De mit is művelt e (látszólag) könnyed kis Shakespeare-művel a rendező, Bodolay Géza? Eldobta a patinás szöveg mintegy kétharmadát (ez becslés), a maradék időt kitöltötte saját mondatokkal, és Tereskova (Nagy Kriszta) alternatív dalaival. Az ardennes-i erdőben a zsarnok trónbitorló száműzöttjei henyélnek, filozofálnak a maguk módján, de leginkább a nőket kergetik. A hatalmától megfosztott herceg (Puskás Tivadar) és bandája keményrockos bőrcuccban macsóskodnak. A lányokon diszkócucc-feszül, a minduntalan körbe-körbe forgó színpadon kerti törpék hada, művadkan, plexibirka, őzek – igazi kacagtató giccsparádé. A Herceg leánya, Rosalinda (a szikrázó Kuthy Patrícia) fiúruhában bolondítja szerelmét, Orlandót (Nagyidai Gergő): a darab az ő furcsa, önmarcangoló játékukra épül, Rosalinda fiúruhában eljátssza, hogy ő Rosalinda, és igazi házisárkányként szerelmi zsarnokot alakít. Ha az ifjú kibírja, hamisítatlan papucsférj lesz belőle. Nagy Kriszta dalai (olyan „klasszikusok”, mint a Száll az űrhajó, Diós kalács, Tereskova Bajkonurban), a költőien banális, ironikus, néha trágár, szlenges szövegekkel telitalálatként hatnak.
A nyíregyházi társulat fiatal (vagy nagyon fiatalos) színészei teljes odaadással, felszabadultan komédiáznak, bolondoznak, táncolnak a színpadon: valóban élvezik a játékot, és végérvényesen belerántanak bennünket, nézőket. Jobb, ha nem állunk ellen és nem fanyalgunk, hogy hol a klasszikus szöveg, hol a kifinomultság. Bizony, több olyan pontja van az előadásnak, amikor a közönség (fiatalabbik része) hosszú percekig képtelen abbahagyni a nevetést. Ebben a csiricsáré vásári forgatagban torokszorító a shakespeare-i borongós, ironikus életfilozófia, és gyomorig hatol – ahogyan azt eredetileg a jó öreg William, a hatásvadász kitalálta.
Ahogy NEKTEK tetszik – Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház • Rendező: Bodolay Géza
