A „GDP 85 százaléka” és négy neves közgazdász, korábbi miniszter, Bod Péter Ákos, Bokros Lajos, Csillag István, és Draskovics Tibor kereste a gyógyírt Magyarország gazdasági, társadalmi gondjaira. Ami a GDP 85 százalékát illeti, Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke ezzel kívánta szemléltetni, hogy a kiáltványt megfogalmazó vállalkozások szervezetei állítják elő a hazai össztermék meghatározó részét, s foglalkoztatnak majd’ 2,5 millió embert.
Abban teljes összhang volt a résztvevők között, hogy a hamarosan hivatalba lépő kormány nem halogathatja a költségvetés rendbetételét, s a strukturális reformokat. Parragh László arra emlékeztetett, hogy az elmúlt 16 évben talán 3-4 olyan év volt, amikor a kormányok a benyújtott költségvetés keretein belül maradtak. A modell azért bukott meg többször is – fogalmazott -, mert eddig egyik kormány sem mert hozzányúlni az államháztartási struktúrák tényleges, tartalmi elemeihez. Ha nem történik lényegi változás, akkor másfél, két, négy vagy nyolc év múlva újra ott tarthat az ország, hogy hasonló kiáltványokat kell megfogalmazni, fórumokat rendezni.
Történelmi felelősség
Bokros Lajos, a Horn kormány pénzügyminisztere úgy vélte: ’95 tavaszán hasonló vállalkozói kiáltvánnyal a háta mögött, sokkal könnyebb lett volna elfogadtatni a nevével kárhoztatott csomagot. Bokros szerint tévednek azok, akik lekicsinylik a kezdeményezést, s nem látják, hogy az összefogott vállalkozói szféra komoly nyomást fejthet ki az eddig érdektelenséget mutató politikai osztályra. A reformok részleteiben lehetnek ugyan nézetkülönbségek – hangsúlyozta Bokros -, az alapkérdésekben azonban nem.
Az új kormány történelmi felelősségét emelte ki Csillag István korábbi gazdasági miniszter, aki arra utalt, hogy hatéves álomvilágból ébredt fel az ország, abból a tévhitből, hogy az adófizetők pénzét helyettesítő hitelekkel megvásárolhatók a szavazatok és a közömbösség. Az államháztartási reform teljesülésének nem kevesebb a tétje, minthogy ne lopjuk el a közös jövőnket, „hagyjunk kakaót unokáinknak is” – emlékeztetett Csillag a brezsnyevi államszocializmus csődjét előidéző felelőtlen politizálásra.
Közmegegyezés alapelvekben
Nem lesz konszenzus a reformok részleteiben, de nem is kell, hogy legyen – mondta Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter, aki szerint a hangsúlyt az együttműködésre kell helyezni. A politikai pártok rövidlátása, szűkkörű, nem távlatos érdekei és együttműködésképtelenségük miatt nem voltak valódi reformok az országban. Draskovics úgy vélte, a stabilizáció és a reformok mellett modellváltásra is szükség van, „újra be kell rendezni Magyarországot” – fogalmazott, amin azt értette, hogy közmegegyezéssel kell rögzíteni néhány alapelvet. Példaként kiemelte a közszolgáltatások tisztességes szabályozását, ami azt jelenti, hogy az oktatástól az egészségügyig komolyan veszik, hogy kinek, mit és milyen színvonalon kell teljesítenie, s ezért milyen finanszírozásban részesülhet. Nem teljesülés esetén pedig milyen konzekvenciákkal számolhat.
Bod Péter Ákos, az Antall kormány ipari minisztere, későbbi jegybankelnök, azt nehezményezte, hogy a kiáltványt megfogalmazó vállalkozói szervezetek csak a választásokat követően tették nyilvánossá véleményüket. A közgazdász szerint a jelenlegi helyzetet az a 2002-ben hozott nagyon rossz döntés idézte elő, amely teljesítmény nélkül próbálta behozni a jóléti lemaradást.
Jaj a szürkegazdságra
Némedi László, az Amerikai Kereskedelmi Kamara képviseletében azt hangsúlyozta, hogy minőségi reformra van szükség, az államigazgatás területén teljesen elhibázott lenne a fűnyíróelv alkalmazása, ahogy az korábban gyakorlat volt. Némedi óvott attól a szemlélettől is, amely a béremelést célként tekinti, s nem a versenyképesség növekedésének természetes mellékhatásaként.
Több hozzászóló is arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormánynak olyan eszközöket is be kell vetnie új gazdaságpolitikájában, amelyek a szürkegazdaságot nem hagyják levegőhöz jutni. Ezzel összefüggésben Bod Péter Ákos megjegyezte, hogy a költségvetés jóléti kiadásainál szigorúan ketté kell választani a „rejtőzködőket” és a ténylegesen elesetteket.
Újságírói kérdésre, ami a rövid távú költségvetési kiigazítás összegszerűségét firtatta, a résztvevők nem kívántak becslést tenni. Bod Péter Ákos annyit azért hozzá tett, hogy a 2006-os költségvetés tavalyi benyújtásakor már jelezték, a tényleges hiány legalább a GDP 2 százalékával lépheti túl a tervezetet. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy minimálisan 400 milliárdot valamivel meghaladó kiigazításra van szükség, ami nagyjából megegyezik más kutatói véleményekkel.
