Közismert az állattenyésztők története, akik az ötvenes években addig-addig kozmetikázták a szaporulatról szóló jelentést, amíg az meg nem felelt a megyei pártbizottság elvárásának. Azután a pártközpont elrendelte az újszülött malacok felének beszolgáltatását, s így a gazdák süldők nélkül maradtak, merthogy a valóságban éppen feleannyi malacka jött a világra, mint amennyit bevallottak. Tanácsadók szerint ez a ma már mosolyogtató történet ékes példája annak, hogyan ösztönözhet a beszámolók meghamisítására az olyan rendszer, amely irreális elvárásokat támaszt. „A legfontosabb, hogy a munkavállalónak van-e kellő motivációja. Például egy erősen értékesítés-centrikus vállalatnál, ahol a vezetői bónusznak feltétele a folyamatosan növekvő forgalom, nagyobb a beszámolóhamisítás veszélye” – mondja Ámon Gábor, a KPMG vitás gazdasági ügyekkel foglalkozó szakértője.
A PricewaterhouseCoopers (PwC) évről évre jelentést készít a gazdasági bűncselekmények alakulásáról. A 2005-ös globális felmérés részeként tesztelt 75 nagyvállalat negyede vált gazdasági bűncselekmény áldozatává a megelőző két év során. Ez nemcsak a térség 47 százalékos átlagánál jobb arány, de a 2003-ban Magyarországon regisztrált 39 százalékhoz képest is javulást mutat. A PwC felmérése szerint ebből eredő veszteségük átlagos összege meghaladta a 800 ezer dollárt, 17 százalékuk esetében pedig 1 millió dollár fölötti volt a kár. Ugyanakkor a megkérdezettek 48 százaléka számol egyéb járulékos veszteségekkel, az üzleti kapcsolatok megromlásával, presztízsvesztéssel, a munkavállalók motivációjának csökkenésével.
 |
Az elkövetők
Saját alkalmazottak, többnyire 30-40 év közötti, felsőfokú végzettségű férfiak követik el a PwC felmérése szerint a gazdasági bűncselekmények 58 százalékát. A visszaélések 22 százalékánál felső vezetők voltak az elkövetők, a középvezetők érintettsége mindössze 13 százalékos. Mindkét csoport esetében komoly motivációs tényező, hogy beosztásuknál fogva könnyebben ki tudják kerülni a vissza-élések megakadá-lyozására beépített ellenőrzési pontokat. |
|
|
|
|
INGOVÁNYOS TERÜLETEK. Különösen kiszolgáltatott helyzetben működnek a nagy értékesítő hálózattal dolgozó társaságok, például biztosítók, bankok. Tipikus példának számítanak a gyógyszercégek is, amelyeknél fontos szerepet kap az országot járó orvoslátogatói hálózat. „Nagyon nehéz ellenőrizni, hogy a céget képviselő alkalmazott követi-e az előre meghatározott tervet, és a személyes találkozások során megfelelő-e a munka minősége” – mondja Leitner György, a GlaxoSmithKline Kft. ügyvezető igazgatója. Az orvoslátogatók rendszeres jelentésekben számolnak be a munkájukról, a vezető gyógyszercégek azonban ezt általában csak szúrópróbaszerűen ellenőrzik, vagyis telefonon rákérdeznek az orvosoknál, hogy a cég embere valóban járt-e náluk, és bemutatta-e a termékeket. Azért már arra is akad példa, hogy egy gyógyszercég műholdas helymeghatározással követi az orvoslátogatóit, és így pontosan tudja, hogy ki, mikor, hol járt és mennyi időt töltött a helyszínen.
Magyarországon jelenleg mintegy 2,5 ezren dolgoznak orvoslátogatóként, és a kezdeti „vadhajtások” után az elmúlt évekre már letisztult a szakma. Míg korábban gyakori volt, hogy az orvoslátogatók csak „külsősként”, szerződésekkel dolgoztak a cégeknek, ma már szinte mindegyikük alkalmazotti jogviszonyban áll, és ez az ellenőrzésnél is jobb lehetőségeket ad a társaságok kezébe. A mintának szánt termékeket és a promóciós anyagokat szigorú szabályok szerint kapják és adják tovább a munkatársak. Egy-egy orvos évente legfeljebb két doboz mintát kaphat egy adott termékből és csak a legkisebb kiszerelésben. Az átadást dokumentálni kell. A promóciós anyagok – legfeljebb 3100 forint értékben – csak az orvosok munkáját támogató tárgyak lehetnek. Persze nehéz követni, hogy a munkatársak otthon hány reklámpólót fognak be a kertészkedéshez. „Nyilvánvalóan nem nagy mennyiségről van szó, senki sem fog üzletelni a cég logójával ellátott műanyag golyóstollakkal” – mondja Leitner György. Előfordul, hogy a munkatársak teljesítménye a negyedéves zárások előtt megugrik, igyekeznek a határidő előtt feltornászni az eladásaikat, hogy a prémiumhoz szükséges szintet elérjék. A cégeknek ilyen esetben arra kell figyelniük, hogy a számok mögött tényleges igény jelenjen meg, és ne csak az orvosnál lévő készletek felhalmozását érje el az ügynök. Ebből a szempontból a gyógyszercégek speciális helyzetben vannak, hiszen az orvoslátogatók sokszor az egykori kollégáikkal állnak üzleti kapcsolatban, személyesen is jól ismerik őket.
