Tegyük a szívünkre a kezünket: senki nem hitte volna, hogy a megfelelő emberek tettre váltják az elhatározást, és elvégzik a homlokzati rekonstrukciót az Oktogon bérházain. Pedig részben ez történt. De. Az Oktogon Abbazia-házát néhány hónapja újították fel – máris tele van graffitivel. A Savoy-ház elől még el sem bontották az állványzatot, 2006. március 23-án, este valakik összefirkálták (a térfigyelő kamerát 24-én, délben szerelték vissza). A New York palotát még át sem adták, amikor egyik hatalmas üvegtábláját összekaristolták kulccsal, úgy, ahogy a metrószerelvények ablakait „szokás”.
Nem lehetünk sem ékesszólóak, sem kihívóan eredetiek, a graffiti pont annyira elkoptatott téma, mint mondjuk a magazinok tetoválásokról szóló összeállításai. Persze, ezért aztán a graffitisek is egyre merészebb helyekre festenek. Alig van „szabad” tűzfal a körúti bérházakon. Ha két épület magassága eltér egymástól, a kilógó felületet megtalálják azok a srácok, akik a festészetet valójában extrém sportnak fogják fel. Pedig nem kell konzervatívnak lennünk ahhoz, hogy a graffitisek kiverjék biztosítékot. A legtöbb bérház magántulajdon, a lakók felújítási alapba befizetett pénzéből újítják fel, és egy összefirkált házban lévő lakást nyilván nem lehet olyan jól eladni, mint egy tiszta homlokzatú épületben lévőt. Az ember immunis lett a graffitivel szemben, enged a körülmények hatalmának, sőt azon csodálkozik, hogy a Nyugati téren felújított házra még nem helyeztek el egyetlen úgynevezett taget sem.
Persze, megittasulva a hűvös mérlegelés lehetőségétől, eszünkbe juthat a jog szigorának következetesebb alkalmazása, akkor viszont lelkiismeret furdalásunk támad, hogy mi van a legendás szabadelvűségünkkel. És mi van a városszeretetünkkel, melyre szintén büszkék vagyunk? Mi van a leplezetlen sóvárgásunkkal, hogy olyannak szeretnénk látni a belváros képét, amilyennek Kosztolányi vagy Babits látta.
Az Oktogon Budapest azon kevés köztereinek egyike, amelyet még nem tettek cinikusan és helyrehozhatatlanul tönkre. A bizalmaskodás sunyi árnyalatával a tekintetemben írom le: akkor próbáljunk meg jobb híján annak örülni, hogy még állnak az Oktogon házai, a zaj és a por és a graffitik ijesztő teljességében!
