Meglepődtek a szocialisták a hétvégi balatonőszödi kihelyezett frakcióülésükön. A kijelölt miniszterelnök ugyanis csak nagy vonalakban beszélt a kormányprogramról – holott elsődlegesen ennek a napirendi pontnak a megtárgyalására gyűltek egybe. Ehelyett a tanácskozás a költségvetés kiigazítását szolgáló megszorító csomagról szólt, illetve arról, miként lehet azt „sikeresen” kommunikálni. Sőt, Gyurcsány Ferenc lapunk információi szerint odáig ment, hogy a küldöttekhez mintegy ultimátumot intézve kijelentette: a bizalom hiánya vagy „kibeszélés” esetén „keressenek maguknak valaki mást” a kormányfői tisztségre. Esetleges távozásának kilátásba helyezését döbbent csönd fogadta. Majd pedig arról folyt a vita, miként lehet kommunikálni a társadalom széles rétegeit érintő takarékossági intézkedéseket. Elhangzott, hogy a több tízezres köztisztviselői és közalkalmazotti elbocsátásokat, a gázár-kompenzáció megszüntetését, valamint az adóemeléseket nagy valószínűséggel tiltakozások, sztrájkok, tüntetések kísérik, amire Gyurcsány a hírek szerint így válaszolt: „Túl fogjuk élni, elviseljük.”
A túlélési csomagot – azaz az államháztartási egyensúly megteremtéséhez szükséges intézkedéseket – a tervek szerint június 10-én, az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén ismerteti részletesen a kormányfő. Egyelőre annyit tudni, hogy a lakosságot érzékenyen érintő lépések mellett karcsúsodna a központi és a helyi igazgatás, csökkenne az állami vezetők, az országgyűlési és önkormányzati képviselők száma, szigorodnának a képviselőkre és közvetlen hozzátartozóikra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok, átláthatóbbá válna a pártfinanszírozás, a civil szervezetek és az egyházak beleszólási jogot kapnának a jogalkotásba.
NINCS SZÓ AZ EURÓRÓL. Beszédes az is, amiről a kormányprogram – legalábbis a szabad demokraták által vasárnap jóváhagyott változat – hallgat. Hétfői internetes naplóbejegyzésében Gyurcsány úgy fogalmazott: a kormányprogram kimondja „azt, hogy az állam kiadásainak megregulázásával, a bevételek növelésével a ciklus közepére meg kívánunk felelni az egyensúly közeli állapotot leíró, úgynevezett maastrichti kritériumoknak”. Ám ami a blogban megjelenik, a koalíciós szövegből hiányzik. Azaz az euró bevezetését nem kötik időponthoz, holott a koalíció pártjai a választási kampány előtt, alatt és után is még kiálltak a közös európai fizetőeszköz 2010-es bevezetése mellett. A dátumban eddig sem hitt a piac, a 12 elemző körében végzett májusi Reuters-felmérés alapján a közgazdászok 2012-2013-ra teszik az euró bevezetésének lehetséges dátumát. A 2010-es csatlakozást az is megnehezíti – mondta lapunknak Török Zoltán, a Raiffeissen Bank vezető elemzője -, hogy jövőre a kormány szolid mértékű hiánycsökkenést tervez. Ez azt jelenti, hogy 2008-ban kellene nagyon komoly egyenlegjavulást megvalósítani. Az OTP Bank elemzői szerint – jelenlegi árakon számolva – legalább 1200 milliárd forint (a GDP 5 százaléka) költségvetési kiigazítást kellene a következő két-három évben végrehajtani ahhoz, hogy 2008-ra teljesíthető legyen a GDP 3 százalékában megszabott államháztartási hiányt tartalmazó csatlakozási kritérium. Ehelyett marad „a piaci várakozások menedzselése”, a költségvetés többletkiadásainak kompenzálása.
Ám ami kis lépés az euró felé, az éppen elég nagy teher lehet a lakosságnak. A bevételi oldalon a középső áfa-kulcs és az egyszerűsített vállalkozási adó (eva), esetleg az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) kulcsának 20 százalékra növelése lehetnek a legfájóbb tényezők, míg a kiadási oldalt a gázár-kompenzáció, valamint a gyógyszerár-támogatások visszafogása mérsékelheti.
