Amikor Caterina Fake, a Flick fényképközlő weboldal társalapítója egy márciusi este leült megírni aznapi blogbejegyzését, előre tudta, hogy mondandója sokakat zavarni fog. Üzenetében – amelynek a „Ma nem érdemes céget alapítani” címet adta – őszintén érvelt amellett, hogy újra buborék fenyegeti az internetes üzleti világot. A társaságok értéke egyre emelkedik, tömegével jönnek létre a mások szolgáltatási modelljét utánzó cégek, és a kockázati befektetők ismét számolatlanul zúdítják a pénzt a szektorba. Fake, aki dotcom lufi kidurranása után saját erejéből alapította meg vállalkozását 250 ezer dollárból, majd tavaly eladta azt a Yahoo!-nak, arról is írt, hogy e trendek miatt az igazán ígéretes startup cégek nem tudnak kitűnni a többiek közül. Egyúttal vitatta azt a nézetet, hogy a Web 2.0-nak nevezetett második internetes hullámban minden vállalkozás jól fog járni, sőt odáig ment, hogy azok némelyikét „puszta attrakciónak” nevezte, nem társaságnak. A ma tapasztalható pezsgés, tette hozzá, 1998-ra emlékezteti őt.
KASZÁLNI AKARNAK. Alig jelent meg a blogbejegyzés, máris özönleni kezdtek a hozzászólások. A legtöbb arról szólt, hogy Fake téved. „Egyáltalán nem értek egyet veled – állt az elsőben -, most, hogy megint jön a pénz, mindenkinek a maga szakállára kell dolgoznia, mert csak így lehet kaszálni.” Az ilyen reakciók azonban csak megerősítették Fake-et abban, hogy jól látja a helyzetet: „Mindez alapvetően az én igazamat bizonyítja. Túl sokan akarnak hasítani a tortából. Azt hiszik, elég elindítani egy webes ismerősgyűjtő hálózatot, vagy egy tartalommegosztó szolgáltatást, és máris gazdagok lesznek.”
Vajon tényleg kialakul egy újabb internet-buborék? Ágazati partikon, szakmai konferenciákon és a különböző webnaplókban végeláthatatlan vita folyik a kilátásokról, s a téma olyannyira mindenkit foglalkoztat, hogy a vitába még azok is bevonódnak, akiknek egyébként elegük van a kérdés boncolgatásából. John Doerr, a Kleiner Perkins Caufield & Byers kockázati befektetési cég partnere egyáltalán nem is szereti a buborék kifejezést, helyette inkább boomnak nevezi a kilencvenes évek végét. Némelyek az egész vitát kontraproduktívnak ítélik. Így például David Hornik, az August Capital partnere szerint sokan vannak, akik valódi üzletépítésen akarnak dolgozni, és úgy érzik, mások az ő rovásukra találgatják, hogy van-e buborék vagy nincs.
Ezzel együtt nehéz nem észrevenni bizonyos hasonlóságot a mostani helyzet és a dübörgő kilencvenes évek között. A San Franciscó-i South of Market – vagy közkeletűbb nevén: SOMA – negyedben, amely a dotcom összeomlás után szinte teljesen kihalt, ma ismét gombamód szaporodnak az új vállalkozások, a vendéglők és a bárok. Áprilisban rekordszámú – 9 ezer – résztvevő gyűlt össze az itt rendezett éves ad:tech konferenciára. Az internetes szektor háromnapos banzáján olyan bulikat tartottak – természetesen cégek szponzorálásával -, amelyek erősen emlékeztettek a Nagy Buborék hedonista napjaira.
Ráadásul a feltámadás közepette a startup cégek is rendeznek figyelemfelkeltő partikat, igaz, a múltból okulva némi önmérséklettel. A webes analitikai szoftverekben utazó, San Mateó-i székhelyű Genius például a San Franciscó-i modern művészetek múzeumát bérelte ki május 3-i bemutatkozására. Az alkalmazottak narancssárga ingben pompáztak, a bárnál narancskoktélokat szolgáltak fel a 400 meghívottnak, és az eseményt egy helyi tévécsatorna is közvetítette. Feltűnően hiányoztak viszont bizonyos, a kilencvenes években megszokott extrák, köztük a tízezer dolláros jégszobrok. David Thompson, a Genius társalapítója és vezérigazgatója nem mulasztotta el tudatni a résztvevőkkel, hogy a tegnap dotcom cégeitől eltérően ők már kész termékkel, és fizető ügyfelekkel debütálnak.
A második buborékkal kapcsolatos félelmek nem alaptalanok. A startup vállalkozások láthatóan egyre jobban felértékelődnek. A Cooley Godward ügyvédi iroda kimutatása szerint a tavalyi negyedik negyedévben a kockázati tőkéből finanszírozott cégek 75 százalékának nőtt az értéke ahhoz az időponthoz képest, amikor legutóbb pénzhez jutott. Egy évvel korábban ez az arány 60 százalék volt. A vevők pedig hajlandók elképesztő összegeket fizetni egy-egy startup cégért: az eBay több mint 2,6 milliárd dollárért vette meg a Skype Technologiest, a News Corp.-nak pedig 650 millió dollárt ért meg a MySpace.com. Mint a MoneyTree Report statisztikájából kiderül, az első negyedévben a kockázati befektetők összesen 5,6 milliárd dollárral szálltak be 761 társaságba, ez éves összevetésben 12 százalékos növekedést jelez.