Az elszámolási határidő közeledtével nemcsak az orvoslátogatók, de sokszor más utazó ügynökök teljesítménye is hirtelen megugrik. Az egyik, professzionális kéziszerszámokat forgalmazó cégnél felfigyeltek arra, hogy néhány emberük december utolsó napjaiban több milliós üzleteket kötött, aminek eredményeként szép summát tehetett zsebre jutalékként. Csakhogy januárban sorra mondták vissza a megrendeléseket. Kiderült: az ügynökök eleve így állapodtak meg partnereikkel. „Az összejátszást nehéz bizonyítani” – mondja a szóban forgó szerszámipari társaság névtelenségéhez ragaszkodó kereskedelmi vezetője. Mindenesetre a trükkös üzletkötőktől megszabadultak, amint lehetett. Az ilyen típusú visszaélésekkel szemben az nyújthat védelmet, hogy ma már nem az év végi, hanem az egész éves, folyamatos teljesítmény alapján határozzák meg az ügynökök prémiumát, és azt nem karácsonykor egy összegben, hanem negyedévente számítják és fizetik ki.
A nemzetközi szakirodalom szerint a bennfentes visszaélések elkövetéséhez a motiváció mellett szükség van természetesen a lehetőségre is. Egy tanácsadói körökben gyakorta emlegetett ökölszabály szerint a munkavállalók 10 százaléka soha nem károsítaná meg a cégét. Viszont az alkalmazottak 80 százaléka nem habozna megtenni ezt, ha alkalma nyílna rá, és biztos volna benne, hogy nem bukik le. A fennmaradó 10 százalék pedig tudatosan keresi az alkalmat, hogy kijátssza munkaadóját. A harmadik szükséges feltétel az úgynevezett „önracionalizálás”, vagyis, hogy a munkavállaló legalább saját magának igazolni tudja: amit tesz, az tulajdonképpen nem bűn. Gyakorta a túlságosan szigorú rezsim, vagy egyszerűen csak egy cezaromán főnök teremti meg az önigazolás lehetőségét, kialakítva a munkavállalóban azt az érzést, hogy amit elvesz a cégtől, az neki kárpótlásként jár azért, ahogyan bánnak vele.
HAMIS BIZTONSÁG. A Figyelő által megkérdezett szakértők szerint jelentős kockázati tényező a hamis biztonságérzet. „A csalások mindig egy másik vállalatnál történnek” – említi Ámon Gábor a klasszikus hiedelmet, amelyet oly sokszor tapasztalnak a tanácsadók olyan cégeknél, ahol később azután kiderül, a dolgozók bizony rendre kijátsszák és megrövidítik munkaadójukat. A PwC felmérése során a megkérdezettek 69 százaléka nem számol azzal, hogy gazdasági bűncselekményt követnek el ellene a következő öt évben, bíznak ugyanis saját kockázatkezelő rendszereikben. Az elemzők szerint azonban sok társaságnál nem látják a tényleges rizikótényezőket, nem elég óvatosak, és ezzel erősen kiszolgáltatják magukat. „Egyes vállalatvezetők úgy érzik, ha számolnak a bennfentes visszaélések lehetőségével, azzal tulajdonképpen azt ismerik el, hogy nem végzik jól a munkájukat; könnyebb azt mondani, hogy minden a legnagyobb rendben van” – érvel a KPMG szakértője, aki szerint ezért rendkívüli mértékű a látencia a vállalati csalásokat tekintve. A tanácsadók ugyanakkor arra figyelmeztettek: vigyázni kell, hogy a kockázatkezelés ne tegye nehézkessé, rugalmatlanná az adott szervezetet. Csak az igazán neuralgikus pontokra, beosztásokra kell koncentrálni. Nem könnyű, de nem lehetetlen megtalálni az egyensúlyt. Olykor egészen jelképesnek tűnő lépésekkel is számottevően mérsékelhetők a kockázatok. Ilyen lehet például a kiszámítható és átlátható javadalmazási rendszer, vagy a folyamatos visszajelzés az alkalmazottak munkavégzésére vonatkozóan.
