Jóformán pillanatok alatt kézre kerítette a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) az OTP állítólagos csődjét felröppentő rémhírgyártót. Akiről rögvest kiderült, nem is Zsuzsa, viszont férfi, ám sms-hoaxa (azaz lánclevélben terjedő álhíre) végén – talán épp a rendőrség félrevezetése miatt – jobbnak látta, ha Zsuzsaként búcsúzkodik. Ezzel persze nem sikerült összebogoznia a nyomozás szálait. Bár az NNI nem közöl részleteket a bűnügyről, lapunk értesülése szerint az elkövető rövid üzenetét („Szia! Ne szólj senkinek, ha van pénzed az OTP-ben, vedd ki, mert csődben van a bank. Zsuzsa”) a parlamenti választások első fordulójában született, számára kedvezőtlen választási eredményre reagálva pötyögte be. Fordítani akart a politikában, de már a rajtnál hibát vétett: azt hitte, az OTP állami cég. Úgy okoskodott, ha elterjed az álhír, hogy a banknál áll a bál, az emberek azt vélelmezik, a kormány is válságban van, emiatt pedig nem szavaznak a koalícióra. Az elmélet megszületését követően emberünk pre-paid feltöltő kártyát vásárolt egyik ismerősétől, és – a baráti viszony miatt – az ügylet ilyen esetben szokásos lepapírozásától is eltekintettek. Beazonosíthatatlansága biztos tudatában a mobiltelefon-betyár számára ismeretlen embereket kezdett sms-ekkel bombázni, akiknek számát hirdetési újságokból ollózgatta össze. A háromszázadiknál tarthatott, amikor hívta a barátja, akin már keresték a hősünknek eladott kártyát. Emberünk ijedtében széttörte a készüléket, a SIM-kártyát pedig elégette – de addigra már rátaláltak a nyomozók. A Zsuzsa becenevű fiatalember utóbb beismerte tettét, jelenleg szabadlábon védekezik az ellene tőkebefektetési csalás gyanújával indított büntető eljárásban.
LEGENDÁK. Digitális századunkban a telefonzúzás és kártyaégetés már hiábavaló erőfeszítés, hiszen ily módon nem tüntethető el az összes terhelő adat. Noha az urbánus legenda szerint a szolgáltatók mind az sms-ek, mind a telefonbeszélgetések tartalmát archiválják, ilyesmiről valójában nincs szó. Az üzenetek szövegét az operátorok a közvetítés pillanatáig ugyan tárolják a szerveren, utána azonban tartalmuk másodpercek alatt megsemmisül. Csupán a számlázáshoz szükséges alapinformációk maradnak meg, igaz, azokat szükség esetén pár évre visszamenőleg elő tudja keresni a szolgáltató. Ugyanez a helyzet a hívásokkal. Tartalomrögzítés nem történik, de hogy ki kivel, mikor és milyen hosszan beszélt, erről időtálló információk állnak rendelkezésre a szolgáltatók archívumában, amelyek közül olykor a nemzetbiztonsági szolgálatok és más nyomozó szervek is eredményesen szemezgetnek. Az operátorok ugyanis kötelesek segíteni e hatóságok munkáját, olyannyira, hogy kérésükre a közlések megfigyelhetők, lehallgathatók és tárolhatók. Néhány éve a hírközlési törvényben is megfogalmazott kötelezettség teljesítése miatt milliárdos költségekbe verték magukat a szolgáltatók, a kapcsolóközpontokat ugyanis olyan berendezésekkel kellett felszerelni, amelyek lehetővé tették a törvényben foglaltak teljesítését. E közbülső rendszer aktiválásához bírói engedély szükséges, amelyet ügyészségi indítványra lehet megkapni.
A rémhírkeltő beazonosítását is ez a procedúra előzte meg. A nyomozók gyakran a telefonok oldaláról kezdik a nyomozást, mondván: ha valaki bűnözni kezd, biztos van a kezében mobil, amelynek „track recordja” hasznos információkkal szolgálhat az ügyről még akkor is, ha a készüléknek menet közben lába kél vagy ne adj’ isten megsemmisül. A mobilcégek ráadásul számon tartják, melyik pre-paid kártyát hol adták el. Esetünkben pillanatok alatt jutottak el a kérdéses boltba, onnan az ismerőshöz, aki átpasszolta a kártyát, majd magához az elkövetőhöz.
Bár a forgatókönyv könnyen követhetőnek és garantáltan célravezetőnek látszik, a nyomozati szervek nem mindig érnek révbe. Három éve például, amikor felmerült – s erről meg nem erősített információk is napvilágot láttak -, hogy a forint sávjának eltolásáról szóló zárt kormányülés idején (!) e gazdaságpolitikai szándékról idő előtt szivárogtak ki hírek, érdekes módon nem sikerült fényt deríteni esetleges csalási szándékra. Más esetekre sem feltétlenül jellemző a hangsebességű problémamegoldás: egy neve elhallgatását kérő informátorunk hetek óta tett feljelentést ismeretlen elkövető ellen, aki olyan sms-eket küldözget részére, amelyekben a testi tortúrák különböző válfajait helyezi kilátásba. „Addig kínzunk, amíg majd te kéred, hogy öljünk meg” – cifrázza a furcsa szándékú idegen egyik üzenetében, ám ezt egyelőre zavartalanul teheti, mivel a feljelentésnek eleddig nem mutatkozott eredménye. Az utcára egyelőre sötétedés után is kimerészkedő panaszos számára azt sem vigasz, hogy a gyártók már dolgoznak a hirtelen felindulásból elkövetett sms-ek visszavonásának lehetőségén. Amennyiben megvalósul, a technológia lehetővé teszi, hogy a forró fejjel elküldött, utóbb megbánt üzeneteket visszaszívjuk a fogadó fél mobiltelefonjáról. Addig azonban marad a szabadkozás – természetesen sms-ben.
