Az elmúlt egy évtizedben az adott piacon szerzett tapasztalataimra alapozva kijelenthetem – szigorúan a magánvéleményemet megfogalmazva, és nem a bankom álláspontját tolmácsolva -, hogy az elemzés helyesen állapítja meg, miszerint az egyes tranzakciók mérete, pontosabban az effajta ügyletek megfelelő méretének (critical mass) hiánya Magyarországon, miként sok más új uniós tagállamban is, korlátot jelent a finanszírozást kereső cégek számára. A tranzakciók egyes költségei ugyanis nem mérettől függenek, ennek következtében egy kisebb ügylet esetében viszonylagosan magasak lehetnek. Ez azonban csak a nyilvános kötvénykibocsátásokra vonatkozik, azokra a tranzakciókra nem, amelyek a kötvényesítés technológiáját hasznosítják magánjellegű finanszírozásra (private placements, principal investments). Ez utóbbi eszköz a kisebb volumenű tranzakciók esetében is rendelkezésre áll.
Mint ahogyan a Figyelőben közölt ábra is mutatja, a nyilvános kötvénykibocsátások (public bond issues) száma az elmúlt időszakban Európában folyamatosan emelkedett. Ez főleg a nagy-britanniai lakáshitelek kötvényesítésének köszönhető: ezek a tranzakciók a szóban forgó piacnak körülbelül a 40 százalékát teszi ki. Ugyanakkor az utóbbi években egyre több olyan tranzakció született, amelyekben egy befektető – sok esetben maga a finanszírozást strukturáló befektetési bank – a kötvényesítésben bevált módszerekkel számszerűsíti az általa vállalt kockázatot. Ez végül is meghatározza a finanszírozás költségeit, és a tranzakció bilaterális marad, tehát kizárólag a bank vesz részt az ügyletben, külső befektetők nélkül. Lehetséges, hogy az adott bank később kötvényesíti több ilyen befektetését (egyesével, vagy akár egy portfólióként), de átmenetileg a saját mérlegében raktározza a megvásárolt forrásokat (warehousing).
A finanszírozott cégek számára ez kombinálja a tőkepiaci finanszírozás előnyeit (beleértve a többnyire előnyös kamatot) egy magán jellegű tranzakció flexibilitásával (egyszerűbb a strukturálás, nem kell nyilvános hitelminősítés és hasonlók). Emellett, az egyik legfontosabb előnye, hogy több kisebb tranzakciót lehet ezúton finanszírozni, és sok olyan költség, amely a kötvénykibocsátással kapcsolatos, nem merül fel.
Ilyen és ehhez hasonló struktúrákkal át lehet hidalni az egyes tranzakciók lehetséges mérete által szabott határokat, mind Magyarországon, mind a szomszédos EU-tagállamokban.
KÖTELES GYÖRGY
Director of Capital Markets & Financing
Merrill Lynch International, London
