkerültek volna a listára, de látható, nem ez az igazi megoldás. Egyelőre nem tudják megakadályozni például az úgynevezett projektcégek létrejöttét: ezek csak az építkezés idején működnek, s gyakran az utolsó végszámlák kifizetése előtt megszűnnek, eltűnnek az alvállalkozók elől, természetesen az állami bankgarancia lehívása után. Ezért nem csoda, hogy az ágazatban dolgozó 96 ezer vállalkozásból mintegy 6000 ment csődbe tavaly, s a cégek folyamatos kintlévőségét még számszerűsíteni sem lehet pontosan.
Az ÉVOSZ elnöke persze szólt az ágazatban belül lévő gondokról is: mélyre süllyedt az építési fegyelem, jelentősen növekedett az engedély nélküli vagy szabálytalan építkezések száma, ezzel egyidejűleg folyamatosan romlott a munkavédelem helyzete. Tavaly ebben az ágazatban volt a legtöbb munkabelesetből származó halálozás, összesen 39. Az épített környezet védelmével és fenntartható fejlesztésével kapcsolatos irányítás szervezetlen, hatékonysága gyenge és széttagolt. Tolnay Tibor szerint gond az állami és önkormányzati hatáskörök tisztázatlansága is, hiányoznak a szakszerű és jogszerű működés garanciái.
Az ünnep alkalmából is azt kérték, hogy az új kormány – az építőipar szakmai és munkaadói szervezeteinek a képviselőivel együtt – soron kívül hozzon létre folyamatosan működő szakmai konzultációt és egyeztetést, ebben az ágazat problémáira koncentráló, szigorú határidőkkel és felelősökkel ellátott program születhet, amely törvényjavaslatok formájában kerülhet a T. Ház elé.
