A hullámlovasok készüljenek fel arra, hogy előbb-utóbb a gipszkarton falon áttör valami büdös és nagyon undorító.
A cinikus és parádés új nyelvet beszélő orosz írók után most megnézhetjük, hogyan kezdődött és mi lesz a vége, vagy ha nem is a vége, a vég kezdete. A Nagypályások Szentpétervárott 1914-ben indul egy mezőn, ahol Gavrilo Princip, a szerb diák biztonságba helyezi családját, elindul Szarajevóba, és ugyanebben a városban 1918-ban szakad meg a történet Alekszandr Blok keserű konklúziójával: „Mindannyian krumplik és heringek lettünk”. A négy év alatt a két testvér, Andrej és Nyikolaj számtalan pénzdíjas focimeccset vív, hogy saját álmaikat megvalósítva felépítsenek egy stadiont, ahol a játék tisztességes lesz, tehát tovább lehet álmodozni. Az ifjú Alekszej German ünnepelt filmje a reményről és a beteljesülés elmaradásáról és a történelem egészen kispályásairól szól. A film German Jules és Jimje: olyan vidám lírába és keserű kabaréba csomagolt előadás, mintha Csehov és Francois Truffaut kor- és alkotótársak lettek voltak.
Blok megjövendölt heringjei a csodálatos konzumevolúció eredményeként félmarhák és féldisznók formájában ott lógnak a Titanic fesztivál-fődíjas 4 című filmben. Kint, a bulváron sem jobb a helyzet: farkasbőrbe bújt kutyák, száguldó, túl erős hókotrók terrorizálják azokat az emberi lényeket, akik bárokba menekülve különleges teljesítményeikről beszélnek egy olyan ország polgáraiként, akik még mindig nem jöttek rá, hogy például az egész űrhajózási sztori a Földön játszódott le. Egy luxuskurva azt állítja, ő szállítja az embereknek a boldogság-ingert, egy japáni madár füttyét. Egy másik arról beszél, hogy a kormány titkos emberklón-kísérleteiben vesz rész, a harmadik pedig Putyin ásványvízszállítójaként az elnök torkán keresztül egészen közel került a húgyhólyagjáig. Mi folyik itt? Még semmi ahhoz az apokalipszishez képest, ami a 4 hőseire és a nézőkre vár.
Nagypályások • Orosz, 118 perc • Rendező: ifj. Alekszej German
4 • Orosz, 126 perc • Rendező: Ilja Krzsanovszkij