Egyelőre mindössze annyit lehet tudni, hogy csak politikai megoldása van annak a matematikai feladványnak, amelyet Gyurcsány Ferenc adott fel Kóka János gazdasági miniszternek: úgy változzon meg a lakossági földgáztarifa-rendszer, hogy a fogyasztók számára az ne járjon áremeléssel. Persze, akár ingyen is kaphatnák a háztartások a gázt – ez éves szinten mintegy 300 milliárd forintba kerülne a költségvetésnek.
 |
Tárcatánc
Tizenegy minisztérium és a kancellária segíti a miniszterelnök munkáját az új kormányzati struktúrában. Az eredeti terv az volt, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben megszűnik a politikai és közigazgatási államtitkári tisztség, s teljes körű irányítási jogosultsággal és felelősséggel a miniszterek és helyetteseik irányítják a tárcákat. Ám ehhez alkotmánymódosításra, következésképpen kétharmados parlamenti jóváhagyásra lett volna szükség, az ellenzék viszont kategorikusan elutasította a miniszterhelyettesi tisztség bevezetését. Ezért a kormányoldal úgy döntött, hogy a miniszterek mellett egy államtitkár dolgozik majd, az egyes szakterületeket pedig szakmai államtitkárok irányítják. A helyettes államtitkári poszt megszűnik. A változtatás mindenképpen azt jelenti, több tucattal csökken az állami felső vezetők száma.
A miniszteri névsor (lásd külön) kevés meglepetést tartalmaz. Bár Gyurcsány Ferenc azt ígérte, hogy a koalíciós alku keretében előbb a pártprogramokat, majd a kormány szerkezetét egyeztetik, s csak végül tárgyalnak a személyekről, a „káderkérdés” valójában végigkísérte az alkufolyamatot. Elsősorban Magyar Bálint körül éleződtek ki az ellentétek, akinek végül nem maradt más választása, mint felajánlani pártjának: nem ragaszkodik az oktatási miniszteri poszt megtartásához, hogy személye ne legyen akadálya a koalíció megkötésének. A költségvetés kiigazítását szolgáló reformcsomag párton belüli elfogadtatása érdekében Gyurcsánynak meg kellett felelnie a „szocialista népakaratnak”, annak pedig egyik sarkalatos pontja volt, hogy Magyarnak mennie kell. Úgy tudjuk, felajánlották neki, hogy „utazgathat a világban”, azaz vállalja el a külügyi tárcát, ezt azonban az SZDSZ prominens politikusa meglehetősen sértőnek találta. A kijelölt kormányfő végül azzal engesztelte ki, hogy felajánlotta neki az uniós pénzek felhasználását irányító testület, a kormány fejlesztéspolitikai kabinetjének helyettes vezetői posztját (a testület élén a miniszterelnök áll). Magyar Bálint erre igent mondott; úgy tudni, e feladatát kormány-megbízotti jogkörben látja majd el. A reformcsomag kiterjedt támogatása fejében emelte be Gyurcsány a kabinetbe például az MSZP alelnökét, Szekeres Imrét, hagyta meg a szocialista párton belül jelentős népszerűségnek örvendő Lamperth Mónikát a belügyi tárca – jobbára csak az önkormányzatiságért felelős – jogutódjának élén, s teszi meg munkaügyi miniszternek Kiss Pétert. Információink szerint lapzártánkig egyetlen kérdés – a külügyminiszter személye – maradt nyitva. |
|
|
|
|
Ma ennél egyelőre kevesebbet költ az állam ártámogatásra. Szakértők becslése szerint idén a mostani tömbtarifás rendszer fenntartása 200 milliárd forintot emésztene fel. Igen valószínűnek tűnik, hogy a támogatási keretet megfelezik, vagyis legfeljebb 100 milliárdot szánnak rá. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 1500 köbméteres éves fogyasztásig jár majd csak támogatás, e fölött viszont nem. „Szakmailag indokolható volna, hogy az évi 3000 köbméternél több földgázt fogyasztó háztartások a teljes mennyiséget piaci áron fizessék meg” – véli Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője. A lakossági ártámogatási rendszer átalakítását azonban nehezíti, hogy a mostani tömbtarifás rendszerben az önkormányzati és állami intézmények (iskolák, óvodák, kórházak) is kapnak támogatást. Ha ez megszűnik, az közel 60 százalékos áremelkedéssel járna számukra.
