A triphop maga volt a modern, urbánus életérzés, így aztán az irányzat lecsengése után sem érezzük magunkat kellemetlenül, amikor meghalljuk mondjuk a Karmacomát, vagy éppen a Protectiont.
Ha húsz év múlva televíziós összeállítást készítenénk a kilencvenes évek meghatározó irányzatairól, akkor a grunge és a britpop mellett nyilván a triphop lenne a harmadik nagy témakör. A triphopnak a maga nihilista melankóliájával kulcsszerepe volt abban, hogy azok is elfogadják az elektronikus irányzatokat, akiknek a pop legfőbb fétistárgya a gitár volt.
A bristoli Massive Attack számára a triphop csak a közös nevező volt, a dub-reggae, a jazz, a hiphop, majd később egyre inkább a dark-rock elemeiből építkező zenéjük ügyesen használta ki és sűrítette egybe a szórakoztatóipari toposzokat, hogy azokból egy sötét nagyvárosi tájképet fessen. A Massive Attack univerzumának alaprajzát könnyen megrajzolhatjuk tehát, a végeredményt azonban csak egy 3D-s szimulációs filmen értenénk meg.
A Collected a lélek mélyvilági zajlását tükröző elektronikus siratóénekek sora, amely nem tartja az időrendet, arról nem is beszélve, hogy a válogatást más hangsúlyokkal, más sorrendiséggel is el tudtuk volna képzelni. Sajnos az összeállításról lemaradt a Three, vagy a The Cure-szemplinget (10:15 Saturday Night) is felhasználó Man Next Door – ezek a rajongók legnagyobb becsben tartott felvételei között szerepeltek. De éppúgy kirostálták a dokufilmekben és hírműsorokban oly sokszor felcsendülő Weather Stormot, vagy az irodalmi szkeccsfilmeknél is használt Heat Misert.
A június 13-án a Pecsa színpadán fellépő zenekar egyetlen új felvételt gombolt az anyaghoz, a Live with Me című záradékot – pályafutásuk egyik csúcsteljesítményét. E dal reményre ad okot, hisz’ a legutóbbi, 100th Window című gyengén muzsikáló lemezük után sokan szanálásra ítélték a triphop rideg, fémes hatású üvegpalotáját.
Massive Attack: Collected EMI • 78 perc, 14 szám. Poptőzsdei árfolyam: ****
