Véget ért a magyarországi biztosítási piacon a tíz évig tartó mesés profitkorszak – kesergett az egyik társaság vezetője a közelmúltban. A cégek egyre gyilkosabb versenyt vívnak egymással az ügyfelekért: a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási piacon már 30-40 százalékosak a díjkülönbségek, a lakásbiztosítások árai néhány év alatt 20-25 százalékkal csökkentek, az amúgy is nyomott vállalati biztosítások díjai pedig egyre mélyebbre süllyednek. Még a kevésbé borúlátóak is egyetértenek abban, hogy az elmúlt évtizedben évről évre biztosan kétszámjegyű növekedést produkáló magyarországi piac bővülése egyszámjegyűre vált.
A régió piacvezetője. Időben megkezdte az építkezést.
POTENCIÁL. Óriási növekedés várható viszont a tőlünk keletebbre fekvő, ma még nem uniós tagországok biztosítási piacain, s a babérokat az fogja learatni, aki az elsők között odaér – állítja Utassy László, az OTP Garancia Biztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója. Míg a legutóbbi bővítés előtti uniós tizenötöknél átlagosan 3 ezer dollárnyi biztosítási díj jut egy főre, addig Magyarországon 345, Bulgáriában pedig mindössze 55 dollár ez az összeg (lásd a grafikont). Egyre több jel utal arra, hogy a társaságok az erős konkurenciaharc miatt nem várhatják meg a keleti terjeszkedéssel az egyes országok EU-csatlakozását. Akkor ugyan már a jelenleginél sokkal olcsóbban és kevesebb bürokratikus akadályt leküzdve (cégalapítás nélkül, határon átnyúló szolgáltatást nyújtva) is beléphetnének a piacra, de inkább vállalják a mai nehézségeket. Nem akarnak ugyanis lemaradni Közép-Európa nagy játékosai, illetve a helyi tulajdonú cégek mögött.
A magyarországi biztosítási piachoz hasonlóan közepesen fejlett szlovák élet- és nem-életbiztosítási piacot elsöprő többséggel – 26, illetve 42 százalékkal – az Allianz cégei vezetik, de az első tízben szerepel az ING, a Generali, az Uniqa és az Union is. A robbanás előtt álló bolgár piacon is mindkét szegmensben dobogós az Allianz, a tíz legnagyobb között ott az AIG, a Grawe, sőt, az OTP Garancia alig két éve alapított ottani érdekeltsége is. Az Allianz a szintén nagyon ígéretesnek tartott Romániában is tarol; ott negyedik az ING, s a TOP 10-ben megtalálható a Wiener Stadtische (a magyarországi Union anyacége) és a Generali érdekeltsége. A magyarországi nagy biztosítók közül a legutóbbi évekig csupán az Aegon és az OTP Garancia nem volt jelen tőlünk délkeletre, most azonban e cégek is nagy erőkkel álltak neki az építkezésnek.
„Az OTP-csoport területi értelemben is a több lábon állás filozófiáját vallja” – mondta a Figyelőnek Dögei Sándor, az elmúlt két-három évben a környező országokban öt biztosító társaságot is alapító, illetve megszerző OTP Garancia Biztosító régiós fejlesztésekért felelős vezetője. Három éve alapítottak egy élet- és egy nem-életbiztosítót Szlovákiában, 2004-ben és 2005-ben ugyanezt tették Bulgáriában, majd – az utolsó pillanatban – meg tudták vásárolni az Asigurarea Ceccar Romas SA-t. Ez ugyan kis játékos, de így legalább hozzájutottak egy kompozit – élet- és nem- életbiztosítási tevékenységre egyaránt jogosító – biztosítási licenchez, s ezzel megspórolták a két cég alapításával kapcsolatos többletköltségeket és időt.
Az OTP Garancia világosan kirajzolódó stratégiája szerint minden esetben követi anyabankját: mivel tevékenységének fő ereje a bankbiztosítás önállóan nem kíván terjeszkedni. Utassy elmondta: ahol viszont a bank megjelenik, a helyi viszonyokat, lehetőségeket megvizsgálva döntenek a biztosítási tevékenység beindításáról. A terjeszkedő társaságok kezdetben mindenütt bankfiókokban, banki termékekhez kapcsolódó, így hitelfedezeti élet- és lakásbiztosításokat értékesítenek. Az OTP-csoport több elemző szerint a felvásárlás réme elől menekül előre a régióba, maga után húzva leányvállalatait is. „Szeptemberre elkészül a tanulmány a horvátországi biztosítóalapításról, illetve vásárlásról, s ennek alapján döntünk” – mondja Dögei. A fenti logika szerint a következő lépés Szerbia lehet, ahol a közelmúltban vette meg a Niska Bankot a magyar hitelintézet.
Kedvezmények
Miközben a magyarországi életbiztosítások után jár adókedvezmény (20 százalék, de legfeljebb évi 100 ezer forint), addig a környező országok lényegében egységesek abban, hogy nem dotálják ily módon a hosszú távú megtakarításokat. Bulgáriában egyáltalán nincs adókedvezmény, Romániában a kilencvenes évek elején bevezették, ám – hasonlóan a magyarországihoz – a nem megfelelő szabályozás miatt sokan adóelkerülésre használták, s ezért később meg is szüntették. Szlovákiában a magyarországi önkéntes nyugdíjkasszákhoz hasonló nyugdíjalapokba befizetett összegekre jár csak adókedvez-mény, Csehország-ban pedig a vállala-tok részesülnek ilyenben, ha munkavállalójukra biztosítást kötnek. A kedvezmények változása természetesen jelentős mértéken befolyásolhatja a biztosítók eredményességét.
„Az életbiztosítások eladása igazából a középrétegek megjelenésével és vagyonosodásával ugrik meg, akkor viszont stabilan számítani lehet rá” – indokolja a cégvásárlást Kepecs Gábor, az Aegon-csoport közép- és kelet-európai régióigazgatója. Számításai szerint a lengyeleknél a következő időszakban várható hasonló növekedés, mint nálunk 1995 és 2002 között. Ezt ráadásul felértékeli, hogy a lengyel piac a régió legnagyobbja.
Elemzők szerint az elmúlt tíz évre jellemző magas magyarországi profitráták a következő tíz esztendő alatt belesimulnak a jóval mérsékeltebb nyereségességet kirajzoló nyugat-európai trendbe. Aki ennél többet szeretne, annak a magasabb profit fejében vállalnia kell a szabályozási bizonytalanságokat, valamint a nagyobb gazdasági és politikai kockázatokat. A magas rizikó nyomán alapvető szempont a több lábon állás: ha a régió egyik országában esetleg valamilyen drasztikus piacszűkítő fegyvert vetnének be – például bevonnák a biztosításokat az áfa-körbe -, a csoport kedvezőbb szabályozású, így nagyobb növekedési lehetőségekkel és profittal kecsegtető területekre összpontosíthatja erőit.