ADÓEMELÉSI DÁTUMOK. Elemzők szerint elvben nincs akadálya annak, hogy az áfa- és az eva-kulcsok emelését akár júliustól meglépje a kormány, így ezek hatása a teljes második félévben javíthatja a költségvetés bevételi oldalát. Az szinte biztosra vehető, hogy az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) és az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) egyelőre megmarad, bármennyire is ágáltak ellenük az adórendszer drasztikus egyszerűsítése mellett állást foglaló közgazdászok. Az ekho esetében júniusra tehető a puding próbája: ekkorra dőlhet el, hogy az új adónemmel (lásd Figyelő, 2005/35. szám) valóban érdemes-e tovább bonyolítani a rendszert. Májusig ugyanis az ötezres határt sem érte el az ekhósok tábora, ám a színlelt szerződések bűnbocsánatára, illetve a megtérésre adott moratórium június végi lejárta sok új belépőt hozhat. Mivel az államháztartás egészét tekintve az ekho hatása elhanyagolható (négy hónap alatt a bevétel alig haladta meg a félmilliárd forintot), nem kizárt, hogy az új adónem változatlan feltételekkel fut majd, kivéve, ha diszkriminatív jellege miatt elbukja az alkotmányossági próbát; esetleg az unió emel kifogást ellene, mivel nem tevékenység-semleges. Kormányhoz közeli forrásból úgy értesültünk: noha eltérő adónemekről van szó, elképzelhető, hogy az ekho munkavállalót terhelő részét is 20 százalékra tolják föl a jelenlegi 15-ről. Az eva esetében valószínűnek tűnik a 15 százalékos teher legalább 5 százalékpontos felemelése, bár megeshet, hogy ezt nem a ráta felpumpálásával, hanem egy kiskulcsos adónem eva-körre való kiterjesztésével érnék el. Azt még nem tudni, mi marad az iparűzésiadó korábban tervezett csökkentéséből, ám egyre valószínűbb, hogy a társa-ságinyereség-adót (tánya) 2 százalékponttal kívánja emelni a kormányzat, a jelenlegi 16 százalékról 18 százalékra. Az idei költségvetés 456 milliárd forintra számít a tányából, ennek alapján 2 százalékpontos emelés éves szinten nagyjából 50 milliárdot hozna. Az idei bevételnövekmény a bevezetés időpontjától függ. A társasági adó koncepció nélküli, pusztán a bevételi oldalt szem előtt tartó változtatása amúgy kísértetiesen emlékeztetne az úgynevezett bankadóra; az állam rövid távú pénzügyi érdekei mentén rángatja a gazdaságot, adót emel, ha kell a pénz, s csökkent, ha kell a népszerűség..
A törvénybe iktatott ötéves adóprogram tehát máris a múlté, mint ahogyan a jelek szerint a szabad demokraták választási programjába foglalt 20 százalékos egységes kulcs is csak ott valósul meg, ahol az emeléssel érhető el. Az adóreformra – meglehetősen homályosan és félreérthetően – a kormányprogramnak csupán egy félmondata emlékeztet: „…a kormányzati ciklus végén megkezdődhessen…az állampolgárok többsége számára egységes elvonási mértéket jelentő, átláthatóbb adórendszer kialakítása”. Ha leszámítjuk, hogy adóreformot nem túl célszerű a ciklus végén bevezetni, a fentiekbe akár az egykulcsos adórendszer bevezetésének hívei is belekapaszkodhatnak.
EGY BIZTOSÍTÓ MARAD. Dodonai megfogalmazások hangzanak el az SZDSZ másik alapkövetelésének, a több-biztosítós egészségügyi modellnek a megvalósulásáról is. „Nem toldozgatunk-foltozgatunk, hanem teljesen új várat építünk, és az, hogy egy vagy több tornyot húzunk-e fel rá, a fontos kérdések sorában talán a legutolsók egyike” – írta ezt körül Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnök múlt héten az egészségügyi ágazat képviselőivel folytatott megbeszélésen, világossá téve, hogy a biztosítói versenyhelyzet megteremtése nem szerepel napirenden. Legalábbis 2008-ig nem. Az elhúzódó koalíciós birkózásra utal, hogy ez az évszám még szerepelt a kormányprogram hétvégi változatában a több-biztosítós rendszer bevezetésének lehetséges időpontjaként, ám azután kikerült belőle.