A startup vállalkozások kultusza is megint egyre erősödik, s a médiában szakadatlanul folyik a találgatás arról, hogy az alakulóban lévők közül melyekben van a legtöbb fantázia. „Nem érdemes túl korán a figyelem középpontjába kerülni. Olyan ez, mint amikor a szülőknek megmondják, hogy a gyerekük zseni, és ha felnő, sok pénzt fog keresni, mire ők pont azt változtatják meg benne, ami zsenivé tette” – inti óvatosságra a vállalkozások elindítóit Jakob Lodwick, a videóival népszerűvé vált CollegeHumor.com partnere.
Pezseg a felszín
A Szilícium-völgy a túlhevülés jeleit mutatja:
ELSZÁLLÓ ÁRAK. A vevők szédületes összegeket fizetnek az internetes startup cégekért, az eddigi rekordügyletben az eBay 2,6 milliárd dollárért vásárolta föl a Skype Technologiest.
TŐKEBŐSÉG. Az első negyedévben a kockázati befektetők 5,6 milliárd dollárt invesztáltak 761 cégbe, 12 százalékkal többet, mint egy évvel korábban.
PEZSGÉS. San Francisco SOMA negyedében gomba módra szaporodnak a startup vállalkozások, a vendéglők és a bárok.
Annyi bizonyos, hogy az őrület jóval enyhébb a korábbi lufi kidurranását megelőzően tapasztaltnál, ami azzal is magyarázható, hogy a befektetők már nem vevők minden első nyilvános részvénykibocsátásra (IPO), és a jegyzett technológiai társaságok többségének is ésszerű szinten mozog az árfolyama. Tavaly 56, kockázati tőkével támogatott cég ment tőzsdére, s IPO-ik együttesen 4,5 milliárd dollárt hoztak. Ez alig az egynegyede annak a 17,8 milliárd dollárnak, ami 1999-ben az akkor bevezetett 223 társaság IPO-jából folyt be. A Nasdaq index pedig május elején 54 százalékkal maradt el a 2000. március 10-i 5048 pontos rekordtól.
Az újabb internetes buborék kialakulására vonatkozó kérdés talán nem is megválaszolható. Ám már maga a vita is sokat elárul az ágazat mentalitásáról. A kilencvenes évek végének Nagy Buborékja ugyanúgy formálta egy internetes vállalkozói és befektetői nemzedék gondolkodásmódját, ahogyan a második világháború előtti gazdasági válság hatott az akkori üzletemberekre. „A buborékgeneráció tagjai már tisztában vannak azzal, hogy a dolgok ellenőrizhetetlenné válhatnak. Beléjük ivódott bizonyos óvatosság” – mondja Bill Burnham, a Mobius Venture Capital volt partnere.
Ez az oka annak, hogy a vállalkozók roppant gyakorlatias elveket követnek a cégek létrehozásakor. A kilencvenes években az alapítók több tízmillió dollárnyi kockázati tőkét vonhattak be abban a reményben, hogy cégüket néhány éves expanzió után milliárdokért értékesíthetik a tőzsdén.
CSŐLÁTÁS. Más kérdés, hogy a startup vállalkozások felértékelődése túl sokakat ösztönöz arra, hogy szintén szerencsét próbáljanak a gyors növekedést ígérő területeken, például az ismerősgyűjtő hálózatokkal. Az ilyen szolgáltatások csekély befektetést igényelnek, ezért könnyen lemásolhatóak. „Cégalapítási buborékban vagyunk. Az új társaságok jó része ki fog múlni” – fogalmaz Joe Kraus, a JotSpot internetes kiadóvállalat társalapítója. Az elmúlt években a vállalkozók és a befektetők körében sajátos csőlátás alakult ki arra vonatkozóan, hogy mi működik, és mi nem. Ez viszont gátolhatja a kreativitást. A cégek alapítói és pénzelői sokszor azt állítják, hogy új internetes ötletek után kutatnak, holott valójában nem így tesznek. „Csak egy olyan ötlet kell nekik, amelyről a múltban bebizonyosodott, hogy működik, és amelyet némi csavarral újnak lehet láttatni” – mondja a kreatív gondolkodást elemző Edward de Bono.
Ám, még ha naponta jönnek is létre a viszonylag csekély tőkeigényű, egymástól szinte megkülönböztethetetlen cégek, egyáltalán nem szükségszerű, hogy az internetes szektorban újabb krach következzék be. A Szilícium-völgy története tele van kisebb buborékokkal, amelyek nem okoztak elviselhetetlen károkat, viszont motivációul szolgáltak a vállalkozók és a befektetők számára. Annak idején például úgyszintén a gyors meggazdagodás reménye mozdította el a számítógépes ágazat fejlődését a merevlemez-meghajtók gyártásától a játékok felé. „A Szilícium-völgynek folyamatosan pezsgődurranásokra van szüksége, hogy az egész rendszer működni tudjon” – állítja James F. Fulton, a Cooley Godward munkatársa. Még néhány milliárdos ügylet pedig felrázhatja az üveget.
