|
A balkáni „itt a piros, hol a piros játékosok” is kitartóan tréningeznek a (világörökség részéhez tartozó) Museum Inselen, a Berliner Dom szomszédságában, kérdésessé téve, hogy a Bundeswehrrel megerősített rendőrség úrrá lehet-e majd a júniusi-júliusi giga sportbuli nehézségein. A huligánok kiszűrése már javában tart, s a határellenőrzés is szigorúbb lesz a nyáron, szerte az unióban. A két évszázada Sándor orosz cár nevét viselő Alexander Platz égbenyúló tévétornyának forgó gömbje már lilás-rózsaszínes focijelmezt kapott és hál’ istennek nemcsak aranylábú legények plakátjai díszítik Nürnbergtől Hamburgig a szabad tűzfalakat, hanem a labdarúgók bájos hitvesei is beszálltak a FIFA-parti reklámjába. Nehogy már csak a szuvenírárusok, a jegyüzérek, a taxisok, az örömlányok és -fiúk, a szállodások keressenek a XXI. század eddigi legfontosabb internacionalista labdashow-ján! A volt NDK tájain csupán egy helyszín lesz, Lipcse. A 42 ezer nézőt befogadó korszerű szászországi aréna egyben a legkisebb is: Dortmundban például 69 ezren, Münchenben 66 ezren, Hamburgban 50 ezren férnek el a lelátókon. Berlin nyugati felének legendás sportfellegvárában, a 2004-ben felújított Olympia stadionban 76 ezer focibarát izgulhat. A parkokban, erdőségekben, tavakban gazdag Spree-Havel cityben a labdarúgás mellett szinte valamennyi szabadban űzhető sportág adottságai megvannak. A drukkerek nem a kulturális létesítmények ájult imádatáról híresek, ezért is merész a berlini Deutsches Historisches Museum aktuális vállalkozása. „A játék – A futball-világbajnokságok a sportfotográfia tükrében” című tárlat az 1930-as – legelső, a házigazdáknak diadalt hozó – uruguayi vb-től napjainkig mutatja be a sok száz rangadó legizgalmasabb pillanatait. A sajtóügynökségek és sportújságok archívumából összeállított kiállítás fekete-fehér, illetve színes fényképein és a filmkockákon egy darabka történelem elevenedik meg: a jól ismert rituálé a gólmámortól a piros lapig, az elszalasztott tizenegyestől, a mezt szaggató ünneplésig. Szívbemarkoló ötletként a berlini múzeumban egy fehér kispad is helyet kapott. Az 1954-es „berni csoda” elevenedik itt meg: egyszerre halljuk a Puskásék veresége miatt csalódott, a nyugatnémet csapat 3:2-es győzelmét bejelentő Szepesi György hangját, s rádió kommentátor kollégáját, aki össznémet dicsőségként üvöltötte a mikrofonba, hogy megvertek minket Svájcban.