Az ágazatot érintő reformintézkedések sorából így is kiemelkedik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) valódi biztosítóvá alakítása, amire 2007 végéig kerítenek sort. A Figyelő úgy értesült, az OEP-et első lépcsőben zártkörű részvénytársasággá alakítják. A szektor intézményi és finanszírozási reformját, valamint az orvosok, egészségügyi alkalmazottak új javadalmazási rendszerét is tartalmazó törvényjavaslatokat ugyancsak 2007 végéig készíti elő egy szakértői és kodifikációs csoport. Átalakul a járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátás teljes struktúrája és finanszírozási rendszere, emiatt több intézmény-összevonás, kórházi osztályok megszüntetése várható. Szakemberek szerint a jelenlegi 180 kórházból a jövőben csupán 60-80-nak kell ellátnia klasszikus kórházi feladatokat. A többiben jelentős profilátalakítást kell végrehajtani. A reform iránya, hogy a járóbeteg-ellátás megerősítésével egy időben nagyobb teret kell kapnia az olcsóbb, egynapos sebészeti ellátásnak.
Az egészségügy átalakítása (az ellátás minőségének javításán túl) azért is kiemelt jelentőségű, mert a nyugdíj- és a tb-alap 2005-ben 25 százalékkal költött többet annál, mint amennyi bevételük a járulékokból származott. „Míg a hiányuk 1995-ben a GDP 1 százalékát tette ki, ma már a 4,0-4,5 százalékát” – hívja fel a figyelmet Mihályi Péter egészségügyi közgazdász. Nagy kérdés, hogy az idei deficit csökkentése hogyan érinti majd a gyógyszerkasszát, illetve a gyógyszerárakat. A kiadási és a bevételi oldal egyenlegjavító lépéseinek összesített idei nettó hatása elemzői becslések szerint így is aligha haladja meg a 200 milliárd forintot, ami nem tűnik alapvető korrekciónak, főleg ha az EU nem fogadja el a kormány legújabb autópálya-finanszírozási ötletét.
Az OEP kassza rendbetételét szolgálja, hogy információink szerint hamarosan már csak azok vehetik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, akik rendelkeznek egészségbiztosítással. Az alapcsomagba tartozó ellátások, mint például az anya- és gyermekvédelmi, a népegészségügyi, illetve a sürgősségi ellátások azonban biztosítástól függetlenül, állampolgári jogon járnak továbbra is. Az elmúlt napokban sokat emlegetett recept- és vizitdíjat viszont még nem tudni mikor vezetik be. A GKI Egészségügy-kutató Intézetének számítása szerint az alkalmankénti szimbolikus 200 forintos vizitdíj évi 7 milliárd forintos bevételt hozna, ami nem jelentős tétel az évi 1500 milliárdos egészségügyi kasszában, ám alkalmas lehet a hálapénz visszaszorítására, mert a betegek „két zsebbe már nehezebben adnának pénzt”. Szlovákiában, ahol 2003 óta tart az átalakítás, a vizitdíj bevezetése után ugyan egyáltalán nem csökkent az orvos-beteg találkozások száma – a lakosság mindössze másfél százaléka nyilatkozott úgy, emiatt nem fordul orvoshoz -, ám a hálapénz mértéke egyharmadára esett vissza.
|
Kilenc törvényjavaslat
Beindultak az egyeztetések az ellenzékkel azokról a törvényjavaslatokról, amelyek az államreformot és a közigazgatás karcsúsítását szolgálják, s elfogadásukhoz kétharmados parlamenti jóváhagyás szükséges. A miniszterelnök nem fűzött nagy reményeket ahhoz, hogy az ellenzék is elfogadja a kétharmados szavazattöbbséget igénylő törvénycsomagot – legalább is erre lehetett következtetni abból az eszmefuttatásból, amelyet Gyurcsány Ferenc a tárgyalás első fordulóját megelőző napon tett közzé a blogján: „A parlamenti pártok és vezetőik között a szükséges minimumnál messze alacsonyabb az emberi, szakmai, politikai bizalom”.
A kilenc törvényjavaslat többek között kitér arra, hogy a jelenlegi 17 helyett csak 12 miniszter alkossa a kormányt. A parlamenti képviselők semmilyen állami és önkormányzati cégben nem lehetnek vezetők, felügyelő-bizottsági tagok, nem kaphatnak semmilyen juttatást a közalapítványokban, köztestületekben és közhasznú társaságokban betöltött tisztségekért. A pártfinanszírozás annyiban változna, hogy a pártok vezetőit anyagi felelősség terhelné, ha pártjuk törvénysértést követ el, a pártoknak minden támogatásról számot kellene adniuk a nyilvánosság előtt. Nem korlátoznák a kampánykiadásokat, de azokat teljes körűen nyilvánosságra kellene hozni, s a jövőben az Állami Számvevőszék valóban ellenőrizheti a legfontosabb tételeket. A kormány a parlamenti képviselők számát 78-cal, 298-ra csökkentené, és egyfordulóssá tenné az országgyűlési képviselőválasztásokat. Már 2006 őszétől átlagosan 20-40 százalékkal csökkenne a képviselők száma a megyei és fővárosi közgyűlésben, 2009-től a megyei helyett regionális közgyűlések működnének, a most ősszel megválasztott települési és önkormányzati képviselők hat évre kapnának mandátumot, de 2012-től továbbra is négyévente lennének az önkormányzati választások. Egyebekben pedig korlátoznák a mentelmi jogot, jobban bevonnák a civileket, egyházakat a jogalkotási folyamatba.
Sokan már a tárgyalás lehetőségében sem bíztak kormány és ellenzéke között. Lapzártánk idején az öt parlamenti párt csak azt a megegyezést írta alá, miszerint megszavazzák a kormányalakításhoz szükséges technikai alkotmánymódosítást (új kormánystruktúra, kevesebb minisztérium), és lehetővé teszik, hogy a kormány a saját működésével kapcsolatos döntéseket az ellenzék nélkül is meglépje. Az ellenzék viszont nem járult hozzá, hogy a miniszterhelyettesi tisztség bekerüljön az Alkotmányba – ettől függetlenül a miniszterek kinevezhetnek maguk mellé helyettest, csak nem lesz olyan hatalma, mintha az alaptörvény rendelkezett volna róla. A kétharmadosokról szóló további érdemi vitát viszont a Fidesz kezdeményezésére június 9-ig elnapolták, mondván: addig a kormányprogrammal kívánnak foglalkozni, amíg azt el nem fogadja az Országgyűlés. „Reméljük, hogy a kormányprogram egy fontos, a következő négy évet meghatározó dokumentum lesz, és az ellenzéknek lesz ehhez véleménye” – mondta a Figyelőnek Répássy Róbert Fidesz-képviselő, a többpárti tárgyalások egyik szereplője. A kormány beiktatásáig tehát a kormányprogramról kemény politikai vita várható. Márpedig például az önkormányzati törvényt még az elkövetkező hetekben el kellene fogadni, ha eszerint akarnák megtartani az őszi választásokat. Ennek valószínűtlenségét azonban érzékelteti, hogy Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere például lapunknak azt nyilatkozta: nem ismeri a javaslatot, hivatalosan nem kapott semmiféle törvényszöveget. Az önkormányzati képviselők számának csökkentését támogatja, de nem ezt tartja ma a legégetőbb problémának. „Debrecen város 50 milliárdos éves költségvetéséből 150 millió a közgyűlésre fordított összeg, de ebben már a dologi kiadások is benne foglaltatnak” – illusztrálta a lehetséges megtakarítás mértékét Kósa. „Az igazi probléma az, hogy a kormány egyre-másra újabb és újabb feladatokat lőcsöl a helyi képviselőtestületekre, amelyekhez pénzt viszont nem ad” – fogalmazott a polgármester, aki pótcselekvésnek és látszattevékenységnek tartja a kormányalakulás és programalkotás eddigi fejleményeit. Azt pedig egyenesen „intenzív bohózatnak” nevezte, hogy a kormányoldal álláspontját többnyire kizárólag Gyurcsány blogjából lehet kimazsolázni.
SÁGHY ERNA |
|
|
|
|
